Vigyázat – Műcsarnok! Nyilvános Konferencia A Kortárs Magyar Képzőművészet Perspektíváiról.

Aligha akad még egy olyan hazai művészeti intézmény, amely az elmúlt száz évben annyi kritikát és szitkozódást szenvedett volna el, mint a Műcsarnok. Bár a Műcsarnok szerepe az elmúlt évtizedekben radikálisan átalakult, számos művész ma is úgy éli meg, hogy valamiféle külsődleges, a „valódi" művészet terrénumán kívül álló ideológiai vagy esztétikai koncepció miatt nincs esélye itt kiállítani.

Ez is része annak a hagyománynak, amelyhez az intézménynek újra és újra ki kell alakítani a maga viszonyát. Ez a kiinduló gondolata annak a kétnapos nyilvános konferenciának, melyet a Műcsarnok új igazgatója, Gulyás Gábor kezdeményezésére április 14-én és 15-én rendeznek a Műcsarnok előadótermében a kortárs magyar képzőművészet perspektíváiról, Vigyázat, Műcsarnok! címmel.

Gulyás Gábor és Szőcs GézaA konferencián, melyet Szőcs Géza Kultúráért felelős Államtitkár nyitott meg ünnepélyesen, három témát vitatnak meg különböző nézőpontokból a meghívott neves szakemberek. Az első napon György Péter, L. Simon László, Keserü Katalin, Fabényi Júlia, Hörcher Ferenc és Készman József a magyarországi képzőművészeti intézményekről beszélgetnek. Másnap Bojár Iván András, Timár Katalin, Sturcz János, Petrányi Zsolt, Rényi András és Páldi Lívia azt vizsgálják, milyennek látjuk a nemzetközi szcénát Budapestről nézve, majd Hajdu István, P. Szabó Ernő, Rieder Gábor, Süvecz Emese, Szanyi Ágnes, Berszán Zsolt és Gulyás Gábor a műkritika és az esztétikai reflexió témáját járja körül.

Gulyás Gábor és Szőcs GézaSzőcs Géza ünnepélyes megnyitó beszédében többek között az alábbiakat említette:

„Sokatmondónak találom, hogy a Műcsarnok új vezetése által kezdeményezett első szakmai program Kállai Ernő neves műkritikus egyik esszéjének címét idézi. (Vigyázat, Műcsarnok!, Esti Szabad Szó, 1946) Nemcsak azért, mert a Kállai által képviselt progresszív felfogás a XX. századi magyar képzőművészet legjobb hagyományához tartozik, hanem a kritikus szemlélet miatt is, amelyet a címadás megelőlegez. A gazdasági válság rendkívüli károkat okozott a kultúrában világszerte, de különösen nálunk. Ám egy pozitív hozadéka is lett. Arra szorít bennünket, hogy radikálisan, kritikus módon újragondoljuk az eddigi kereteket és számba vegyük a lehetőségeinket. Örülök neki, hogy most a kortárs képzőművészet kapcsán ilyesmi történik a Műcsarnokban. Az új igazgató által képviselt ambiciózus program alkalmas arra, hogy új lendületet adjon a magyarországi kortárs képzőművészetnek. Látnunk kell, hogy a Műcsarnok léte elválaszthatatlan a szakmai háttértől. Ha ezek hiányoznak vagy gyengén teljesítenek, akkor aktív szerepet kell ezen a horizonton is vállalnia. Együtt kell működnie a különféle szakmai munkát végző intézményekkel, az egyetemekkel, főiskolákkal, a folyóiratok szerkesztőségeivel, a kisebb kiállítóhelyekkel, galériákkal illetve szakmai előadássorozatokkal, könyv és folyóirat kiadással magának is hozzá kell járulnia e horizont kiteljesítéséhez. A Műcsarnoknak, mint a kortárs magyar képzőművészet legerősebb képviseletének közvetítő szerepet kell betöltenie a magyar és a nemzetközi szcéna között. Személy szerint is fontosnak tartom, hogy a kortárs magyar képzőművészet a nemzetközi diskurzus hangsúlyos részévé váljon. Üdvözölném, ha olyan nagyszabású kiállítások jönnének létre Budapesten, amelyek ezt lehetővé teszik. Ennél is fontosabb annak a hosszú távú tervnek a megvalósítása, amely 2014-től egy állandó kiállítás struktúra megalkotására és működtetésére vonatkozik. A Budapest Biennále nem pusztán a Műcsarnok ügye. A teljes magyar kultúrának, az egész országnak szüksége van az olyan sikerekre, mint amilyent ez ígér." Végezetül a kormányzat támogatásáról biztosította a résztvevőket, valamint azokat a célokat, melyeket megfogalmaznak és eredményes tanácskozást kívánt.

