„Mesevilág ez az állatkert” – száz éve fővárosi az ország kedvence.
7 perc olvasás
Történeti kiállítás és nemzetközi konferencia az Állatkertben, rangos szakmai eszmecsere, centenáriumi tárlat és íriszkiállítás.
Történeti kiállítás és nemzetközi konferencia az Állatkertben, rangos szakmai eszmecsere, centenáriumi tárlat és íriszkiállítás.
Az Állatkert száz évvel ezelőtti újjáépítésének centenáriuma alkalmából pénteken délelőtt kettős megnyitót tartottak a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Egyrészt átadták azt az időszaki kiállítást, amely az évforduló alkalmából a száz évvel ezelőtt lezajlott újjászervezés és teljes újjáépítés történetét mutatja be az érdeklődőknek. Másrészt hivatalosan is megnyitották a Régi Állatkertek Világtalálkozója (Ivy Zoo Symposium) elnevezésű kétnapos szimpóziumot. A kiállítás és a szakmai eszmecsere közös nyitó eseményén Tarlós István főpolgármester és Jörg Junhold, az Állatkerti Világszervezet (WAZA) elnöke – egyben a Lipcsei Állatkert igazgatója – mondott beszédet.
Pénteken és szombaton tartották a Fővárosi Állat- és Növénykertben a Régi Állatkertek világtalálkozóját. A szakmai eszmecserén 5 kontinens 18 országából 27 régi állatkert mintegy félszáz vezető munkatársa vesz részt. A szimpózium hivatalos megnyitójára pénteken délelőtt került sor. Ezzel egy időben mutatták be az Állatkert száz évvel ezelőtti teljes újjáépítésének emléket állító történeti kiállítást, amelyet a nagyközönség vasárnaptól tekinthet majd meg, egészen június közepéig.
A Fővárosi Állat- és Növénykert ugyan már 146 éves, ám a főváros állatkertjeként éppen száz esztendeje debütált.
Az 1866. augusztus 9-én megnyílt Pesti Állatkertet ugyanis történetének első évtizedeiben egy tudós hazafiak által életre hívott közhasznú magántársaság működtette. Ez a társaság azonban 1907-re csődbe jutott. Ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatára a kert működtetését Budapest Székesfőváros vette át. A nyilvános árverésen 51627 aranykoronáért vásárolta meg a meglévő állatokat és épületeket (a területe eleve a fővárosé volt), majd a városatyák életre hívták az Állatkertépítő Bizottságot, hogy kidolgozzák egy a fővároshoz méltó, új állatkert tervét. A nagyszabású tervek 1909-re készültek el, s a város vezetése olyan jónak találta azokat, hogy megvalósításához az eredetileg erre szánt 1.2 millió aranykoronás költségvetést felemelték 4 millió aranykoronára.
A műszaki munkálatok irányítója Neuschloss Kornél műépítész, műegyetemi tanár volt. Az épületek egy részét – nevezetesen a Főkaput és az Elefántházat – ő maga tervezte, méghozzá díjmentesen, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Az állatházak többségének megtervezésére azonban két fiatal, később híressé vált, de ekkoriban még csak szárnyait próbálgató építészt, Kós Károlyt és Zrumeczky Dezsőt bízta meg. Az ő terveik alapján épült például a Bivalyház, a Zsiráfház, a Majomház, a Fácános és a Madárház is (ezek egy része azóta más néven működik). A Pálmaház fémszerkezetének és a mesterséges vasbeton sziklák vázának tervezési munkálatait Végh Gyula székesfővárosi mérnök végezete el.
A gyűjteményi koncepciót az éppen 150 esztendeje született zoológus, Lendl Adolf dolgozta ki oly módon, hogy abban nemcsak az emlősök és a madarak, hanem szinte minden fontos állatcsoport helyet kapott. A gyűjtemény tehát az élővilág sokféleségét volt hivatva érzékeltetni, amivel Lendl évtizedekkel megelőzte korát. Ráadásul a koncepciót a növényvilágra is kiterjesztették, így az intézmény ettől kezdve állat- és növénykert lett. Korszakalkotó gondolat volt az is, hogy a vadállatok mellett figyelmet szenteltek a háziállatok bemutatásának is. Az állatkerti szakmában ez az elv az 1960-as években kezdett világviszonylatban is polgárjogot nyerni, tehát Lendl itt is évtizedekkel előbbre járt kortársainál.
