Révay András: Most kell látni!
5 perc olvasás
Akár a „jobb későn, mint soha" is lehetne a mottója a Magyar Állami Operaház idei legutolsó bemutatójának. Jean-Philippe Rameau: Hippolütosz és Aricia című operájának ősbemutatója 1733 októberében volt Párizsban. Nálunk legelőször 2013. június 26-án kerül színre.
Akár a „jobb későn, mint soha" is lehetne a mottója a Magyar Állami Operaház idei legutolsó bemutatójának. Jean-Philippe Rameau: Hippolütosz és Aricia című operájának ősbemutatója 1733 októberében volt Párizsban. Nálunk legelőször 2013. június 26-án kerül színre.
A Magyar Állami Operaháznak meg kell tudni fejteni a barokk kódokat – jelentette ki a bemutatóról szólva Ókovács Szilveszter főigazgató. A világ más operaházaiban ismét hódít a barokk zene, bátran mondhatjuk: nálunk is eljött az ideje a barokk operáknak. A szerző, Rameau is ötven évet várt arra, hogy első operáját megírhassa, mely azonnal vitákat gerjesztett de ma már sikernek számít. Kiváló témát választott. Racine drámáját, a széles körben ismert Phaedra mítoszt dolgozta fel az Hippolyte et Aricie-ben Most, 280 évvel később, a budapesti bemutatón az alkotók futurisztikus látványvilágba helyezik a cselekményt.
A rendező, Káel Csaba véleménye szerint egy régi darab értelmezése, maivá teremtése a zene segítségével, mindig nagy kihívás. Tudjuk, hogy bármely történet elmesélhető a legkülönfélébb nézőpontokból. Rameau és szövegírója sem – vagy nem pusztán – a tragikus főhősnőre koncentrált, amikor Phaedra történetét elmesélték. A darabban előtérbe került a szerelem, ami régi görögöket is nagyon érdekelte. A szerelem helye a világban, az emberek között, a szerelem hatása, amikor akadályokat kell leküzdeni. A két címszereplő, vagyis a két boldog szerelmes tehát a szerelem nézőpontjából tekint a mítoszra. A ma operarendezője számára ez rendkívül fontos, ez adja a darab aktualitását. Ám Racine művével szemben nemcsak a tragikus szerelemről szól az opera, hanem a szerelem napfényes oldalát is megmutatja. A drámával ellentétben itt boldog a vég. Szinte azt sugallja nekünk, hogy az őskáoszból a szerelem teremtette meg a világot! Részben ezért is választották a színpadra állításkor az űrben, a bolygók között játszódó megközelítést.
Szendrényi Éva díszlettervező és Haamer Andrea jelmeztervező segítségével olyan helyszínekre utazhat el a néző, amik valójában nem léteznek. Az első Diána bolygója, de az istennő nem vadászként jelenik meg. A színpad látvány-elemeit mindenki saját kedve szerint értelmezheti. A Plútó bolygót egy 10 méter átmérőjű, befüggeszthető gömb szimbolizálja, egyedi technikával kialakított belső világításával, valamint egy átlátszó fóliára festett, áttört hátteret, melynek hátsó megvilágítása nyújt extra hatást. A vizuális hátteret és keretet a világhírű Bordos László Zsolt animációi teszik erőteljessé. Az animációkhoz öt vetítőgépet használnak majd, ami rekord az Operában. A jelmezekhez elsősorban autentikus nyersanyagot – többek közt nagy mennyiségű bőrt – használtak fel, a díszítésekhez alternatív anyagokat is; ezek kombinálásával érik el a figurák földöntúli megjelenését. A tragédia feszültségének oldását Kerényi Miklós Dávid tehetséges, fiatal balettművészek által bemutatott koreográfiája segíti. A francia operának fontos eleme volt a tánc, egy – egy részletnél XVI. Lajos maga is „beszállt". Most a világok, a bolygók életre keltésének eszköze a mozgás, a matrózok tánca a szabadságot jeleníti meg.
Az amerikai Jeffrey Thompson úgy gondolja: hangja valószínűleg sokkolni fogja a magyar közönséget. Olyan szokatlan technikát használ, ami a tenor és a kontratenor közé eső hangfekvést eredményez. A hagyományos tenor áriáknál a közönség feszülten vár arra a magas C-re, amit a művész ki fog énekelni. Nála egyetlen kottalapon nyolc ilyen van és azt neki olyan játszi könnyedséggel kell kiénekelni, mintha nem is lenne magas. Ezt a technikát hosszú idő alatt sajátította el és gyakorolta be. Az énekhangot jellegzetes barokk testbeszéd egészíti ki, mely kizárólag Hippolütosz és Aricia között zajlik, kihangsúlyozva az ő különlegességüket.
Vashegyi György karmester osztja a zenekritikusok véleményét, mely szerint ez a mű az operairodalom egyik legnagyobb darabja, egy stíluskorszak megteremtője. A „barokk" szó, mint zenetörténeti jelző először ezzel a művel kapcsolatban hangzott el. Jelentősége annál is nagyobb, mert először mutat be Rameau operát a Magyar Állami Operaház. A francia barokk repertoár annyira különleges világ még a barokkon belül is, hogy megszólaltatása elképzelhetetlen a stílus speciális ismerete nélkül. „Rameau-nál és a többi francia szerzőnél a zenekari anyag nem puszta hátteret nyújt az énekes csillogásának, hanem az énekszólamok szerves részét képezik a partitúrának. Részint ez okozza a stílus nehézségét. Különleges hangszerek szólalnak meg a zenekari árokban, ezért a művet az Operaház nem tudja állandóan repertoáron tartani. Ünnepi alkalom lesz a három francia nyelvű előadás június 26., 29. és 30-án, így hát, akik kedvelik ezt a zenét, ezt a világot, jól teszik, ha igyekeznek valamelyikre bejutni.