György Péter: esztéta, az ELVE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatója, egyetemi tanár: „Az előadásban áttekintem a kortárs magyar múzeumi rendszer működési (szociológiai, urbanisztikai, szakértelmi, képzési) feltételeit, illetve azokat a hiányosságokat, amelyek reformja, átgondolása nélkül a XXI. századi elvárásoknak megfelelően ezek az intézmények rövid időn belül nem lesznek képesek annak a feladatnak a betöltésére, amelyre amúgy hivatottak. Külön kitérek a múzeumi negyed(ek) kérdésére, illetve azok kortárs művészeti intézményekkel való kapcsolatára."

L. Simon László: író, szerkesztő, kulturális szakértő, az Országgyűlés kulturális- és sajtóbizottságának elnöke.
Keserű Katalin: művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti intézetének oktatója, egyetemi tanár: „Az intézmény rendszerváltás utáni helyzetének megismerésével kapcsolatosan, mint a Műcsarnok/Kunsthalle – 1992 novemberétől 1995 januárjáig – igazgatója, a következő témákról beszélnék: 1. Pályázati rendszer bevezetése – vezetői felkészültség és felelősség – a társadalom állapota + a Műcsarnok rekonstrukciója, mint sajátos helyzet, 2. Ebből adódó problémasor: a Műcsarnok mint európai Kunsthalle – a (magyar) művészet változásai – demokrácia és változások – politika és/vagy kommunikáció + állami intézmény és függetlenség, 3. Értelmiség és hatalom/kommunikáció.

Fabényi Julia: művészettörténész, a Baranya Megyei Múzeumok igazgatója: „Előadásomban a művészet paradigmaváltására reagáló intézményi kereteket mutatom be, tehát a művészet helyszíneit, melyek a 90-es évek óta markáns szereplői-tényezői a művészetnek. Az adott intézményi hálózat és a kortárs művészet mennyire képes dinamikusan és téma-autentikusan reagálni a művészet és a mindenkori intézmény profiljára? Hol vannak a kötöttségek, és hol vannak a kiugrási pontok, a nagy lehetőségek az intézmény adottságain belül ahhoz, hogy a kortárs művészet korrekt és átfogó elemzését adhassák? – Műcsarnok-kontra alternatív helyszínek? – Múzeum-kontra Műcsarnok? – Műcsarnok – kontra kereskedelmi galéria? – Létezik-e kritikus? – A nyugat európai és a magyar valóság – a lehetőségek és feladatok."

Horkay Hörcher Ferenc: irodalom- és eszmetörténész, a PPKE BTK Esztétika Tanszékének vezetője, egyetemi docens témája a Művész, kurátor és kritikus: egy művészeti oktatási kísérlet. „A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszékének internetes kritikai fóruma, a KuK, sajátos vállalkozásba kezd 2011 őszén. A főként hallgatók által szerkesztett, írt és olvasott weboldal szeretné összehozni egy közös projektbe a művészképzős hallgatókat, az újonnan indult kurátorképzésben résztvevőket és az esztétika szakos hallgatókat. A kísérleti évben egy évig fognak együtt dolgozni a Képzőművészeti Egyetem. a MOME és a Pázmány önkéntes hallgatói, hogy a művészeti világ egymásra épülő, ám sokszor egymásról nem sokat tudó szereplőiként már a képzés során bepillantást nyerhessenek egymás munkájába, s a generációs együttmunkálkodás örömeit és nehézségeit is kipróbálhassák."

