VARIETAS DELECTAT
5 perc olvasásGesztelyi Nagy Zsuzsa és Halmi-Horváth István festőművész kiállítása nyílt meg az elmúlt napokban VARIETAS DELECTAT címmel a Duna Galériában. Kifejezésmódjuk látszólag meglehetősen különböző, ez a kiállítás azonban megpróbál rámutatni azokra a közös pontokra, amelyek egymáshoz fűződő barátságuk folytán nagyon is természetszerűek.
Gesztelyi Nagy Zsuzsa és Halmi-Horváth István festőművész kiállítása nyílt meg az elmúlt napokban VARIETAS DELECTAT címmel a Duna Galériában. Kifejezésmódjuk látszólag meglehetősen különböző, ez a kiállítás azonban megpróbál rámutatni azokra a közös pontokra, amelyek egymáshoz fűződő barátságuk folytán nagyon is természetszerűek.
A két fiatal művész néhány évvel ezelőtt a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakán végzett. Az eltelt, mondhatni rövid idő alatt számtalan önálló és csoportos kiállításon vettek részt, több díj és elismerés birtokosai, melyeket most nem szándékozom megemlíteni az esetlegesen felmerülhető párhuzam vonásának elkerülése érdekében. Két különböző stílus, Halmi talán a generációjában hiánypótló, geometrikus-absztrakt műveket alkotó festő érzékeny forma és színkezeléssel, míg Gesztelyi a napfény színeit látó és ábrázoló, a fényközeg megteremtésére törekvő művész. Hogyan fér meg a kettő egy tárlaton? Kiválóan. Gesztelyi nagyméretű festményei és Halmi kis kocka alakú színstruktúrái tökéletes vizuális élményt nyújtanak a közös térben, a változatosság ill. különbözőség valóban gyönyörködtet. Nem véletlen a kiállítás címválasztása.
„Egyszerre érzékelem a világ kizökkentségét, és a világban megjelenő, az életben jelenlévő paradicsomot – vallja Gesztelyi Nagy Zsuzsa. Mint sok művészt, engem is nagyon foglalkoztat, hogy mi ma a művészet feladata. Ezért fontos volt magam számára megfogalmaznom, hogy a művészetem a világ iránti szeretetemből fakad és táplálkozik, és célom olyan művészetet létrehozni, ami a zsigerekre hat, gyönyörű, túlcsorduló, gazdagon adakozó. Azt gondolom, hogy nem a forma közvetít gondolatokat, hanem a jól megfogalmazott gondolat, tehát a művészetben, műben megjelenő struktúra közvetít valamit, egy erőt, egy fényt, világosságot, életkedvet, valami valóságosat. És a művész feladata, hogy olyan struktúrákat jelenítsen meg, vagy fogalmazzon meg, ami ilyen élő szövetté válik, és ezáltal képes közvetíteni azt a gondolatokon túli, fogalmakon túli világot, amely minden embernek sajátja, közös. A tárgyak és a fény viszonya, a formák vibrálása a fényben a világ egyik olyan jelensége, amely engem megmagyarázhatatlanul lenyűgöz és elvarázsol, sőt meghatároz, az őnazonosságom egyik támpontja. A fény jelenléte számomra nem csak az életben, de a festészetben is éltető elem. A fény érzékelése és átélése a legfontosabb történés, ami az én képeimen ‘történik'. Engem mindig magával ragad egy olyan kép, amelynek a közegében szívesen léteznék. Ahol úgy érzem, velem is történhet valami, pontosabban: ahol megélhetem saját magamat. Festőként egy olyan fényközeg megteremtésére törekszem, mely sokkal többet ígér, mint amit az éppen jelenlevő tárgyak a világból megmutatnak."
„Halmi-Horváth István elmúlt években készült műveit szemlélve nem véletlen, ha a kibontakozás jut eszünkbe. – mondta Somhegyi Zoltán művészettörténész, a művész alkotásait elemezve. Hiszen a művek valójában folyamatosan a formákban rejlő lehetőségek kibontásának lázában születnek. Minden egyes mű egy idea kibontakozási folyamatának egy állomása, a forma analízisének újabb eredménye.
Az egyik művel megkezdett kísérlet a következőben új alakot nyer, így járja körül az alkotó az őt foglalkoztató ideát. Annyira, hogy tulajdonképpen meg is kellene fordítani szemléletünket, és azt kellene mondanunk, hogy Halmi-Horváth István nem egyszerűen valamit – például egy formát, egy ideát, egy metaforát, egy felvetést – bont ki, hanem magát a kibontakozást, a kibontakozás folyamatát festi meg. Nem pusztán önmagában a forma vagy a formák egymással kialakított viszonya, azaz egyfajta stabil végeredmény érdekli, hanem a forma kialakulása, fejlődése és transzformációja együttesen. Ez pedig rögtön megmagyarázza, hogy miért fest az alkotó sorozatokat. Olyan zárt műcsoportokat, melyekben végigköveti egy-egy kiinduló idea életét. Ezek a sorozatok első ránézésre akár el is térhetnek egymástól, valójában persze, mint majd látni fogjuk, kevésbé eltérnek, sokkal inkább kiegészítik egymást. A lényeg azonban nem az, ami ezeket esetlegesen elválasztaná egymástól, hanem ami összeköti. Az összekötő elem ugyanis az a felmérési, kutatási láz, amivel a művész maguknak a formáknak a kibontakozását keresi. A kibontakozás szemlélete, irányítása és bemutatása az, amit Halmi-Horváth István műveit alapjában meghatározza. A sorozatok közötti összefüggés egy sajátos rendszerré áll össze: a művek így magának a kibontakozásnak a megjelenítéséről, azaz a formalehetőségek (ön)fejlődésének bemutatásáról is szólnak. Ha pedig a sorozatokat egyben látjuk valójában maga a kibontakozás bontakozik ki a szemünk előtt."
A mellékelt fotókkal csak egy apró ízelítőt tudok adni a kiállításból, amely a Duna Galériában
1133 Budapest, Pannónia utca 95. tekinthető meg.
A művészekről bővebb információk találhatók weblapjukon:
http://gesztelyinagyzsuzsa.blogspot.com/
Lantai József