A Baross Gábor Társaság rendezvénye Budapest jövőjéről
29 perc olvasás 
2011. február 17-én tartotta összejövetelét a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság Budapesten, „Milyen legyen (lesz) Budapest" címmel, a média képviselőinek meghívásával. Vitaindító előadó Tarlós István budapesti főpolgármester volt, szakmai korreferátumot dr.Finta József építész tartott, a rendezvényt Bod Péter Ákos elnök moderálta. Elhangzott; a társaság nyolc évvel ezelőtt alakult, s most megújulást hirdetve várják a tavaszi tisztújító közgyűlés előtt a fiatal érdeklődők jelentkezését, rész-vállalását jövőnk alakításában.
2011. február 17-én tartotta összejövetelét a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság Budapesten, „Milyen legyen (lesz) Budapest" címmel, a média képviselőinek meghívásával. Vitaindító előadó Tarlós István budapesti főpolgármester volt, szakmai korreferátumot dr.Finta József építész tartott, a rendezvényt Bod Péter Ákos elnök moderálta. Elhangzott; a társaság nyolc évvel ezelőtt alakult, s most megújulást hirdetve várják a tavaszi tisztújító közgyűlés előtt a fiatal érdeklődők jelentkezését, rész-vállalását jövőnk alakításában.
A rendezvény házigazdája az Építéstudományi Egyesület volt, elnöke, Gerencsér László ismertette szervezetük működését. Eszerint; az egyesület az 1867-ben alakult Magyar Mérnök- és Építész Egylet utódszervezetének tekinti magát, jelenlegi neve alatt 1949-től működik, országos szervezettel, mintegy ötezer taggal. Az elmúlt másfél évben 1.200 fiatalt sikerült tagjai sorába vonzani a Budapesti Műszaki Egyetem és a Szent István Egyetem Ybl Miklós karának hallgatói közül, így fiatal, dinamikus gárda kezd kialakulni az egyesület körében. Budapest vonatkozásában az egyesület több vitaestet rendezett az említett időszakban a műszaki egyetem területén.
A vitaestek után helyet biztosítottak egy beszélgető-fórumnak, s mindezek összegzéseként született meg kiadványuk, a „Budapest holnap és holnapután" címmel. Ennek rövidített változata az egyesület honlapján megtalálható, további viták kiinduló anyagául. Az egyesület, a Budapesti Műszaki Egyetemmel közösen készen áll rá, hogy egy Budapestről szóló konferenciát megszervezzen és annak helyet biztosítson, akár nemzetközi résztvevők részvételével is.
Tarlós István főpolgármester utalt rá, az egyesületet alapítók között volt maga is nyolc évvel ezelőtt.
Az egyesület maga ugyan nem kíván politizálni, de a főpolgármester érzékeltette, politika említése nélkül ő maga nem szólhat a főváros dolgairól. A médiában olyan történeteket olvas időnként a fővárosról „szabad véleményként", amelyekről csak azt mondhatja, „hogyan is tudott ezekből kimaradni…" Minden szerveződésnek lehetnek érzelmei,
ideológiája, világképe, nem kell mindenkinek mindenben egyeznie, lehet véleménye, láthatja különbözően a dolgokat a politikában, a városban. Lehet politizálni.
A Budapestről szóló disputához maga kérte Finta József jelenlétét, mivel „együtt konspirálnak" a budapesti távlati városrendezési tervek ügyében és érdekében. Azaz, nekik is vannak távlati terveik, de nem szaladgálnak elképzeléseikkel a bulvársajtóhoz. Megpróbálják megvárni, amíg ezekből letisztult tervek lesznek, hozzá engedélyek, látszanak a források, akkor állnak ki a közvélemény elé.
A város jelenéről kell előbb szólni, ha jövőképet akarunk állítani magunk elé. Van egy kiinduló pont, amit kiinduláskor meg kell határozni. Az Antall kormány 1990-ben elfejtett leltárt készíteni, azután fél év múlva már úgy tűnt, hogy nem is 32 évnyi Kádár korszak volt, hanem 32 évnyi Antall korszak, ahol mindent elrontottak…
Ezt a hibát 1998-ban az Orbán kormány is elkövette, kapott is eleget érte.