A szombat délelőtt 10.30-kor kezdődő Szekció II. témája a nemzetközi szcéna keretei Budapestről nézve és a 2014-re tervezett Budapest Biennále koncepciója. Szekcióvezető: Páldi Lívia kurátor. Az Előadók: Bojár Iván András: főszerkesztő, OCTOGON architecture & design. Timár Katalin: kommunikációkutató, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum kurátora. A kiállítás mint kommunikációs modell, a biennále mint projekciós mező. Sturcz János: művészettörténész, az MKE Művészettörténet Tanszék tanszékvezetője, egyetemi docens. Petrányi Zsolt: művészettörténész, kurátor. Biennálé most vagy soha? Reflexió egy több mint egy évtizedes ötlet aktualitására. Rényi András: művészettörténész, esztéta, az ELTE Művészettörténeti Intézetének igazgatója, egyetemi docens.

A szombat délutáni III. szekció témája a kritikai, esztétikai reflexiókat közlő folyóiratok szerepe a hazai művészeti szcénában. Szekcióvezető: Gulyás Gábor esztéta.

Az előadók: Hajdu István: kritikus, művészeti író, a Balkon főszerkesztője, P. Szabó Ernő: művészettörténész, kritikus (Új Művészet) Modell vagy utópia? Rieder Gábor: művészettörténész, művészeti író (Artportál, az Artmagazin szerkesztője) Kritika és teória.
Süvecz Emese: kurátor, szerkesztő, tranzitblog.hu / Szanyi Ágnes: szociológus, projektasszisztens tranzit.hu. Berszán Zsolt: szerkesztő, képzőművész (BÁZIS, Kolozsvár)

Marosi Ilona leveleVégezetül egy hozzászólást idéznék – a fotón látható az eredetije – melyet Gulyás Gábor igazgató részére szándékoztak átadni. Mivel a konferencia délutáni szekciójában már nem volt módom részt venni, így nem tudom igazolni, hogy az átadás, ill. hozzászólás valóban megtörtént.

„Műcsarnok Igazgatóság
Gulyás Gábor igazgató részére

Emailen érkezett „Vigyázat Műcsarnok" konferencia felhívása. Gondosan elolvastam. A bevezető rendkívül finoman két témakört érint a Műcsarnok történelmileg változó szerepét a tömeg kultúrában és a kortárs magyar képzőművészet perspektíváit.