Az építkezés maga 1909-től 1912-ig tartott. Erre az időre a kertet bezárták, egyáltalán nem is fogadott látogatókat. Végül a teljesen újjávarázsolt, újjászületett Állatkertet 1912. május 20-án gróf Serényi Béla földművelésügyi miniszter és dr. Bárczy István főpolgármester nyitotta meg újra a nagyközönség előtt.
A nagyszabású újjáépítés jelentőségét ma elsősorban abban látjuk, hogy az Állatkert ma ismert karaktere lényegében ekkor alakult ki. Az úthálózat ma is nagyjából az, amit akkor kijelöltek, az állatházak többsége – különösen az olyan meghatározó építmények, mint a Főkapu, az elefántház, a Pálmaház és a műsziklák – pedig szintén ebből az időből származnak. Ekkortól kezdve működik a kert állat- és növénykertként, és 1912 óta rendelkezünk tengeri akváriummal (amely egyébként a legrégebbi állandó, nyilvános akváriumház az országban). Így ha az Állatkert maga 1866-ban nyílt is meg, az 1912-s dátumot, mint a kert újjászületésének dátumát ugyancsak jeles eseménynek kell értékelnünk, amely méltó arra, hogy centenáriumáról megemlékezzünk.
A centenáriumi kiállítás – időszaki kiállításként – a Kisszikla belsejében, az egykori barlang mozi helyén kialakított barlangteremben várja a látogatókat május 20-tól június közepéig.
Az időszaki kiállítás a kert újjászületésének időszakát, az épületek (Pálmaház, műsziklák stb.) felépítésének menetét és az állatállomány megteremtésének munkálatait mutatja be az érdeklődőknek korabeli fényképek és dokumentumok segítségével. A kiállításon korabeli dokumentumok, fényképek segítségével idézik fel az 1909-12-es nagy átépítés időszakát, és azt, hogy milyen volt száz évvel ezelőtt a frissen újjászületett Állatkert. Szó esik az előzményekről, a teljes átépítés előtti állapotokról, magáról a tervezési és építési folyamatról, részletesen bemutatva, hogy az egyes állatházak, létesítmények esetében hogyan lett a tervből ma is álló épület. A kiállítás bemutatja azt is, hogyan népesültek az állattartó terek, mi történt az újbóli megnyitás napján, és utána hogyan teltek az Állatkert életének korabeli hétköznapjai. A kiállítás emellett megemlékezik dr. Lendl Adolf zoológusról, az átépítés szakmai irányítójáról, aki az átépítés után egészen 1919-ig igazgatóként irányította az Állatkertet.
A kiállítás anyagának összeállításához Budapest Főváros Levéltára, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a BTM Kiscelli Múzeuma, a Magyar Természettudományi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és az Országgyűlési Könyvtár nyújtott segítséget.
A Régi Állatkertek Világtalálkozójára (Ivy Zoo Symposium) 2012. május 17. és 19. között került sor a Fővárosi Állat- és Növénykertben (a hivatalos megnyitó 18-án volt). A szakmai eszmecsere célja az, hogy a világ legrégebbi állatkertjeinek vezetői kicseréljék szakmai tapasztalataikat. A Régi Állatkertek Világtalálkozóját először 1996-ban rendezték meg, ugyancsak Budapesten. Így már második alkalommal kerül sor ilyen eseményre. A szimpózium célja, hogy a száz évnél régebbi állatkertek vezetői és szakemberei számára fórumot teremtsen, hiszen a nagyon régi állatkerteknek egészen speciális kihívásokkal kell szembenézniük. A régi állatkertek ugyanis speciális helyzetben vannak, nagy történelmi múltjuk miatt, vagy éppen azért, mert többnyire műemléki védelem alatt álló, régi épületekben kell korszerű állattartást megvalósítani.
A szimpóziumra öt kontinens 18 országából összesen félszáz állatkerti szakember érkezett 27 állatkert, – többek között a bécsi (Schönbrunn), a majna-frankfurti, a lipcsei, a hamburgi, az amszterdami, a rotterdami, a párizsi, a barcelonai, a boroszlói, a pétervári, a zágrábi, a tokiói és a wellingtoni állatkertek vezetői is – illetve az Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége (WAZA) képviseletében. Emellett a résztvevők között vannak olyanok is, akik nem állatkert, hanem valamilyen más szervezet (például állatkerti épületekkel foglalkozó építész cégektől) képviselői.
Lantai József
