A UBS eljátszott kétmilliárdja – avagy ismét itt a „rogue trader”

"Rogue trader" – az angol pénzügyi zsargon ezzel a kifejezéssel illeti a rájuk ruházott rendkívüli felelősséget gyakran rendkívüli felelőtlenséggel kihasználó, többnyire fiatal és a piacon csendben, egyedül játszó brókereket, akik ellenőrizetlen és rosszul elsülő tranzakcióikkal súlyos veszélyeket jelenthetnek cégükre és a nemzetközi bankvilágra.

"Rogue trader" – az angol pénzügyi zsargon ezzel a kifejezéssel illeti a rájuk ruházott rendkívüli felelősséget gyakran rendkívüli felelőtlenséggel kihasználó, többnyire fiatal és a piacon csendben, egyedül játszó brókereket, akik ellenőrizetlen és rosszul elsülő tranzakcióikkal súlyos veszélyeket jelenthetnek cégükre és a nemzetközi bankvilágra.

    A rogue trader a biztonsági, kockázatkezelési és ellenőrzési rendszerek minden szigorítása ellenére is időről időre felbukkan – és ilyenkor rendszerint az általa okozott nyolc-kilenc, vagy akár tíz számjegyű veszteségektől hangos a piac és a világsajtó.
    A jelek szerint ez történt most a svájci UBS nagybank befektetési részlegével, amelynek egyik londoni kereskedője az első vizsgálatok alapján kétmilliárd dolláros kárt okozott engedély nélkül végrehajtott ügyleteivel.
    E tranzakciók mibenléte egyelőre nem ismert; a UBS a csütörtöki európai tőzsdenyitások előtt közzétett nyilatkozatában csak annyit közölt, hogy az esetet még vizsgálják, de a kétmilliárd dollár körülire tehető veszteség miatt a vállalat harmadik negyedévi mérlege valószínűleg mínuszban lesz.
    A londoni City rendőrsége által csütörtök hajnalban őrizetbe vett, 31 éves Kweku Adoboli a UBS londoni befektetési üzletágának részvényderivatívákat forgalmazó részlegénél dolgozott.
    Az ilyen eseteket a szakma Leeson-jelenségként tartja számon.
    A névadó Nick Leeson, a Barings bankház szingapúri devizakereskedelmi részlegének egykor ünnepelt exbrókere.
    Az akkor alig 28 éves, de már évi félmillió dollárt kereső Leeson 1995 januárjának végén olyan határidős származékos ügyletláncolat felépítésébe kezdett, amelyben legalább hétmilliárd – sőt egyes becslések szerint 27 milliárd – dollár forgott. Leeson a tokiói részvénypiac erőteljes emelkedésére játszott, amelytől az ügyletlánc logikája révén több százmilliós nyereséget remélt.
    Közbeszólt azonban a természet, amely éppen akkor súlyos földrengés-katasztrófával sújtotta Kobe városát, s ez a várthoz képest ellenkező irányba – lefelé – lendítette a tokiói tőzsde irányadó Nikkei mutatóját. Ugyanaz a logika, amely a Nikkei emelkedése esetén jelentős haszonhoz juttatta volna a peches brókert, a váratlan fordulat miatt önmagukat gyarapító veszteségeket produkált, és a brit királyi család befektetéseit is kezelő, kétszáz éves Barings – a City legrégebbi pénzintézete – órák alatt romba dőlt.
    Az ördögi kör logikája is érvényesült, hiszen – elsősorban éppen a súlyos londoni bankcsőd hírére – a Nikkei egy nappal az összeomlás bejelentése után 6,6 százalékot zuhant, ami még tovább növelte az akkor márt tetszhalott cég adósságait. Előfordult, hogy a veszteségek két egymást követő tőzsdei zárás között negyedmilliárd dollárral emelkedtek.
    A teljes veszteség végül megközelítette a másfél milliárd dollárt, ami meghaladta a patinás, ám kisméretű bank teljes tőkevagyonát.
    Mint később kiderült, Leeson veszteségei a bukást okozó tranzakció-láncolat előtt is már jó ideje halmozódtak, és ezeket a bróker csalárd módon egy külön számlán rejtegette a cégvezetés elől – amíg lehetett.
    A hatóságok elől két kontinensen keresztül menekülni próbáló Leesont végül Németországban elfogták és kiadták Szingapúrnak, ahol hat és fél év börtönre ítélték, ám három és fél év után, jó magaviseletére hivatkozva szabadon engedték.
    A sors különös fordulataként az Írországban élő egykori "rogue trader" ma keresett kockázatkezelési tanácsadó, és vállalati rendezvények jól megfizetett szónoka.
    Leeson szolgáltatásait valószínűleg nem vette igénybe a francia Société Générale, amelynek egyik "rogue tradere", Jerome Kerviel 2007 végén  minden idők legnagyobb, 4,9 milliárd euró névértékűre becsült csalárd származékos ügyletláncolatát építette ki, csak éppen szintén a rossz irányban. Kerviel fiktív kliensszámlákat kreálva egymásra épülő hosszú pozíciókat vett fel, vagyis azonnali vételi és határidős eladási ügyletek láncolatát kötötte – viszonylag alacsony kereskedési limitjét sokszorosan meghaladó értékben -, arra játszva, hogy 2008 januárjában a piacok emelkedni fognak.
    Nem emelkedtek, hanem jókorát zuhantak – Kerviel pedig tavaly októberben három évre börtönbe vonult.
    A bankok – különösen az elmúlt évek pénzügyi világválsága nyomán – belső ellenőrzési rendszerek sűrű hálóját építették ki a hasonló esetek kivédésére, ám a háló résein a jelek szerint időről időre még most is sikerül átcsúsznia egy-egy elszabadult "rogue tradernek".

Kertész Róbert

gke \ guz

MTI 2011. szeptember 15., csütörtök 20:45