Vannak, akik önkényesen kiragadnak sorokat a tavalyi költségvetésből, s összehasonlítva az ideivel boldogan megállapítják, három forinttal kevesebb jut egy-egy hajléktalan ellátására, mint tavaly… Ilyenkor válik a főpolgármester ironikussá. A tavalyi adatokba, amikor már úgyis minden mindegy volt, sok mindent „belefirkáltak".
Az a költségvetés nem volt teljesíthető. Tudták, hogy mekkora az adósságállomány, azt is tudták, hogy mekkora a költségvetési hiány, ilyen esetben szelektív módon összehasonlítani sorokat egymással; „egyfajta alternatív valóságértelmezés".
Kétségtelen, van itt gazdasági válság, de pl. Szlovéniában (ahonnan előző nap jött haza a polgármester) másképp néz ki a kassza, meg az az államadósság, ami nálunk a GDP 82%-a, az Szlovéniában még mindig csak 37%, és már ettől meg akarják a kormányt buktatni.
A válság hatása azonban nálunk azért egy kicsit fokozottabb volt, mint máshol, a főváros kasszája is furcsán néz ki.
A főpolgármester utalt rá, a maga részéről igyekszik az ellenzékkel konszolidált viselkedésformát tanusítani, erősen megnövelték az ellenzék jogosítványait, főleg a kontrol bizottságokban, de a szakmai bizottságokban is folyamatos egyeztetést folytatnak most is az ellenzékkel a költségvetésről. Az elmúlt négy évben erre soha nem került sor.
A költségvetési koncepció elfogadásához ellenzéki szavazatokat kaptak, amire a főváros húsz éves történetében még nem volt példa. A költségvetési koncepciót évek óta be sem terjesztették a közgyűlés elé, meg se tárgyalták, költségvetési koncepcióhoz ellenzéki szavazatokat a balliberális koalíció soha nem kapott. Ehhez képest, most két óra alatt elfogadták a költségvetési koncepciót az egyik ellenzéki frakció egyhangú támogatásával.
Az nem igaz, hogy a városban semmi nem történt húsz év alatt, ami pozitív lett volna. A kerületekben is történt, főleg a harmadikban (derültség)…, de más kerületben is, és történt a fővárosban is, ezt ne vitassuk el.
Az is tény azonban, hogy a város adósság-állomány nagyon magas, 60% feletti. Ez semmiképpen nem nevezhető kedvezőnek, főleg akkor, ha kétes kimenetelű kötelezettség-vállalások vannak a trezorban. Komoly forráshiányok tapasztalhatók már megindult beruházásoknál, pl. a metrónál. Túlzás nélkül mondhatjuk, katasztrofális szerződések és kötelezettség-vállalások vannak, amelyek olyan perekkel fenyegetnek, ahol a városnak súlyos veszteségei lehetnek, s több mint valószínű, lesznek is. Ehhez számítsuk hozzá, hogy a város közvetlen banki adósság-állománya meghaladja már a 200 milliárdot, 500 milliárdos költségvetés mellett. Hozzá kell még számítani a közlekedési cég 77 milliárdos közvetlen banki adósság-állományát, és azt a belső adósság-állományt, ami a gördülő állományának komoly mértékű amortizációjából származik. Ez valóban több száz milliárd forint.
A négyes metró első szakaszához komoly pénzek hiányoznak, így az alagút-építő konzorcium 35 milliárdos adósság-állomány továbbra is fennáll, az pedig, hogy az Alstom szerződés továbbra is a levegőben lebeg, további 67 milliárdot jelenthet. Ez csak két tétel a sok közül.
Az egyik legfontosabb intézkedés, amit a főváros vezetése megtett; az éppen a szerződés-kötési gyakorlat megváltoztatása volt. Ilyen szerződésekkel még életében nem találkozott, mondta a főpolgármester. Sokan felvetik az Alstommal kapcsolatban, miért nem egyeznek már meg, mi ez az egész?