1. A Műcsarnok 10 éve önálló szellemi műhelyként dolgozik. Elhatárolódott és nem kiállítóhelye a magyar kortárs alkotóművészetnek, képző és iparművészetnek. Ez tükröződik most is az előadók között nincs alkotóművész, művészeti egyetemi tanár, szakmai szövetség meghívottja. Sajnálatos az is, hogy a mai napig a felsorolt előadók előadásának címe, tartalma nincs közölve.
2. A képző és iparművészek munkájukhoz kapcsolódóan kreatív gondolkozásmódjukkal megtalálták itthon és külföldön is a jelentős kiállítóhelyeket, vagy hoztak létre önállóan galériákat és kiállításokat a rendszerváltás hatására.. Kiállítások szerveződnek vidéki városokban. A művészeti információk azonban nem jelennek meg a napilapokban, TV-ben
.Javaslatom: Legalább heti egy alkalommal 30 perces önálló képzőművészeti műsor.
3. Nyilvánvaló, igen kevésszámú a magyar kiállítóhely. Ez a probléma nehezedik a Műcsarnokra is. Megoldása nem nehéz kell keresni olyan meglévő épületeket akár kerületenként melyek kis átalakítással kiállító térré alakíthatók.. Működését színvonalas újságcikkekkel, folyamatos média támogatással lehet biztosítani. Egy rövid összehangolt programot kell készíteni és lebonyolítani.
4. A kiállításokon azonban csak az úgynevezett absztrakt munka érték elemei körvonalazhatók és szakmán belül jelentenek információt.
Végleges célnak kell tekinteni a teljes műtárgy értékének realizálását, mely a további alkotó munkának alapja.
Fontos a használati érték realizálása, mely szakszerű műkereskedelem útján érhető el. Következő hosszú évek óta megoldandó feladata kereskedelmi galériák számának bővitése, mely pár éves adókedvezmény megadásával, szervező munkával, szakmai oktatási program beiktatásával megoldható.
A műtárgyakat készítő alkotó művészek változó gazdasági körülmények között is elkötelezetten dolgoznak műtermeikben, munkájuk nemzeti érték!
Ezt a pár gondolatot szeretném elmondani előadóként a konferencián 1.témakörben 15 perc megadásával.
MAROSI ILONA képzőművész
Diplome de Medaille d'Argent, Academié l'France Paris, 2002
Medaille d'Or M.C.A.Biennale, Cannes 2003
Grande Medaille d'Or Marseille 2003
Award for Artistic Ment Biennale Museo de Arte Chianciano 2009
ART-MA művészeti Alapítvány elnöke
Budapest, 2011.április 14. 10.15"

Forrás: www.mucsarnok.hu

Lantai József

Aligha akad még egy olyan hazai művészeti intézmény, amely az elmúlt száz évben annyi kritikát és szitkozódást szenvedett volna el, mint a Műcsarnok. Bár a Műcsarnok szerepe az elmúlt évtizedekben radikálisan átalakult, számos művész ma is úgy éli meg, hogy valamiféle külsődleges, a „valódi" művészet terrénumán kívül álló ideológiai vagy esztétikai koncepció miatt nincs esélye itt kiállítani. Ez is része annak a hagyománynak, amelyhez az intézménynek újra és újra ki kell alakítani a maga viszonyát. Ez a kiinduló gondolata annak a kétnapos nyilvános konferenciának, melyet a Műcsarnok új igazgatója, Gulyás Gábor kezdeményezésére április 14-én és 15-én rendeznek a Műcsarnok előadótermében a kortárs magyar képzőművészet perspektíváiról, Vigyázat, Műcsarnok! címmel.

A konferencián, melyet Szőcs Géza Kultúráért felelős Államtitkár nyitott meg ünnepélyesen, három témát vitatnak meg különböző nézőpontokból a meghívott neves szakemberek. Az első napon György Péter, L. Simon László, Keserü Katalin, Fabényi Júlia, Hörcher Ferenc és Készman József a magyarországi képzőművészeti intézményekről beszélgetnek. Másnap Bojár Iván András, Timár Katalin, Sturcz János, Petrányi Zsolt, Rényi András és Páldi Lívia azt vizsgálják, milyennek látjuk a nemzetközi szcénát Budapestről nézve, majd Hajdu István, P. Szabó Ernő, Rieder Gábor, Süvecz Emese, Szanyi Ágnes, Berszán Zsolt és Gulyás Gábor a műkritika és az esztétikai reflexió témáját járja körül.

Szőcs Géza ünnepélyes megnyitó beszédében többek között az alábbiakat említette:

