NEM ADOM FEL
5 perc olvasás
_0.jpg "nem adom fel 3")
Igazi kuriózumnak számít az önkéntességi projektek közül az a program, mely során több mint száz önkéntes tart lelki segítségnyújtást, kézműves foglalkozásokat, zenei programokat más hátrányos helyzetűeknek idősotthonokban, szociális intézményekben és büntetés-végrehajtási intézetben.
Igazi kuriózumnak számít az önkéntességi projektek közül az a program, mely során több mint száz önkéntes tart lelki segítségnyújtást, kézműves foglalkozásokat, zenei programokat más hátrányos helyzetűeknek idősotthonokban, szociális intézményekben és büntetés-végrehajtási intézetben.
A Nem Adom Fel Alapítvány szervezésében uniós finanszírozással megvalósuló projektben a résztvevők az ország egyik legelmaradottabb térségéből, az Edelényi Kistérségből, Szendrőlád, Martonyi és Szalonna településekről származnak, a legtöbben tartós munkanélküliek. Az önkéntesek 99 százaléka cigány ember.
Mindenki elég gazdag, hogy másoknak segítsen – ezt a jelmondatot tűzte zászlajára még 2005-ben a Nem Adom Fel Alapítvány és nem véletlen az sem, hogy ezzel a névvel indította önkéntesek foglalkoztatására irányuló programsorozatát az ország talán legelmaradottabb régiójában, az Edelényi Kistérségben. A projekt során Szendrőlád, Martonyi és Szalonna településekről önkénteseket toborzott az alapítvány, akik felkészítést követően vállalták, hogy a programba bevont különböző intézmények lakóit programokkal, lelki támasz nyújtásával segítik napi küzdelmeik megélésében és könnyítésében.
„Összesen négy intézményt vontunk be a programba: két idősotthont, a Szimbiózis Alapítvány két szociális intézményét és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet két létesítményét" – mondta el Béres Erika, a projekt szakmai vezetője. „A bevont több mint száz önkéntes 99 százaléka cigány ember. A legtöbbségük hosszabb ideje munkanélküli, hátrányos helyzetben élő, így még jobban felértékelődik számukra is az a munka, amit másokért végeznek. Sőt cigány önkénteseinket inspirálták azok a sérült emberek is, akik Szendrőládra járnak le önkénteskedni már 2010 óta. Az ő példájuk remekül illusztrálja a projekt jelmondatát is, miszerint mindenki elég gazdag tud lenni ahhoz, hogy másoknak segítsen"
Minden intézményben és telephelyen ötször jártak a programba bevont önkéntesek, mely során volt alkalmuk az intézmények sajátosságait és lakóit is alaposan megismerni. Volt olyan hely, ahol a lakóknak elsősorban beszélgetésre és lelki segítségnyújtásra volt szükségük, de volt olyan is, ahol kézműves foglalkozás, sőt zenei program is volt az önkéntesek jóvoltából.
A programsorozat talán legkülönlegesebb helyszínének a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet két telephelye bizonyult, ahol fiatal és felnőtt korú elítélteknek, illetve előzetes letartóztatásban lévőknek szerveztek különböző programokat az önkéntesek.
„Az együttműködés egyik legfőbb haszna az volt, hogy az itt lévő fogvatartottak találkozhattak saját sorstársaikkal, akik másképp gondolkoznak az életről, és saját példájukkal tudták a börtönlakók számára bizonyítani, hogy lehet bűnözés nélkül is élni" – magyarázta Joó László ezredes, a Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka. „Sőt, voltak a programban résztvevők között erőszakos bűncselekményt elkövetők is, akik számára bemutathatóvá vált, hogy az agresszió nem megoldás. Ezek a találkozások, beszélgetések alkalmasak voltak arra, hogy saját sorstársaik közül jó példákat is lássanak maguk előtt a fogvatartottak."
A foglalkozásokra az elítéltek önként jelentkezhettek, s nagy számban látogatták is a programokat. „Nagyon pozitív élményeket szereztünk a program során, így szívesen folytatnánk tovább az együttműködést a Nem Adom Fel Alapítvánnyal és az önkéntesekkel. A börtönben önkéntes színjátszó kör és zenei szakkör is működik, így a kölcsönösség jegyében szívesen lépünk fel akár az alapítvány által működtetett Nemadomfel Házban is" – mondta el Joó László.
„Úgy láttuk, hogy minden intézményben nagyon jó emberi kapcsolatok alakultak ki az ott élők és az önkéntesek között. A program sikere nem csak abban mérhető, hogy hány embernek nyújtottak az önkéntesek jó pillanatokat, hanem abban is, hogy maguk is hasznosnak érezték önmagukat a programban. Feladatuk volt, törődést kaptak és törődhettek másokkal, és talán sikerült átadnunk annak érzetét is, hogy a munkanélküliség nem kell, hogy teljes emberi tétlenséget jelentsen még egy ilyen hátrányos helyzetű régióban sem. A nincstelenségben is lehet adni másoknak."
A projekt az Európai Uniós támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Azonosítószám: TÁMOP 5.5.2.-11/2.
Lantai József