A dolog talán most röviden rendeződik. Tud róla a vezetés, hogy nagyon sok szavazó és szimpatizáns körében megütközést és értetlenséget keltett, hogy a jobboldalinak mondott média egyik szegmense és a városvezetés között mi ez a huzavona és szembenállás. Van ennek magyarázata és ez a probléma meg fog oldódni.
Az okokról elmondható, a főpolgármester szerint, hogy az ő saját személyiségében rejlenek. Vannak dolgok, amikre egyszerűen nem hajlandó. Pl. azért került ennek a városnak az élére, mert voltak ígéreteik, amelyeket ő többé-kevésbé szeretne betartani. Sokirányú, meghatározhatatlan motivációjú politikai megrendelést nem hajlandó befogadni. Nem szeret a miniszterelnökre hivatkozni, mert nem akarja a gondjait növelni, de valóban az a helyzet, hogy egy programot közösen elfogadtak, a városvezetés elkészített, a miniszterelnök és saját szakértői környezete támogatta. Ezt a programot a főpolgármester végre akarja hajtani. Indokolatlan és ismeretlen motivációjú változtatásokat nem hajlandó megtenni.
A lényeg; ennek a programnak a végrehajtása során a korábban tapasztalt szerződéskötési gyakorlatot megszüntették. Ez nem aratott osztatlan sikert, de ez a szükséges és még elégséges feltétele annak, hogy más úton induljanak el. Az Alstom szerződés köréből kiemelt néhány példa; olyan kitételek szerepelnek, hogy „a vasúthatósági engedély beszerzésének elmaradása nem róható fel a szállítónak, és vis major körülményként értékelendő", – ez védhetetlen. Vannak dolgok, amiket meg lehet védeni, aztán vannak dolgok, amelyeket meg lehet próbálni megvédeni, s vagy sikerül, vagy nem. Végül pedig vannak dolgok, amelyeket nem is érdemes megkísérelni megvédeni, mert egyszerűen reménytelen. Ilyen szerződéseket megvédeni nem lehet.
Az, hogy 50% előleget kifizettek egy munkára, minden teljesítés nélkül, aminek a teljesítése aztán két éves késedelem után sem megy végbe, ez is védhetetlen. Az, hogy van egy garanciális szerződés egy magyar bankkal, amely szerződést valakik egyik napról a másikra, minden indoklás nélkül a magyar bankkal felmondják, odatelepítik egy francia bankhoz, aminek következtében a garanciális összegek lehívásában most egy francia bank hozhat kedvezményes döntést egy francia szállító számára, ez sem „megérvelhető"döntés.
A főváros igyekszik egyébként, kármentés céljából megegyezni a franciákkal, erre most van egy halvány remény is, de vannak még mindig bizonytalanságok. Tudni kell azonban, nem a fővárosnál van a labda. Ezekre a szerelvényekre nincsenek vasúthatósági engedélyek. A vasúthatósági engedélyeket nem a főváros adja ki, hanem a Nemzeti Közlekedési Hatóság. Amíg a szerelvényeknek nincs hatósági engedélye, addig nem vehetők át és nem állíthatók forgalomba.
A főpolgármester idézett a hivatalos jegyzőkönyvből; a fékpróbák során 40 próbát hajtottak végre a szerelvényekkel, s a negyven esetből 10-szer nem állt meg a vonat ! Az ajtók (érzékelői) viszont azt hitték, hogy megállt, mert működtették a féket, ezért az ajtók meg kinyíltak. Ki az, aki ezeket a szerelvényeket ilyen körülmények között hajlandó átvenni? Tessék beszerezni a hatósági engedélyt, tessék gondoskodni róla, hogy a vonat megálljon, s a város és a BKV abban a pillanatban át fogja venni a szerelvényeket.
