"Madrid Budapesten Táncol – Madrid Baila En Budapest”

Madridi és más spanyol táncművészeti szakemberek együttműködésével született meg az a rendezvénysorozat, melyet a táncművészet magyar kedvelői az újbudai Mu Színházban tekinthetnek meg 2011. április 5-8. között a budapesti Cervantes Intézet, a madridi Magyar Nagykövetség és a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével.

A rendezvény tájékoztatóján annak alapítója és művészeti igazgatója Juan de Torres, ügyvezető-producere Gachi Pisani,a Cervantes Intézet igazgatója Javier Pérez Bazo, a Spanyol Nagykövetség kulturális tanácsosa Jorge Soler és a MU Színház igazgatója Erős Balázs ismertette a program célját és részleteit.

A 2011-es év a budapesti Cervantes Intézet számára nagyon fontos, több, Spanyolországgal kapcsolatos eseményt is szerveznek, ezek sorába illeszkedik a Táncfesztivál is, különös tekintettel a magyar uniós elnökség idejére.

Az elnökségi trió tagja volt 2010 januárjától Spanyolország is, majd következett Belgium. Nagyon szorosan együttműködtek ezek az országok a másfél év alatt, s ezzel az eseménnyel is szeretnék Magyarországot hozzásegíteni az elnökség sikeréhez, kicsit még jobban összekötni Madridot Budapesttel. Ez az erős kötelék mindig is létezett, s a rendezők hisznek benne, hogy tovább erősödhet.

A fesztivál indulása óta élvezi a spanyol kormány gondoskodását, s számíthat a spanyol kormány miniszterelnök-helyettesi hivatalának, kulturális és sportminiszterének, kormányszóvivői hivatalának, a Kulturális Minisztériumnak, az INAEM-nek, a Madridi Önkormányzatnak, a madridi Magyar Nagykövetségnek, valamint a budapesti Cervantes Intézetnek az együttműködésére.

Juan de Torres elmondta, a rendezvény már nagy sikert aratott korábbi helyszíneken; Prágában (2006), Rómában(2007), Varsóban (2008), Buenos Airesben (2009) , és Lisszabonban (2010).

A projekt alapvető célkitűzése; odahaza segítsenek előmozdítani a madridi tánckultúrát, külföldön pedig ne csak a flamencot, de a mai kortárs spanyol táncművészet is megismertessék, továbbvigyék más országokba, új teret biztosítva a kultúrák közötti párbeszédre, a nemzeteken átívelő összekapcsolódásra Táncfesztivál formájában.

Spanyolország kulturálisan nagyon színes palettát mutathat fel, sokféle ember, sokféle életfelfogással, ezen belül Madridnak sajátos „személyisége" van. Szeretnék ezt felmutatni, s egyúttal kapcsolódni más kortárs táncművészetekhez is.

A mostani eseménysort egy 2002-es táncművészeti díjazottal kezdik, vele szeretnék illusztrálni, milyen stílusokat képviselnek Madrid táncosai. A legfontosabb jellemző a minőség.

A budapesti megjelenés részletei most váltak véglegessé, így hatodik helyszínként a Fesztiválnak a budapesti MU Színház ad otthont, melynek nagylelkű közreműködését a rendezők nagy köszönettel veszik, s további spanyol kulturális rendezvények esetén is számítanak rá. A budapesti rendezvényen olyan neves spanyol társulatok vesznek részt mint: Losdedae, székhelye Alcalá de Henares – a Nemzeti Táncszínház Előadás Díjával kitüntetve 2006-ban a KARGA c. műért, Daniel Abreu Company, a PERRO című munkájával, Arrieritos, Nemzeti Táncszínház Díjas 2004-ben, az EL SOLLOZO DEL HIERRO ( A vasbőgő) c. mű részletével, Larue Dance, székhelye Coslada, a MÁS O MENOS UN DÍA ( Többé kevésbé egy nap) című darabbal.

A korábbi évekhez hasonlóan, a délelőtti órákban workshopot is szerveznek a helyi táncművészeknek a madridi társaságok egyes tagjai vezetésével. A haladó szintű kortárs táncművészeknek ez jó alkalmat jelenthet a madridi táncművészettel, koreográfiával, stílussal való ismerkedésre.

A MU Színház igazgatója emlékeztetett, nem sok kortárs művészetet befogadó színház létezik Magyarországon, az egyik legfontosabb maga a MU Színház. 19. éve működik a színház a XI. kerületben, Újbudán, s kortárs színházi és táncos alkotóknak ad teret-lehetőséget. A MU-nak nagyon fontos ez az esemény, mivel alapvetően nem engedhetik meg maguknak külföldi alkotók meghívását, célokat meg tudnának jelölni, de finanszírozni nem tudnák. Most a Cervantes Intézet és egyéb támogatók segítségével létrejöhet ez a kapcsolat, ami a hazai kortárs táncművészet számára is nagy jelentőségű.

