Szabó Ildikó és A Concerto Budapest

2013. január 19-én a Concerto Budapest Szabó Ildikó csellóművész közreműködésével a hamarosan megnyíló Mátyás utcai Budapest Music Centerben tartja a Schubert-Haydn ciklus második koncertjét. A sorozat első, decemberi hangversenyének is az új zenei központ adott otthont, hivatalos nyitás előtti 'hangoló' koncert címen.

A jelenlévő hallgatóság, – köztük én is – ezért egy hagyományos munkakönyvet kapott, melyben rögzítették kiemelt koncertlátogatói státuszunk a Concerto Budapest Schubert-Haydn bérletének 4 alkalommal való meghallgatására. A munkakörünk: akusztikai beállításon fizikai jelenlét és rajta pecsét, aláírás.

És most elérkezett a második alkalom, melynek programja:

Schubert: I. szimfónia, D-dúr, D.82

Haydn: C-dúr csellóverseny, Hob.VII.b:1

Schubert: II. szimfónia, B-dúr, D.125

Vezényel: Keller András

Közreműködik: Szabó Ildikó – cselló

Mielőtt részletesebben elmerülnék a koncert ismertetésébe, röviden felelevenítem és összefoglalom a Concerto Budapest múlt év végi rövid spanyolországi koncertturnéjának fogadtatásáról megjelent véleményeket. Alicante, Castellón és Zaragoza volt a fellépések színhelye és a helyi lapok „Áradó hangenergia" címmel négy csillagot adva írtak a zenekarról. Nagyon erőteljes kezdéssel Glinka Ruszlán és Ludmilla című darabjának nyitányát energikusan és frissen játszotta a Keller András karnagy által „feltüzelt" zenekar. Gyors és csillogó úton vezette honfitársait: hamarabb ráleltek a darab nyitjára, mint arra számítani lehetett volna.

Glinka után a cseh zeneszerzés egyik csúcsműve Dvorak, koncert hegedűre és zenekarra, (a-moll) op.53 darabja az orosz Maxim Fedotov hegedűssel következett. Dvorak értelmezése egy kicsit visszafogottabb volt, de nem vesztett az összeszedettségéből. A szólista saját teret nyert magának elgondolkodó líraiságával, amit kiemelkedően virtuóz részekkel kombinált. Elérte a szükséges feszültséget a kezdeti allegro non troppo-ban. Nagy biztonsággal és kristálytiszta hangokkal – ami hangszere kolorista hangzásával párosult – nagyon jó kapcsolatot tudott kialakítani a zenekarral, ami soha nem nyomta el az ő hangját. Éles vibrátóiból több, mintha csak vers lett volna. A második menet adagio-jában kiemelkedtek a párbeszédes idillikus/bukolikus témák a hegedű és a zenekar, illetve a hegedű és a trombiták közt. A végén, az allegróval megszilárdították a nyugodt atmoszférát, amit közösen építettek fel. Keller biztos kézzel és némi szigorral a gesztusaiban irányított, amit tanítványai, akikkel már öt éve együtt dolgozik, jól értettek.

A szűnni nem akaró taps hallatán Fedotov két Paganini capriccio-t ajándékozott a közönségnek ráadásba. Csajkovszkij IV. szimfóniájában – f-moll; Op. 36, – megfelelően válaszoltak a vonósok a fúvósokra, harmonikusan jól, sőt néhol igen gazdagon festették alá szólamukat a saját játékukkal. A karnagy jól szabályozta a zenekart, így elősegítette a fafúvós szólisták megcsillanó hangzását a saját témáikban. A koncert egyetlen hibájául talán csak a rézfúvósok néhány kilengését és a trombita egy-két gikszerét tudják felróni. Borravalónak kaptunk még két kívülről ismert magyar táncot is – írták többek között a spanyol lapok.

Ezek után vissza a jelenbe, tehát Schubert-Haydn ciklus második alkalom.

A 2013. január 19-i koncert szólistája Szabó Ildikó.

Szabó Ildikó 1993-ban született Budapesten, muzsikus családban. Nagyapja, Szabó Csaba zeneszerző, zenetudós, népzenekutató. Édesapja, Szabó Péter, a Budapesti Fesztivál Zenekar szólócsellistája, Édesanyja, Lénárt Ágota, zongoraművész.

4 éves korától a Tóth Aladár Zeneiskola tanulója, tanára Czéh Ágnes volt. 11 évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Különleges Tehetségek Osztályába, tanára Prof. Mező László. 2011 októberétől az Universität der Künste, Berlin hallgatója, Prof. Jens Peter Maintz osztályában.