A költségvetést illetően, a személyzeti politika magyarázatáról. A házon belüli ellentétek „leghúzósabb" oka az ő személyzeti politikája, mondta a főpolgármester. Néhány embert oda kellett vennie, akik nem a vezetőség gondolkodói köréből származnak. Az alkalmasság nem párt-szimpátia kérdése, s nem lehetett olyat kiállítani, aki Atkári János helyett áttekint egy ekkora rendszert. A fővárosé az ország második legnagyobb költségvetése az állami költségvetés után. Tarlós István utalt rá, 16 kerületi költségvetést csinált végig, de a főváros költségvetése a legnagyobb kerület költségvetésének is közel a 30-szorosa. Jó 500 milliárdnyi összeg.
Aki ebben a rendszerben otthonosan mozog, ismeri a multat, és képes egy ilyen pénzügyi helyzetben az elengedhetetlen idevágó költségvetés nulladik változatát előállítani, az csak Atkári János, aki nem azért jött oda, hogy politikai ideológiákat gyártson, vagy politikai döntéseket hozzon, hanem, hogy a szakértelmét felhasználják, erre kérték fel, ezt vállalta, nem mást.
Felmerültek kérdések egyesekben olyan személyekkel kapcsolatban is, akik a rendrakásra vállalkoznak.
Aki jár a városban, az aluljárókban, a közterületeken, és életszerűen gondolkodik, az könnyen eldöntheti, hogy az nem mehet tovább, ami itt folyik. Itt rendet kell tenni. Vannak, akik ettől a szótól irtóznak, van, aki azt mondja, hogy Tarlós rendpártisága megöli a szabadságot. Erre a főpolgármester válasza; a korlátlan szabadság eszméjével kereskedő, képmutató emberek megölik a várost. Mert, más dolog kissebségeket támogatni, és más dolog a devianciát és az anarchiát szabadjára engedni a városban. Ezek a szabadságjogok addig terjedhetnek, amíg mások, pláne a többség alapvető jogait nem veszélyeztetik. A demokráciának nem az a lényege, hogy a többségi érdekeket napról napra lesöpörjék az asztalról, és gőgös, fensőbbséges képpel, valami ostoba ideológia alapján belefojtsák még a szót is azokba akik egy konszolidált, normális városban akarnak élni. Ez így tovább nem mehet. Az az illető, aki rendet fog rakni, senkit nem fog megfigyelni, senkinek nincs oka félni tőle a múltja miatt.
A rendrakás lesz a dolga, nem a politikai ideológia, s nem a döntéshozói szerep.
Bárkik, akik a jobboldalinak mondott érzelmi körből azt gondolják, hogy a főpolgármester közvetlen közelében lévők, akármit is változtattak azon, amit éreztek, terveztek, akár csak spirituális, akár praktikus értelemben, azok tévednek.
Semmi okuk a félelemre. A főpolgármester azt a programot szeretné megvalósítani, amit előre beharangoztak és amire bizalmat kaptak.
Vannak egyéb belső ellentétek is, nagyon sokan félnek ezekről beszélni, de a képmutatásnak nincs értelme.
Itt van pl. a budai fonódó villamos ügye. Egy közlekedéshez nem értő kerületi polgármesterrel, aki bátorságfejlesztő gyakorlatokkal próbálkozik, nem fog hülyeségeken vitatkozni, mondja Tarlós István. Nem érdekli, hogy a II. kerület két év óta milyen veszekedéseket folytatott a bukott fővárosi vezetéssel, az sem érdekli, hogy a II. kerület szerint a tervező olcsón vagy drágán tervezte meg amit megtervezett. Az érdekli, hogy Észak-Budát Dél-Budával olyan kötöttpályás közlekedéssel lehessen összekötni, ami a kontinuitást biztosítja és átszállás nélkül el lehet vele jutni a Bécsi út végéről Budafokra. Erre azt mondani, hogy ez egész Budára káros elképzelés, ez dilettantizmus. Aki kicsit is ért a közlekedéshez, kicsit is ismeri a város érdekeit, az ilyet egyszerűen nem mondhat. Aki ilyet ki mer mondani, az nem tudja mit beszél. Lehet egy kerületnek problémája, lehet azon vitatkozni arról, hogy a Margit-híd alatti átvezetés a közúti közlekedés szempontjából rejt-e kockázatokat vagy sem, még ál-szakmai módon azt is kifogásolni lehet, hogy nem rajzolták be neki az utcabútorokat az ő probléma-térképére, előre. Ez már ugyan meglehetősen szakmaiatlan, mert engedélyezett tervek nélkül ilyennel megpróbálkozni megint csak dilettantizmus. Le kell folytatni a szakmai egyeztetéseket. Tarlós István kifejezte, bízik a szakmai tervezőben, mert a város tervezője volt sok-sok éven át, s ő azt akarja, hogy ez a tervező továbbra is a város tervezője legyen.