Javier Pérez Bazo a Spanyol Nagykövetség részéről hangsúlyozta, minden művészeti esemény, táncesemény, melyet a Cervantes Intézet keretében rendeztek, sikeres volt, úgy a tavalyi, mint az idei esztendőben. A követség támogatja a jelen projektet, hasonló sikereket feltételezve. A tánc fővárosa Spanyolországban Madrid lett néhány hónappal ez előtt, a spanyol főváros főpolgármestere aktív szerepet játsziik ebben, tágra tárva városát egyrészt a helyi művészetek előtt, másrészt a határokon átívelő, a spanyol és madridi művészetet felmutató, ill. a külhonit befogadó kapcsolatok előtt.

A madridiak nagyon vendégszeretők, nyitottak és befogadóak, művészeti vonatkozásban is van mire büszkének lenniük, van mit felmutatniuk. Nem is olyan rég a kortárs táncművészeti kísérletek garázsokban, kisebb bérelt helyiségekben kezdődtek, erről a szintről jutottak mai eredményeikre.

Az Intézet vezetője és beszélgető partnerei egyet értettek, a madridi táncszínház még keresi hangját, jelentős fejlemények néhány éve történtek, akkor kezdtek kortárs táncművészeket hívni magukhoz. Kifejezetten kortárs madridi táncszínház létrejöttére még várni kell, Budapest ebben jobban áll, minden táncban jelentős helynek, pl. a Millenárisnak, meg van a saját színvilága. Magyarországon egy színház jobban meghatározza tevékenységi és látogatói körét, a képviselt műfajt.

Madridban nem így van; létezik vendég-szereplőket befogadó, kisméretű színház, amely gondozza a kortárs táncművészetet, de ezt nem összpontosítani, hanem inkább kisugározni kívánja a vidék és a külföld felé. A kortárs táncművészetet gondozó hálózat gondolata vezérli a madridi tartományban a műfaj képviselőit, saját fellépési és gyakorlási terük létrehozására, művészetük felmutatására, saját közönségük formálására. Más spanyol nagyvárosban nem létezik ez a fajta gondolkodás.

Az irányzat életképessége nagyban köszönhető a madridi önkormányzat kedvező hozzáállásának, a Budapesten április 6-án fellépő társulat is ezen támogatás révén érte el sikereit. Létrehoztak olyan programot, amelynek a kerületi művészet

támogatása a célja. Kis színpadokon lépnek fel kortárs tánc-társulatok, kis számú nézőközönség előtt, de ez mindenképpen hasznos kezdeményezés a támogató közönség-mag megteremtésére. Ezek az előadások ingyenesek, így Madridban szinte állandóan találhat az ember kortárs táncművészeti előadást.

Az Euroastra kérdésére, hogy a bemutatón az elit-művészetet, vagy a populáris, szélesebb érdeklődésre számot tartó spanyol táncművészetet kívánják-e demonstrálni, Juan de Torres válaszában utalt rá, az elitművészet fogalmának értelmezéséről, besorolásáról a kortárs táncművészet vonatkozásában sokat beszélnek Madridban, ezekről a kérdésekről viták folynak. Főképp a műértők, hozzáértők emlegetik ezt a fogalmat. Saját megítélése szerint, a kortárs táncra nem lehet ebből a szempontból tekinteni. Azt szeretnénk, hogy a néző értse azt, ami a színpadon megjelenik, hátra tudjon dőlni székében és élvezni tudja az előadást. Szeretnénk, hogy mindenki megértse, a tánc a test absztrakt nyelve, amit mindenki ért.

Szeretnénk bemutatni, megértetni, hogy ezen a művészeten keresztül is lehet szólni és megértetni egymást. Egy állandó dialóguson keresztül a nézők esetleg egy ösztönösebb választ kapnak a kérdéseikre, a kortárs tánc az érzelmekről szól,

fejtette ki véleményét a rendezvénysor gondozója. Ebben az esetben, az érzelmeket úgy tudjuk a legjobban felfogni, vagy megérteni, ha befogadásunk ösztönös. Utána lehet értelmezni, vagy átértelmezni, de itt legfontosabb az az üzenet amit közvetlenül az élmény befogadása után kap az ember. Azért jött el Budapestre négy társulat, hogy a lehető legszélesebb módon mutassák be ezt a művészetet. Koreográfusokról és tánc-társulatokról van szó, akik több éve dolgoznak, alkotnak együtt, s olyan darabokról, amelyek néhány évvel ezelőtt születtek és folytonos változáson mennek keresztül. Állandó mozgásban lévő darabról van szó, ami állandóan fejlődik.