Ildikó jelenleg 15 nemzetközi verseny díjazottja. Ilyen nagyszámú nemzetközi versenyeredményt fiatal gordonkaművész még nem ért el Magyarországon. Számos világhírű művész mesterkurzusán vett részt, ahol -többek között- Starker János, Wolfgang Boettcher, Philippe Müller, David Geringas, Frans Helmerson, Lynn Harrell, Natalia Gutman és Gustav Rivinius tanították.

2008 áprilisában, 14 évesen elkészítette első szólólemezét, Tündértánc címmel, a Hungaroton lemezkiadónál (HCD 32592), mely felvétel a gordonkairodalom legvirtuózabb darabjait tartalmazza.

2011-ben, 18 évesen, elkészítette a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Körének a támogatásával első DVD felvételét, melyen J. S. Bach, L. van Beethoven és B. Martinu művei mellett Kodály Zoltán Szóló Szonátája szerepel.

Néhány évvel ezelőtt már hallhattuk Szabó Ildikót a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Haydn C-dúr gordonkaversenyének szólistájaként.

Ildikó számos felvétele világszerte látható a YouTube-on az – ildikoszabovlc – csatornán. www.ildikoszabo.com

Néhány gondolat a programban elhangzó Schubert szimfóniákról:

„I. Szimfónia, D-dúr

(I. Adagio – Allegro vivace; II. Andante; III. Menuetto. Allegro; IV Allegro vivace.)

I. szimfóniáját 1813 őszén írta a tizenhat éves Schubert, aki akkoriban a bécsi városi konviktus növendéke és a császári udvar fiúkórusának tagja volt. Mint jó hegedűs, a tanulók zenekarában is részt vett, és ily módon könnyűszerrel megismerhette azokat a Haydn- és Mozart-szimfóniákat, amelyek egyben mintájául is szolgáltak a szimfóniaíráshoz. A klasszikus forma és kifejezés hibátlan elsajátításáról tanúskodik a szimfónia valamennyi tétele: az ünnepélyes hangulatú lassú bevezetéssel ellátott gyors megnyitó tétel skálamenetben magasba röppenő főtémája a mannheimi iskola „rakéta"-tematikáját idézi; a 6/8-os metrumú Andante a klasszikus siciliano-tételek ügyes utánérzése, amint a Menüett és a zárótétel is hűséges léptekkel jár az elmúlt nagy korszak mestereinek nyomában.

II. Szimfónia, B-dúr

(I. Largo – Allegro vivace; II. Andante; III. Menuetto. Allegro vivace; IV. Presto.)

A II. szimfónia egy évvel követi az elsőt: 1814/15-ben keletkezett. Valószínűleg 1815-ben hangzott fel először a bécsi konviktus falai között, dedikációja is az intézet igazgatójának szól. Nyilvános bemutatója Londonban volt, 1877-ben.

A mű az I. szimfóniához képest mind a formálás nagyvonalúsága, mind a témaválasztás tekintetében előrehaladást mutat. Az első tétel szenvedélyes lassú bevezetése után eruptív erővel kirobbanó gyors zenével folytatódik, amelynek pregnáns ritmikája és szélesen ívelő melodikája már azzal a Schuberttel ismerteti meg a hallgatót, aki megrészegül zenéje szépségétől, és sokszor képtelen gondolatait a forma határai közé idomítani. A második tétel a variáció leendő mesterét mutatja be. A változatok témáját feltehetően Mozart Don Giovanni-jából vette át Schubert (vö. Don Ottavio B-dúr áriája: „Il mio tesoro"). A téma után öt változat következik, gondos kidolgozásban. Az igazi meglepetést azonban nem ez a tétel kelti – sem a hagyományokhoz hű menüett (Allegro vivace) -, hanem a finálé, amelyben már megcsillannak azok a hangnemváltozások – az érett Schubert jellegzetes tercrokon fordulatai -, amelyek úgyszólván egyetlen kézmozdulattal változtatják meg egy táj színeit, fényeit, egy érzelem tartalmát, egy mondat értelmét. Ugyancsak az érett Schubert művészetét reprezentálja a tétel ritmikája: e következetesen ismétlődő daktilusok ritmikus képlete a zeneszerző legnagyobb alkotásainak sajátos jellemzője." (Pándi Marianne: Hangversenykalauz)

2013. január 19. szombat 19:30

Schubert-Haydn ciklus

Budapest Music Center

IX. Budapest, Mátyás utca 8.

http://hu.concertobudapest.hu/

Lantai József