Szőcs Géza megnyitóbeszéde és Gulyás Gábor, Műcsarnok igazgató plenáris előadását követően a péntek délután témája: A kortárs művészet intézményi kereteinek rendszerváltás utáni átalakulása és jelenlegi helyzete – különös tekintettel a Műcsarnokra. Szekcióvezető: Készman József művészettörténész, kurátor. Félórás időközönként az alábbi előadókat/előadásokat hallhatták az érdeklődők.
György Péter: esztéta, az ELVE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatója, egyetemi tanár: „Az előadásban áttekintem a kortárs magyar múzeumi rendszer működési (szociológiai, urbanisztikai, szakértelmi, képzési) feltételeit, illetve azokat a hiányosságokat, amelyek reformja, átgondolása nélkül a XXI. századi elvárásoknak megfelelően ezek az intézmények rövid időn belül nem lesznek képesek annak a feladatnak a betöltésére, amelyre amúgy hivatottak. Külön kitérek a múzeumi negyed(ek) kérdésére, illetve azok kortárs művészeti intézményekkel való kapcsolatára."
L. Simon László: író, szerkesztő, kulturális szakértő, az Országgyűlés kulturális- és sajtóbizottságának elnöke.
Keserű Katalin: művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti intézetének oktatója, egyetemi tanár: „Az intézmény rendszerváltás utáni helyzetének megismerésével kapcsolatosan, mint a Műcsarnok/Kunsthalle – 1992 novemberétől 1995 januárjáig – igazgatója, a következő témákról beszélnék: 1. Pályázati rendszer bevezetése – vezetői felkészültség és felelősség – a társadalom állapota + a Műcsarnok rekonstrukciója, mint sajátos helyzet, 2. Ebből adódó problémasor: a Műcsarnok mint európai Kunsthalle – a (magyar) művészet változásai – demokrácia és változások – politika és/vagy kommunikáció + állami intézmény és függetlenség, 3. Értelmiség és hatalom/kommunikáció.
Fabényi Julia: művészettörténész, a Baranya Megyei Múzeumok igazgatója: „Előadásomban a művészet paradigmaváltására reagáló intézményi kereteket mutatom be, tehát a művészet helyszíneit, melyek a 90-es évek óta markáns szereplői-tényezői a művészetnek. Az adott intézményi hálózat és a kortárs művészet mennyire képes dinamikusan és téma-autentikusan reagálni a művészet és a mindenkori intézmény profiljára? Hol vannak a kötöttségek, és hol vannak a kiugrási pontok, a nagy lehetőségek az intézmény adottságain belül ahhoz, hogy a kortárs művészet korrekt és átfogó elemzését adhassák? – Műcsarnok-kontra alternatív helyszínek? – Múzeum-kontra Műcsarnok? – Műcsarnok – kontra kereskedelmi galéria? – Létezik-e kritikus? – A nyugat európai és a magyar valóság – a lehetőségek és feladatok."
Horkay Hörcher Ferenc: irodalom- és eszmetörténész, a PPKE BTK Esztétika Tanszékének vezetője, egyetemi docens témája a Művész, kurátor és kritikus: egy művészeti oktatási kísérlet. „A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszékének internetes kritikai fóruma, a KuK, sajátos vállalkozásba kezd 2011 őszén. A főként hallgatók által szerkesztett, írt és olvasott weboldal szeretné összehozni egy közös projektbe a művészképzős hallgatókat, az újonnan indult kurátorképzésben résztvevőket és az esztétika szakos hallgatókat. A kísérleti évben egy évig fognak együtt dolgozni a Képzőművészeti Egyetem. a MOME és a Pázmány önkéntes hallgatói, hogy a művészeti világ egymásra épülő, ám sokszor egymásról nem sokat tudó szereplőiként már a képzés során bepillantást nyerhessenek egymás munkájába, s a generációs együttmunkálkodás örömeit és nehézségeit is kipróbálhassák."

A szombat délutáni III. szekció témája a kritikai, esztétikai reflexiókat közlő folyóiratok szerepe a hazai művészeti szcénában. Szekcióvezető: Gulyás Gábor esztéta.

Végezetül egy hozzászólást idéznék – a fotón látható az eredetije – melyet Gulyás Gábor igazgató részére szándékoztak átadni. Mivel a konferencia délutáni szekciójában már nem volt módom részt venni, így nem tudom igazolni, hogy az átadás, ill. hozzászólás valóban megtörtént.

„Műcsarnok Igazgatóság
Gulyás Gábor igazgató részére