Az EU Is Besegített A Magyar Költségvetési Hiány Kialakulásába!

Nemcsak a belső adórendszert, jövedelemelosztást kell átalakítani, de az adódiplomáciát is új alapokra kellene helyezni. A nemzetközi adózás arról szól, hogy az egyre jelentősebb nemzetközi jövedelemáramok adóit melyik ország költségvetése kapja meg. Az adóharmonizáció több száz milliárd Ft-os kárt okozott a magyar költségvetésnek eddig is. Bebizonyosodott, hogy a tárgyalásokon a szakmai tudást nem lehet nyelvismerettel, diplomáciai tapasztalattal pótolni.

A MOKLASZ és a PTE KTK PhD. hallgatói által végzett kutatások első eredményei alapján csak a társasági adózásban több száz milliárd Ft nagyságrendű kiesést okozott a magyar költségvetésnek az EU adóharmonizácós folyamata.

A kutatás górcső alá vette a társasági adózással kapcsolatos EU irányelveket és vizsgálta azok egyenkénti és összességében vett hatását a magyar költségvetésre. A 2004-2008 évekre kiterjedő vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy az irányelvek, felülírva az egyébként alkalmazandó (számunkra kedvezőbb) kettős adóztatási egyezményeket, rendkívül hátrányosan érintik a nettó tőkeimportőr (vagyis a szegényebb közép-kelet európai) országokat. Ezek közül is hazánk járt a legrosszabbul, mert a többi csatlakozó ország kért és kapott deregulációt, míg a magyar tárgyaló fél ezt fel sem vetette. Részletesebb információkkal a sajtótájékoztatón állunk rendelkezésre.

Előzmények

A magyar gazdaság számára a XXI. század első évtizedének meghatározó lépését, az EU-hoz történő csatlakozást nem előzte meg – az akkor már egyéb okok miatt is szükségszerűvé vált – adóreform. Az adóreform elmaradása, az EU-hoz történő csatlakozási tárgyalások során a magyar érdekek alacsony szintű érvényesítése, valamint a csatlakozást követő felelőtlen költségvetési politika egymást erősítve vezetett az adóreform késlekedéséhez, ami elősegítette a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat, a versenyképességünk csökkenését. A csatlakozási tárgyalások során Magyarország nem tudta képviselni a magyar érdekeket az adórendszer vonatkozásában, megkockáztatom: szakmai ismeretek, hatástanulmányok hiányában fel sem ismertük a várható következményeket. Az előbbiek együttes hatásaként a mai napig minden évben jelentős kár éri a magyar költségvetést.

Az európai csatlakozás hosszúra nyúlt előkészítése, majd a csatlakozás nagymértékben szűkítette a magyar adórendszer mozgásterét, a nemzeti érdekeink érvényesülését, rákényszerítve az országot – a jellemzően – a fejlettebb országok által kialakított, és az ő érdekeik alapján továbbfejlesztett európai normák átvételére is.

A fiskális versenyképesség javításában – a megkerülhetetlen – kiadás oldali csökkentések (beleértve az államadósságterhek) mellett az adózásban a következő területeken kellene változtatni:

az adórendszer
az egyes adónemek
az adóadminisztráció
az adóigazgatás és adóellenőrzés
a szakmai színvonal emelése

Az adórendszer továbbfejlesztésében az első feladat az adórendszer szerepének, céljának (az alapok) újragondolása. Dönteni kell többek közt olyan kérdésekben, prioritásokban, mint a fogyasztás vagy felhalmozás ösztönzése, az aktívak és inaktívak kérdése, a foglalkoztatás kérdései, a jelen vagy a jövő preferálása, a szociális rendszer és adórendszer kapcsolata, stb.

A jó adórendszer klasszikus ismérveinek (az egyszerűség, stabilitás, kiszámíthatóság, illeszkedés, olcsóság) rehabilitálását is el kell végezni. Szükséges az adórendszer belső struktúrájának átgondolása: így a bagatell adók megszűntetése, az ökoadók szerepének növelése, a vagyonadóztatás bevezetése, esetleg az egyszintű adórendszer irányába történő elmozdulás (a felesleges duplikációk megszűntetése, az adminisztráció csökkentése és az ellenőrzési hatékonyság növelése).

A kétszintű adórendszer Magyarországon nem hozta a hozzáfűzött reményeket. Ezzel szemben jelentősen növeli az adminisztrációt, a beszedés költségét, az adórendszer bonyolultságát.

Az egyes adónemek területén az EU-s szabályozás miatt csak a direkt adók területén van jelentősebb mozgástér. A legnagyobb adózói kört érintő személyi jövedelemadó-rendszer teljes átalakításra és újrakodifikálásra szorul. A célrendszer újragondolása mellett az egyszerűsítés is elkerülhetetlen. Ma az szja magyar rendszerében 19 db adókulccsal és 108 db adómentes bevétellel dolgozunk, ami valószínűleg Guiness-rekord. Az adóterhelés egyenletes (lineáris) elosztása mellett a teljes adóterhelés csökkentésére van szükség, különösen az átlag, és az átlagot meghaladó jövedelmek vonatkozásában. A magyar átlagbérek terhelése (adó és járulék) jelenleg kétszerese a versenytársaknál alkalmazott mértéknek. Ennek súlyos következményei vannak a versenyképességtől kezdve egészen az adómorálig. Az élőmunka terhének (beleértve a tb-t is) csökkentése mellett az alternatív jövedelemforrások egységes adóztatása kívánatos. A tőkejövedelmek adóját a versenytársak szintjére kellene csökkenteni. Paradigmaváltás történt az igazságosság területén, amit mi nem vettünk észre. Számos érv szól a különböző forrásból származó jövedelmek azonos terhelése és a lineáris adóztatás bevezetése mellett.

