Hegedűgála a Zene világnapján

Minden művészeti remekmű ismérve az újdonság: akárhányszor megnézi vagy meghallgatja az ember, mindig talál valami mást, addig felfedezetlen dolgot – vallja a Gramophone-díjas hegedűművész, Kelemen Barnabás, akit október 1-jén a Művészetek Palotájában, a Zene Világnapján hallgathat meg a közönség többedmagával a Négy húron pendülünk hegedűgálán.

Minden művészeti remekmű ismérve az újdonság: akárhányszor megnézi vagy meghallgatja az ember, mindig talál valami mást, addig felfedezetlen dolgot – vallja a Gramophone-díjas hegedűművész, Kelemen Barnabás, akit október 1-jén a Művészetek Palotájában, a Zene Világnapján hallgathat meg a közönség többedmagával a Négy húron pendülünk hegedűgálán.

A gálán közreműködik Lajkó Félix, akiről – lásd: http://euroastra.hu/node/74774 – korábban már olvashattak, most következzék Kelemen Barnabás: néhány kérdés és ugyanannyi válasz.

A zsenialitás megunhatatlan

Gramophone-díjas lett a Kocsis Zoltánnal a Bartók-összkiadás hegedűre és zongorára írt szonátalemezed. Ezt a díjat egyfajta klasszikus zenei Oscarnak tekintik. Számítottál ekkora sikerre?

Egyáltalán nem, de szépen lassan, minél több lemezünk jött ki a Bartók-sorozat részeként – mely Kocsis Zoltán ötlete volt -, annál komolyabb elismeréseket kaptunk. A '70-es években már készült egy Bartók-összkiadás, az akkori művészek azonban nem az anyatejjel együtt szívták magukba a mester művészetét, ők ugyanis még a zenei eredethez nagyon közel éltek és alkottak, még az is előfordult, hogy magától a mestertől tanultak. Ez természetesen óriási előny is, tanulni is kell belőle. A mi generációnk számára ugyanakkor már egyértelmű volt, hogy Bartók zenei értéke a legnagyobbakéval – Bach, Brahms, Beethoven – egyenlő. Az, ahogyan ma már Bartókot játszhatunk, nagyon kifinomult, úgymond egy természetes anyanyelvi stílus.

A munkálatok során mi volt a legfőbb célotok?

Szerettünk volna visszatérni azokhoz a gyökerekhez, amelyek leginkább kötődnek a művekhez, és amelyek azok eredeti értelmét és mondanivalóját bontják ki. Nehéz munka volt, ezek ugyanis Bartók legsötétebb és legösszetettebb zenéi, melyekben egyszerre van jelen a hagyománykövetés és a szövevényes komponálási technika. Többször kell meghallgatni a műveket ahhoz, hogy a zene „megnyíljon" és minél többet értsünk meg belőle, a mondanivalójából. Minden remekmű ismérve az újdonság: akárhányszor megnézi vagy meghallgatja az ember, mindig talál valami mást, eddig felfedezetlen dolgot. A mű zsenialitása leköti, és nem hagyja nyugodni – ezek a Bartók-darabok legfőbb ismérvei is.

Milyen lemezzel örvendezteted meg legközelebb a közönségedet?

Elég sok lemez van most tervben: novemberben Kristof Penderecki hegedűversenyét vesszük fel a Londoni Filharmonikusokkal, decemberben pedig a hat Bartók vonósnégyes kétkötetesre tervezett kiadásának felvételeit kezdjük a Kelemen Kvartettel. Emellett Prokofjev szonátái és José Gallardo világhírű zongoraművész közreműködésével Beethoven szonátái is lemezre kerülnek.

A Négy húron pendülünk hegedűgálán hazánk legismertebb hegedűművészei lépnek színpadra. Te miért tartod ezt jónak, illetve hogyan ajánlanád a programot azoknak, akik csak fontolgatják, hogy eljönnek?

Három különböző stílus találkozik itt, és mind a három a magyar hegedűsök erőssége, tehát jó eséllyel kezdhetünk bele egy párbeszédbe, – nem mintha eddig ne lett volna – amellyel egymás közönségét vonzzuk, illetve megismertetjük velük a másik művészetét, annak gazdagságát. Aki szereti a hegedű hangját, viszont nem biztos benne, hogy kedveli a cigányzenét, a komolyzenét vagy épp a fúziós népzenét – ha lehet ilyesminek nevezni Lajkó Félix művészetét -, annak muszáj eljönnie. Ismerve a fellépő művészeket, annyit megsúghatok, hogy aki csak az egyik előadóért rajong, a gálán nagy eséllyel meg fogja kedvelni a többieket is.

Egyszer nyilatkoztad, hogy fontos és inspiratív tényezőnek tekinted a művészetek közötti párbeszédet. Ebből kiindulva mely műfaj áll hozzád legközelebb a gálán megjelenők közül: a cigány- vagy a népzene?

Nem tudnék különbséget tenni, mindegyik műfaj más módon fontos számomra. Nagyapám, Pertis Pali korának legnagyobb cigányprímása volt, aki Jávor Pállal mulatott együtt filmekben, és több lemeze is készült. Attól függetlenül, hogy személyesen sajnos nem találkozhattunk – édesanyám ugyanis ötéves volt, amikor nagyapám meghalt -, zeneileg nagyon jól ismerem őt.

A népzene pedig átszövi a mindennapjainkat: a legegyszerűbb dallamoktól kezdve a legsúlyosabb népballadákon át, mind valamiféle egységet rejt magában, a Kárpát-medencei népek életének összefonódásáról nyújt tanúbizonyságot.

A gála egyfajta tisztelgés Lord Yehudi Menuhin munkássága előtt, akinek a Zene Világnapját is köszönhetjük. Számodra miért fontos a hegedűművész hagyatéka?

Azon túl, hogy a világ egyik valaha élt legnagyobb hegedűművészének tartom, azt tisztelem benne a leginkább, hogy képes volt inspirálni művésztársait, többek közt Bartók Bélát is. Zenéjén keresztül nemcsak a szélesebb közönség jutott élményhez és katarzishoz, hanem a szakmabelieket is megihlette. Igyekezett embertársai számára szebbé és jobbá tenni a világot. Békeharcos volt, aki a zene erejének hirdetésével, a művészetek nevelő jellegét és az emberek életére gyakorolt pozitív hatásait felhasználva hozta létre a világon egyedülálló, Musique Europe (MUS-E) programot, mely a hátrányos helyzetű fiatalok művészet által való nevelését célozza.

Magad is tanítasz. Szerinted miért fontos, hogy azok a gyerekek is mélyebben megismerkedjenek a komolyzenével, akik nem készülnek profi művészi pályára?

Ha ezek a fiatalok életük során bárhol szembe kerülnek majd egy klasszikus zeneművel, akkor talán kevésbé fognak hátat fordítani neki. Rájönnek ugyanis, hogy a komolyzene képes megnyitni a lelküket, szebbé tenni az életüket. Márpedig, ha létezik egy ilyen „módszer", akkor azt komolyan kell venni és minél több ember számára elérhetővé, érthetővé tenni. Magyarországon kevésbé kell aggódnunk a zenei utánpótlás miatt, sok tehetségünk van.

2013. október 1. 19.30 óra

Hegedűgála a Zene világnapján

Művészetek Palotája

http://mupa.hu

Lantai József