Révay András: Finom, Drága, Jó Nedű

Ki ne ismerné e dalt a borkedvelő kompániák tagjai közül, és van-e, aki nem ért egyet a szövegével? Megjegyzésünk is csak egy van: reméljük a drága, most inkább csak a Kéknyelű iránti érzelmeinket és nem az árát jelzi!

„Badacsony New Yorkban" címmel nagyszabású borbemutatót tartottak a budapesti New York Palotában. Szakértő bírálók által végzett előválogatás után, harmincegy pincészet több száz borából csak a legjobb 150-ből került a kóstolópoharakba. A rendezvény a Magyar Értéktárba nemrég bekerült Badacsonyi Kéknyelű köré épült, amelyből majdnem minden pincészet elhozta a saját büszkeségét. Ezt az őshonos magyar szőlőfajtát szinte kizárólag a Badacsonyi Borvidéken termesztik, ezért a szervezők joggal nevezték a rendezvényt a világ legnagyobb Kéknyelű kóstolójának.

A Badacsonytomajban dolgozó Borbély Családi Pincészet nemcsak a bemutatón, de otthon is újdonságokkal várja vendégeit. Az egyik régi pincéjüket tágas, hangulatos, kóstoló-pincévé alakították és egy szakboltot is nyitnak. A pincében a borokhoz hidegtálakat is kínálnak. Saját, házi készítésű kolbász, szalámi az előétel, ezt követi egy szárnyashús és sertéssült kombináció magyaros salátával, a sort csokoládés sütemény zárja. Az ételekhez illő borok után a pince mélyéről még előkerül egy-két múzeálisnak számító palack is. Ide, a bemutatóra is többféle borral érkeztek. A pincészet kínálatát ismerők számára is újdonság a „Karós" címkéjű Olaszrizling válogatás. Nemrégiben sikerült megvenniük egy kisebb ültetvényt, melyen az ötvenes években telepített, karó mellett nevelt tövek állnak – innen az ősök munkája előtt tisztelgő név.

A Badacsony mögötti Tóti-hegy oldalában kirándulók bizonyosan ismerik az Istvándi Pincészetet, ahol az étterem teraszáról csodás kilátás nyílik a tóra és az ott kapott, kemencében sült tarjáról is szép emlékeket őriznek. A gazdaságban állatokat is tartanak, 400 mangalicát és 78 a szürkemarhát. A bemutatóra 2013-as Kéknyelűt is hoztak, mely jól mutatja az évjárat sajátosságait: savai szinte ropogósak, kemények. Ez a szőlő ősi magyar nemesítésű fajta, a világon máshol alig ismerik. Kifejezetten a badacsonyi, vulkanikus talajt kedveli és ennek az ízvilágát adja vissza. Érdekességes, hogy „heteroszexuális" szőlőfajta. Önmagát nem képes beporozni, ezért a sorai közé más fajtát kell telepíteni. Csak kettő jöhet szóba: a Budai Zöld és a Rózsakő. Az Istvándy birtokon ez utóbbit használják.

A Csobánci Bormanufaktúra asztalánál egy érdekes palack hívta fel magára a figyelmet. A címkén ez állt: Aspirato Isteni sugallatra. Az üvegben Szürkebarát rejlik – ahogyan készítői elképzelik. A szőlőt a megszokottnál kicsit tovább hagyták a tőkén és – 10 százaléknyi – nagyon korai szüretből származó Sárga Muskotályt adtak a borához. Ennek illata jól éreződik, az ízben viszont a Szürkebarát az uralkodó. A 12 alkoholfok ellenére „beszélgetős" bornak nevezhető, sajátosságai szépen kinyílnak és a késő szüret miatt a Szürkebarátra jellemző savak is kerekebbek, lágyabbak.

A Szeremley nevet nem kell bemutatni a borkedvelőknek. A bemutatóra a birtokról két évjáratból, a 2006-os és a 2009-esből is hoztak Kéknyelűt. A 2006-os mutatja most a legszebben a terroir jellegét, a mineralitást, a termőhely ízvilágát. Abban az évben nagyon szép hosszú, meleg szüretidő volt és ez jót tett a boroknak. Bár az is igaz, hogy Badacsonyban, ha a szőlőmunkákat megfelelően elvégzik, szinte minden évben kiváló borokat lehet készíteni. Csak a technológia és a pincészet filozófiája befolyásolja, hogy milyen típusú bor születik.

A Málik Pince asztalán a látogató örömmel fedezhetett fel régi magyar fajtát is. Az egyik ilyen például a Bakator. Náluk nemcsak a fajták, de a borkészítés módja is régi, hagyományos. Fahordós „nevelés" után kerülnek palackba, 3 – 4 éves korban érdemes fogyasztani. Persze azért Kéknyelű náluk is van – porzóként hozzá ők a Budai Zöldet használják – a Bakatornál is. Ez a beporzási sajátosság is okozója lehet annak, hogy a Bakator szinte teljesen eltűnt. Üzemi méretekben ugyanis elég nehéz termelni, ám a bora meghálálja a külön gondoskodást, a vidék jellegzetességeit jól mutatja. Jobban, mint a „világfajták". A bazalt hatása mellett megmarad benne a gyümölcsösség, alkoholtartalma kicsit magasabb a megszokottnál.