A vállalkozásokat terhelő direkt adók közül meghatározó jelentőségű a társasági adó, iparűzési adó, eva. A társasági adóterhelést egységesíteni és csökkenteni szükséges. Szükséges az iparűzési adó megszűntetése, első lépésként a társasági adóba történő beépítése. A kis- és középvállalkozások nemzetközi gyakorlatnak megfelelő pozitív diszkriminációja különadó (átalányadó) formájában is megvalósítható, amelyhez kedvező tapasztalatokat és szakmai alapot az eva adhat. Az evát pedig bővíteni szükséges a mentes tevékenységet végzők számára alacsonyabb adómértékkel. A versenyképesség növelése érdekében szükséges a vállalkozási források felhasználása során a fejlesztések további ösztönzése, a csoportadózás bevezetése. Az európai adóharmonizáció nem szolgálja a kis európai országok nemzeti érdekeit, ezért fontos lehet az érdekazonosságon alapuló együttműködés, összefogás, érdekérvényesítés az azonos helyzetben levő más országokkal.

A fogyasztási adók területén a magas szintű EU-harmonizáltság miatt gyakorlatilag csak az adókulcsok területén van mozgásterünk. Az adókulcsok esetén a nemzetközi versenyképesség és a költségvetési forráshiány közötti érdekeket (érdekellentétet) kell optimalizálni. Javítani kell az adminisztráció és az ellenőrzés területén levő versenyhátrányunkon.

Az illetékrendszeren belül az elektronikus adatbankok és adatszolgáltatások lehetőséget teremthetnének az eljárási illetékek jelentős csökkentésére.

Az ökoadók súlyát, szerepét a gazdasági versenyképességi helyzetünk függvényében a környezetünkben levő országokkal koordinálva fokozatosan célszerű változtatni.

Az adózók adminisztrációs terhelése túlzott, amelynek legfőbb oka, hogy az adótörvények és az ellenőrzési rendszer – egyébként az adózók kis hányadát jelentő – adócsalókra van méretezve. A bevallások száma, gyakorisága és adattartalma túlméretezett. A könyvelési kötelezettség nem kellően differenciált. A könyvvizsgálati kötelezettség nem követi az európai normákat, feleslegesen sújtja a kis- és középvállalkozásokat. Az adószámlák elkülönült kezelése, a folyamatosan változó szoftverigény jelentős erőforrásokat használ fel.

Az adóellenőrzés területén egyes területeken, pl. az informatikai lehetőségek kihasználásában nemzetközi szinten is jelentős eredmények születtek, más területeken, pl. szakmai színvonal, vizsgálatok irányultsága, vizsgálatok területei, időtartama területeken jelentős elmaradás tapasztalható. Mennyiségi fejlődés helyett a minőségi fejlesztést kell előtérbe állítani, a formai hibák helyett a tartalmi kérdésekre kell koncentrálni, a szándékos adócsalást és az adminisztratív vagy gondatlanságból okozott hibákat jól érzékelhetően eltérően kell a jövőben szankcionálni. A jogellenes repatriálási csatornák hazai költségvetésbe történő bekötése magasan képzett, nemzetközi adózásban is jártas ellenőröket igényel. A hazai jövedelmek ellenőrzése mellett a határon átnyúló ügyletek ellenőrzése fokozottabb költségvetési sikert hozhat, javíthatja az adózói morált.

A jogszabályalkotás ad-hoc jellegén, előkészítettségén, szakmai színvonalán jelentős javításra van szükség. Az elmúlt évek gyakorlata bizonyítja, hogy a szakmai egyeztetések, a (költségekre és adminisztrációs terhekre is kiterjedő) hatástanulmányok nem nélkülözhetők. Növelni kell a kihirdetés és hatálybalépés közötti időt (pl. 90-120 napra) is, részben az adózói felkészülés érdekében, részben a jogalkotói korrigálási lehetőség miatt. Nem halasztható tovább az értelmezéseket elősegítő intézmény (szakmai fórum vagy ombudsman) létrehozása sem.

Az adórendszer bonyolultsága és gyakori változásai miatt a végrehajtás nehézkes. A jogérvényesítés területén a szintek függetlenségét erősíteni kell. A bíróságok szakmai színvonalát a továbbképzésekkel (számvitel, nemzetközi adózás, közgazdasági ismeretek) valamint igazságügyi szakértők alkalmazásával ugrásszerűen javítani szükséges.

Összegezve a magyar adórendszer szükségszerű átalakítása mellett, szükséges lenne a nemzetközi adózásban jelentkező veszteségek csökkentése. Ma már rendelkezésre állnak azok a magasan képzett nemzetközi adózásban jártas szakemberek akik fel tudják venni a versenyt nemzetközi szinten is. A magyar okleveles adószakértők készen állnak nemzetközi adódiplomáciánk megújítására.