A főpolgármester rámutatott, nem tekinti presztizskérdésnek a budai fonódó villamos kérdését. Amennyiben valaki felvállalja a beruházás elmaradásának felelősségét, tegye azt.
A költségvetés közvetlen hiánya, a költségvetési lyuk legalább akkora gond, mint az adósság-állomány.
Az átvételnél arról volt szó, hogy ez mindössze 56-57 milliárd Ft, a négyéves ciklusra vetítve.
Atkári János kiszámolta, hogy az összeg ennél több, 162 milliárd ft. Ez kb. nyolc átlagos kerület együttes éves költségvetési fő-összegének felel meg. Ez az a költségvetési hiány, ami nem azonos az adósság-állománnyal.
Ehhez képest kellett most a költségvetést összeállítani.
Így hát, lesznek fájdalmas dolgok ebben a költségvetésben, a színházak, a közterületek, az iskolák, a fejlesztések, a szociális politika és sok minden más vonatkozásában. A főváros igyekszik elkerülni a fűnyíró elv alkalmazását, az arányosság és a szükségletek elvét kívánja alkalmazni. Sajnos, 2011-ben és még 2012-ben is szigorú költségvetés lesz. Különösen oda fognak figyelni a közterületek, a zöldterületek állapotára. Szeretnének tisztaságot, rendet, több virágos közparkot. Valószínűleg el fog maradni az un. Városház projekt is. Óriási közpark jöhet létre a Városháza mögött, olyan, ami a Belvárosban alig található, a főpolgármester ennek érdekében mindent el fog követni.
A korábbi, holland építész által jegyzett program meghiúsulása nem a fővárosi vezetésen múlott, egy független hatóság tagadta meg a hatósági engedélyt, de a döntés lehetővé teszi a közpark megvalósítását.
A városrendezés kérdéseinek kezelésére a főpolgármester felkért egy szűkkörű Építész Tanácsot, vezetője Finta József. A tanács tagjainak kiválasztásakor az operatív együttműködés készsége volt a meghatározó.
A feladat az operatív munka és a koncepciók kiválasztása.
A Tervtanács intézménye is fennmarad, létszámára 15-16 főnyi tagságot javasolt Tarlós István. Makovecz Imre munkájára ebben a tanácsban mindenképpen számítanak.
A városban nincs konszenzussal elfogadott általánosan rendezési terv, erre pedig mindenképpen szükség van.
A tervnek életszerűnek kell lennie, olyannak, amely kijelöli a végleges zöldterületek helyét, a toronyházak helyét, stb. Erre a tervre mindenképpen szükség van.
A városházi apparátus hatalmasra duzzadt, kb. 300-al kevesebb emberre van szükség. Nincs szó klientúra építésről, ezen emberek helyére nem jönnek újak. Főosztályi rendszert, új városházi struktúrát vezettek be.
A 32 ügyosztály helyett tízegynéhány szervezeti egység maradt. A bizottságok számát és hatáskörét is radikálisan csökkentették. Új szervezet-működési szabályzatot vezettek be. A főpolgármester az átalakulás során csak a főosztályvezetők személyéről döntött, közülük 40% a régi ember. Saját beosztott munkatársaikról maguk a főosztályvezetők dönthetnek.
A sok új kezdeményezés mellett, új drámai színház is szerepel az elképzelések között, ahol klasszikus magyar darabokat adnak majd elő, de ez nem jelenti színház épület építését.
