Különleges sziget az Északi-tengerben
4 perc olvasás
Rendhagyó tudósításom az Európai Unió soros elnökségét képviselő Dániához kapcsolódik, ahol a meghívottak sorában a közel hetven újságírón kívül megjelent a tagállamok csaknem – a témában érintett – összes minisztere is, közöttük természetesen Dr. Fazekas Sándor, a Vidékfejlesztési Minisztérium első embere.
Rendhagyó tudósításom az Európai Unió soros elnökségét képviselő Dániához kapcsolódik, ahol a meghívottak sorában a közel hetven újságírón kívül megjelent a tagállamok csaknem – a témában érintett – összes minisztere is, közöttük természetesen Dr. Fazekas Sándor, a Vidékfejlesztési Minisztérium első embere.
A rendhagyó jelzőt azért választottam, mert a Koppenhága légikikötőjében történt landolásunk előtti percekben – az ablakon át kémlelve a dán szigetvilágot – különleges építményre lettem figyelmes. Nem csigázva tovább az olvasó kíváncsiságát, őszinte vallomást teszek az alaphelyzetet ecsetelve. Képzeljük el az ország egyik félszigetét úgy, hogy határának 97 százaléka tengerpart, s amely kis szigetecskére a szárazföldről vezető nyílegyenes autóút látszólag a tengerben végződik.
Hát ez meg mi? Elkezdtem töprengeni a Boing ablakára tapadva, s mivel a rövidke idő alatt éppen csak egy közútat láttam, éppen ezért egy repülőtéri kifutópályára asszociáltam. Meditációmat a pilótának a közelgő leszálláshoz kapcsolódó intelmei zavarták meg, így nem volt időm tovább elemezni a helyzetet.
Ám a következő napon úgymond csoda történt, mert az apály-dagály okozta jelenség helyszínét ismerhette meg a közel kétszáz főt számláló meghívott vendégsereg. Feltételezhetően sokan ismerik az Északi-tenger ezen részének sajátosságait, miszerint naponta mindössze ötven perc alatt alakul ki a megtévesztő jelenség. Ugyanis apály idején úgynevezett speciális traktorbuszokkal is át lehet kelni az említett félszigetre. Ezúttal négy ilyen járgány jelentette a karavánt a Mando szigetecskére, amely egyben Dánia legnagyobb természetvédelmi nemzeti parkja is. Az ottani élővilág sokszínűségéről külön tanulmányt, akár doktori disszertációt lehetne írni. Ám a táj kietlensége ellenére a panoráma lenyűgözőnek minősíthető!
Érdemes kissé alaposabban megismerkedni bolygónk egyetlen ilyetén világával. Nos, amikor Ribe – nevében is tengeri halászatra utaló – városkáját elhagyva a végeláthatatlan tengerhez érünk, mintegy hat kilométeres különleges út vette kezdetét az imént említett egyedi közlekedési eszközökkel. A nagyjából tíz négyzetkilométernyi szigetecskén 1900-ban még mintegy háromszázan laktak, s éltek a mezőgazdaságból és a halászatból. Ma már mindössze 32 az állandó lakosainak a száma, s ebből öt az iskolás gyermek. Természetesen ők naponta átjárnak – ismerve az apály-dagály hatórás periódusait – a szárazföldre, nagyon megszervezve a nem szokványos útjaikat. Érdekességnek számít még a lakók életében, hogy minden csütörtökön egy orvos érkezik ki hozzájuk, továbbá kéthetente istentiszteletre pap is várja templomocskájukban a híveket.
Egyébként a térségben több mint harminc szigetet jegyeznek a hasonló természeti csoda kategóriában. Az pedig érthető, hogy egyfajta turizmus tetten érhető a különleges hangulat megismerésére. Leginkább a húsvéti ünnepek, és a diákok nyári szüneteinek időszaka népszerű itt – merthogy az élővilág változatossága leírhatatlan. Csaknem 15 millió madár választotta otthonául a csend és nyugalom világát, ahol egyes fajok olykor harminc országot érintve vándorolnak Dél-Afrikából Szibériába. Az pedig ugyancsak elképzelhetetlen egy magyar számára, hogy mindössze ötven perc alatt teljesen megváltozik a táj. Ugyanis dagálykor a közel kétméteres vízmagasságnál már hajók is közlekedhetnek a vitorlások és halászcsónakok szomszédságában, persze nyomatékkal hangsúlyozva: csak időszakosan!
Csupán megjegyezzük a kuriózum kapcsán Dánia három talán legjellegzetesebb érdekességét: a dánok a világ egyik legnagyobb sertéstartói (27 millióval) , bolygónk legperspektivikusabb biogazdálkodói, valamint a Koppenhága és Malmö városát bő tíz kilométernyi közút illetve vasút köti össze, tehát Dániát Svédországból a tengeren át így is elérhetjük.
-Szalay Attila-