A szervezett workshopok most kifejezetten gyakorlott táncosoknak szólnak, de egyébként szoktak tanító-bemutató foglalkozásokat szervezni gyermekekkel érkező szülóknek, családoknak is. Gachi Pisani fentiekhez hozzátette, ez a fesztivál-esemény más városokban kicsit máshogyan zajlott, volt már, hogy egy ilyen fesztivált nagy ünnepséggel zártak, vagy ahol magyar és spanyol táncművészek közösen adtak elő egy közösen koreografált darabot. Ezek megismételhetetlen, egyszeri előadások, amelyeket nagyon nehéz megszervezni, különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben. Jó lett volna több olyan magyar társulatot is meghívni, amelyek magyar-spanyol közös táncművészeti alkotást hoznak együtt létre. A nagykövetség és a Cervantes Intézet bízik benne, hogy jövőre, vagy később lesz ilyesmire is finanszírozási lehetőség.

A program részletei:

Április 5.:

Délelőtt: workshop – vezeti Chevy Muraday (Losdedae)

Este: Losdedae – KARGA

Gondolat-ébresztőül:

A Karga török szó, jelentése: holló

„Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem; a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés." (Lovecraft)

Félelem: „Közelgő valós vagy képzelt veszély, kellemetlenség vagy fájdalom keltette szorongó érzés. / Szorongás-érzet konkrét fennállása vagy szorongásra való hajlandóság."

Neurotikus félelem: valós inger okozta akut félelem, mely az inger megszünésével elmúlik.

Krónikus félelem: összetettebb, mivel kézzelfogható ingerhez kapcsolódik is – és mégsem. Félelem az eseményektől, saját magunktól, apánktól, anyánktól, a hatóságtól, a munkától, általában az élettől, repüléstől, sötétségtől, magánytól, sebességtől, haláltól…

Mi a félemmel való együttélés legjobb ellenszere?

A táncfelfogásáról közismert Chevi Muraday a Karga c. előadásában új megközelítésben tárja elénk a mozgással való kommunikációt. Egy üres tér és öt táncos, akik mind megtapasztalják saját félelmüket, a megbékélést keresve kísérleteznek az egyre erősődő félelemmel. A Ricardo Miluy által megteremtett hangtáj megfelelő környezetet biztosít arra, hogy a csak ritkán felszínre kerülő titkokra is fény derüljön.

Az előadás koreográfusa és művészi koncepciójának alkotója: Chevi Muraday

Színpadra rendezte: David Picazo

Forgatókönyv: Manuela Barrerro & Chevi Muraday

Zene: Gildur Gudnadoltir, FABRIEK, BIOSPHERE, THE THIRD EYE, FOUNDATION, JULIA KENT, SIGNAL,

ALVA NOTO, A SILVER MT ZION, PETER BRODERICK & MACHINE

Táncolják: Chevi Muraday, Paloma Sainz-Aja, Sara Manzanos, Maximiliano Monte, Simon Wiersma

Díszlet: Keywork & Gonzalo de la Cera

Kosztüm: Marisa Maggi

Fényterv: Nicolás Fischtel (AAI)

Hang: Ricardo Miluy

Fotó: Jesús Vallinas

Video: María Castañar

Grafika: INSCENE SOUND & GRAPHICS

Mediátor: Manuela Barrerro

Rendezőasszisztens: Paloma Sainz–Aja

Produkciós asszisztens: Lola Ortiz de Lanzagorta

Produkciós vezető: Gachi Pisani

Hangtechnika, díszlet: Marc Bartoló

Fénytechnika: Sergio Torres

Turné manafer: Lola Ortiz de Lanzagorta

Produkciós manager: Gachi Pisani

Április 6.:

Délelőtt: workshop – Jesús Pastor (Human Dance Project)

Este: Daniel Abreu Company – PERRO

"A történet egy üres színpadon játszódik, ahol kezdetben csak egyvalaki tartózkodik. Valaki, aki emberi történeteket mesél. Valaki, aki testi és lelki véletlenek folytán született, akárcsak mi mindannyian. A történet egy címmel kezdődik, talán a Perro (Kutya) a legtalálóbb. Tudjuk, hogy a kutya az ember legjobb barátja, ám ez a Perro félúton van a vad és a szelíd, a hűséges és a veszett, az ösztöneb és a kölyök között. Lesznek, akik azt mondják, hogy egy állatról szól, a magányról, valami személyesről…

Akiről és amiről szó lesz, az egy személy és egy hely, ahol nincsenek szempillantás alatti magyarázatok, sem igazoló érvek. Ez itt az ösztönösen-intuitíve született össze nem illések terepe. A hétköznapira nincs magyarázat. Az egyedüli látható, vagy legalábbis előre látható eszköz a test. Annak, ami előbb vagy utóbb elhangzik, nincs túl sok értelme, csupán örömet okoz. Újra egyedül állok a színpadon, ám ezúttal mégsem vagyok egészen egyedül, itt vannak a barátaim, vagy éppen nincsenek, és talán csatlakoznak hozzám, és segítenek abban, hogy megmutassam, mit látok az emberekben és mit felejtek el."