Összegezve:
-pénzügyi stabilizálás szükséges, amelyet elkezdtek az új költségvetéssel és a 2017-ig tartó pénzügyi konszolidáció kidolgozásával; meghatározva, hogy
milyen működési eredményekre van szükség,
mennyi pénz maradhat fejlesztésekre,
hogyan lehet az adósságállományt kezelni.
-bevezettek egy új közszolgáltatási struktúrát, mert ami a közszolgáltató cégeknél történt, az minősíthetetlen,
-létrehoztak két, kis-létszámú holdingot; a Budapesti Városüzemeltetési Központot és a Budapesti Közlekedési Központot a megrendelői, megvalósítói és a kontrolling szerepek szétválasztására,
Megvalósítandó a közös piackutatás, a közös energia-gazdálkodás, az egy egységes kontrol.
A budapesti közlekedési problémákat egységesen kell kezelni, kezdve a közösségi közlekedésen, a közúti közlekedésen, a bicikliközlekedésen át egészen a gyalogos közlekedésig.
A rendszer begyakorlása, esetleges korrekciói ebben a ciklusban zajlanak.
Új általános rendezési tervnek kell születnie.
Legyen ebben a városban rend a közterületeken.
A gazdálkodásban legyen átláthatóság.
Legyen beleszólása az ellenzéknek abba, hogy mit és mennyire ellenőriznek és ez hogyan vihető a közvélemény elé.
Legyen egy-két olyan projekt, amelynek a megvalósítása legalább elkezdődik, a kisebbek közül néhány meg is valósul. Nem kell folytonosan mamutberuházásokban gondolkodni, itt van erre a metró, itt van a budapesti közlekedési cég, ennek működését rendezni kell. Itt van a budapesti felszíni közlekedés, ami a fejlődés gátjává vált.
A dugódíj nem elrugaszkodott gondolat, de meg kell teremteni a feltételeit. Be kell fejezni a 4-es metró első szakaszát, biztosítani kell a felszíni villamos-viszonylatok kontinuitását, egységes parkolási rendszert kell kialakítani. Egy-két kerület ebben kerékkötő, ahol önkényesen alakítottak olyan parkolási társulásokat, ahonnan dől kifelé a pénz. Volt olyan belvárosi kerület, ahol parkolási díjakból, társulatokon keresztül egész évben összesen 20 milliót szedett be az önkormányzat. Nem mehet tovább ez a kerületi önkényeskedés, ez a város szét fog így esni. 24-felé forgácsolódnak a források, 24 stílus, 24 koncepció, 24 ideológia, 24 módszer, 24-féle érdekcsoport. A kerületi túlhatalom kérdése parciális érdek és egyéni, egzisztenciális érdekek elhanyagolható halmaza.
A kerületi jogosítványok ésszerűtlen növelése bizonyos területeken tarthatatlan. Ilyenek a rendezési tervek, a városrendezés, a vagyongazdálkodás, és más területek is.
Voltak olyan kerületi kísérletek, amelyek sikerrel jártak, sajnos már ebben a ciklusban és a Parlamentnek akarva-akaratlan, de részleges félrevezetésével átcsúsztak, ezek a városra egyértelműen károsak. Ilyen pl. az idegenforgalmi adó kérdése, az iparűzési adóval kapcsolatos kérdés, az adóerő képességgel összefüggő parlamenti döntés. Budapestre és a nagyvárosokra katasztrofális hatással lesz, ha a BERT támogatását elvonják, befagyasztják a távfűtődíjak jelenlegi mértékét, ez Budapesten a Távfűtő Művek azonnali összeomlását jelentené. Kb. tízmilliárdos veszteséget eredményez ez együttesen a városnak.
A BKV megsegítésének szükségessége vitathatatlan. A főpolgármester hangsúlyozta; nem fogja elődje gyakorlatát folytatni és mindennel a miniszterelnökhöz és a kormányhoz rohangálni. Van egy terület, ahol tehetetlen a főváros, ez a BKV, amely kormányzati segítség még az idén összedől. Akkor viszont 3-4 nap alatt megáll az ország, ez nem tréfadolog. Az összes többi problémát a főváros megoldja maga, akármilyen nehéz is.