Mindössze öt hektáron gazdálkodnak, tehát Badacsonyban picinek számít a Weller Borház. Palackjaikon érdekes – a múltra utaló – címkék láthatók. Meg is van rá az okuk, hiszen a család 1613 óta borászkodik! Pozsonyban, Felsőkorompán és Nagyszombaton kezdték, Badacsonyban 1959-ben szerezték meg a legelső egy hold szőlőt. A címkék anyai ágról a családi címert őrzik, így adják meg a tiszteletet az ősöknek. Boraik túlnyomó része is a hagyományokat követi, bár azért van közöttük kevéssé ismert fajta is. A Vulcanus például 1951-ben „született", Szürkebarát és Budai Zöld hibridje, igazi különlegesség. Ma alig pár hektáron termelik, noha csodálatos pezsgő alapbort ad. Igazán karakteres, szép virágillatú a bora, a pincészet öt éve készít pezsgőt belőle – el is fogy a baráti körben.

Egy másik asztal előtt állva, azt a kérdést tettük fel: miről énekelnek az A' Capella Szőlőbirtokon? A Badacsony kincseiről – hangzott a válasz. Főként érlelt fehérborokat készítenek. A név valóban kifejező, hiszen a tulajdonos, Dunai János azon kívül, hogy szőlész-borász, hangmérnök is, és a névválasztással a kézműves, „hangszer nélküli" borkészítésre kívánt utalni. Van egy másik oka is: Ábrahámhegy mindössze ötszáz lelkes település, ám hét kápolnája van, a névben ez is megjelenik. A birtokon főleg Olaszrizlinget termelnek, ezen kívül Rajnai Rizling, Zeus, Pinot Blanc, Kékfrankos is megtalálható. Kéknyelűjük egyelőre nincs. A Zeus eléggé változatos képet mutat, pincészetenként más és más, főleg a talajok miatt. Tüzes, izgalmas, nagy extrakt-tartalmú bor. Érdemes megkóstolni.

Nagyon új még Szent György-hegyen a Bence Családi Birtok. Húsz hektárjukat a biogazdálkodás szabályai szerint művelik. Másfél hektárnyi területen több hétvégi házuk is áll, ide várják a vállalkozó kedvű vendégeket. Ők ugyanis pár órára dolgozni is beállhatnak a szőlőbe, a tapasztalatok szerint ez kitűnő kikapcsolódás a városi ember számára. A sorok között őzek, nyulak, rókák is felbukkannak! A birtokon a Rajnai rizling, Pinot Noir, no meg a rég elfeledett Piros Bakator és a Kék Bakator áll a termelés középpontjában. Ez utóbbit együttműködésben termesztik a Badacsonyi Kutatóintézettel. Azt tapasztalják, hogy a régi magyar fajták ritkábban érnek be úgy, mint a világfajták, de ha beérnek, akkor „zseniális" termést adnak. A Kék Bakator hasonló, mint Burgundiában a Pinot Noir. Kevés tanninnal, nagyon elegáns vörösbor készíthető belőle. Íze cseresznyés, tiszta, friss, gyümölcsös. Pezsgő alapbornak is kiváló.

A SKIZO Badacsony Pincészet palackjain a név arra utal, hogy a bornak egyénisége van – több is! Számukra a kérdés az volt: hogyan lehet összeegyeztetni a „technológiai" borászkodást a szigorúbb értelemben vett termőhelyes, dűlős borkészítéssel. Látszólag ezek egymástól nagyon távol eső fogalmak. A két módszer két különböző jellegű bort eredményez. A Kéknyelűnek sem a termesztése, sem az elkészítése nem egyszerű, az évjárat-hatásokra rendkívül érzékeny. Sokkal több odafigyelést, munkát igényel, mint más fajták. A pincészetet inkább az Olaszrizling reprezentálja, különösen a 2012-es évjárat. Ezen kívül igen magas színvonalú rosékat és vörösborokat is készítenek.

A Kényelű Bemutató legnagyobb meglepetése talán a Badacsonyi Piros Kéknyelű volt. Egy olyan bor, amiről bátran elmondhatjuk, hogy szinte még nem is létezik! A palack a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Badacsonyi Kutatóállomásának asztalán állt. Az Intézetnek ugyanis vírusmentes törzsültetvénye van a Kéknyelű fajtából és ott figyelték meg, hogy egyes tőkéken a bogyók bepirosodtak. Ezeket külön szüretelték és dolgozták fel, ennek a borát hozták el a bemutatóra. Hangsúlyozni kell, hogy ez nem rosé! A színe természeténél fogva ilyen. Az íze pont azokat a fajtajellegeket mutatja, mint a fehér Kéknyelű, talán annyira nem cukrosodik.

Tartozunk az igazságnak azzal, hogy elmondjuk: e ritka fajta termelése a Málik Pince területén folyik. Náluk négyszáz tőke van az ültetvényen, a Kutatóállomásnál ennek csak a töredéke. Mivel még nem elfogadott fajta, a bora forgalomba nem hozható – pusztán csak érdekesség. Hogy érdemes-e komolyan foglalkozni vele, hivatalosan elfogadtatni, az a következő három-négy évben fog kiderülni.