Daniel Abreu

Rendezés és koncepció: Daniel Abreu

Rendezőasszisztens: Igor Calonge

Előadó: Daniel Abreu

Fény és díszlet: Daniel Abreu

Színpadi rendezés: Sergio Garcia

Zene: Max Richter, PIANO MAGIC AND SKYPHONE

Április 7.:

Délelőtt: workshop – Florencio Campo (Arrieritos)

Este: Arrieritos – EL SOLLOZO DEL HIERRO

Egy sarokban Josefina Manresa ollóval vagdossa ki az időt és a teret, szabja ki jövőjére és Miguellel való kapcsolatára tervezett ruháját. Se varrógépe, se asztala, se egyéb szerkezete nincs, amivel megtervezhetné a megálmodott mintát, de egyre csak próbálkozik, lelkiismeretesen: amint az ollóval felveszi a megfelelő ritmust, dobogni kezd a sarkával, majd vár, mielőtt újrakezdené…

Az El Sollozo de Hierro (A Vas Sikolya) szerelmi történetét Miguel Hernández és Josefina Manresa kapcsolata ihlette, amelyre egy kor és egy háború is rányomta bélyegét, meghiúsítva a szerelmet. Patricia Torrero és Florencio Campo, Carmen Werner rendezői felügyelete alatt elkészített szuggesztív és bensőséges színpadi változatban tárják elénk szerelmük erőteljes költői oldalát.

Rendező: Carmen Werner

Koreografia: ARRIERITOS

Táncosok: Patricia Torrero y Florencio Campo

Fényter: Sergio Spinelli

Grafika: Rafael Mejías

Fotó: MARCOSGPUNTO

Cipők: GALLARDO

Vezető producer: Elena Santoja

Produkciós manager: ARRIERITOS

Április 8.:

Délelőtt: workshop – Daniela Merlo (Larumbe Danza)

Este: Larumbe Danza – MAS O MENOS UN DÍA

A produkció célja a Juan de Torres – Daniela Merlo rendezői páros 25 éves évfordulójának megünneplése.

A Mas o mennos un día (Többé-kevésbé egy nap) egyetemes témát vet fel: a párkapcsolatok témáját, és azt, hogy ez hogyan irányítja az emberek életét. A két rendező különböző oldalról közelíti a párkapcsolat témáját, nézőpontjuk is eltérő.

„Körbejártuk a félelmet és az elutasítást, melyeket az a gondolat szül, hogy életünket és szabadságunkat egy másik emberrel osztjuk meg. Találkoztunk olyan helyzetekkel is, amelyekben a kompromisszum átsegíti a párokat a nehézségen, és a kapcsolat folytatódik. Megnéztük, hogyan romlik meg és hogyan áll helyre a párkapcsolat azon problémák hatására, amelyek ezeket az örök karaktereket fenyegetik. Miután tudtuk, hogy ez egy meglehetősen bonyolult és sokoldalú témakör, úgy döntöttünk, mélyrehatóan foglalkozunk vele. Önéletrajzi ihletettségből kiindulva és figyelemve véve az idő (a könyörtelen bíró) múlásának hatását, segítségül hívtuk a humort és a bűnrészességet, hogy rekonstruálhassuk a párkapcsolatokat."

A bevezető jelenetben a két szereplő a színpad két végében látható, a nő, felfüggesztve a levegőben, talán alszik, talán…

Az előadás során a néző bekapcsolódik a szereplők párbeszédébe, néha kénytelen is beleszólni.

A darab békés jelenettel zárul, vihar utáni csenddel, kiegyezéssel a fontos dolgokban, és a pár hajlandóságával, hogy folytatják.

Eredeti zene: Borja Ramos

Egyéb zene: Lucio Battisti

Koreografia: Daniela Merlo / Juan de Torres

Táncolják: Juan de Torres Daniela Merlo

Színpadkép: LA VIUDA

Díszlet: Kike Blanco

Díszlet gyártó: Kike Rodriguez (KEYWORK)

Gépszerkezet: Marc Bartolo

Kosztüm: Lidia Azzopardi