Ez a kormány és ez a miniszterelnök a fővárostól minden támogatást meg fog kapni, mondja a főpolgármester, de a BKV ügyében a főváros segítségre szorul, a helyzet kezelhetetlen kormányzati segítség nélkül, minden más területen a főváros megpróbál saját erejére támaszkodva kijutni a jelenlegi helyzetből.
A Belváros autó-mentesítéséhez be kell fejezni a 4-es metrót, a felszíni kötöttpályás közlekedést folyamatossá kell tenni, P+R parkolókat kell építeni a nagy közlekedési csomópontok mellett és a város szélén.
Ki kell alakítani az egységes parkolási rendszert, ahol nem szabad folytatni a kerületi önkényeskedéseket, mert akkor megint nem lesz egységes parkolási rendszer, felül kell vizsgálni a lámpa-időzítéseket, hogy ne legyenek zöld hullámok helyett piros hullámok. Újabb körforgalmi csomópontokat kell létesíteni.
A közigazgatási reformmal kapcsolatban a főpolgármester megjegyezte, ő maga elmúlt 60 éves, nem úgy politizál, hogy senki nehogy haragudjon rá, mert mi lesz akkor vele 2014-ben. Ilyen (túlélési) célja nincs, hangsúlyozta. Valami pozitív nyomot szeretne hagyni, próbál használni Budapest egészének ebben a négy nehéz évben.
Nem hajlandó olyan emberekkel politikai veszekedéseket folytatni rendszeresen, akik a távlati politikai ambícióikkal helyettesítik be a reálpolitikát.
A közigazgatási rendszert Budapesten át kell alakítani. Csak azokat az ügyeket szabad a kerületeknél hagyni, amelyeket egyértelműen helyben lehet csak intézni.
A budapesti úthálózatot át kell adni a fővárosnak, különben nem lehet egységes városi parkolási hálózatot kialakítani, nem lehet útfelújítási programot tervszerűen kialakítani és megvalósítani.
Olyan feladatok maradjanak a kerületeknél, amelyek oda valók, ha ezek a változások tekintélyeket, egzisztenciákat, hatásköröket sértenek, akkor arról kell dönteni, hogy a várost akarjuk felemelni, vagy parciális, semmitmondó politikai bázisokat akarunk kiépíteni.
Nehéz a helyzet. Van kétharmados parlamenti többség, erre szükség van, s van 19 Fideszes kerület.
Ésszerű közigazgatási átalakítást végrehajtani úgy, hogy a 19 kerületi polgármester nagyobbik része parlamenti képviselő is, s nélkülük nincs meg a kétharmad, ez majdnem lehetetlen. Nincs olyan politikus, aki a saját és a mikrokörnyezete egzisztenciális helyzetét hajlandó a szavazatával veszélyeztetni, bármilyen ésszerűsítés érdekében…
A megoldás nem a főpolgármester feladata, ő igyekszik az emberi érzékenységeket is figyelembe venni, de azért egyszer majd tiszta vizet kell önteni a pohárba.
Sikerre számító rövidtávú beruházások, változások:
-az Ybl Bazár felújítása,
-a budai fonódó villamosok kérdésének megoldása,
-a Lágymányosi hídon az 1-es villamos átvezetése, (a híd neve Szent László-hídra változhat).
A város zászlaja változhat, valószínűleg fehér mezőben lesz a város címere, nemzetiszínű szegéllyel, de erről még megkérdezik a szakértőket.
Finta József is megfogalmazta a témához kapcsolódó véleményét.
A tébolyult pénzügyi, gazdasági, politikai, kulturális, információs versenyben csak a világ fontos helyei maradnak talpon (országok és városok), mondta, a nem fontos helyek el fognak halni, a piacok számára is. Budapestet az Úristen is arra teremtette, hogy fontos hellyé váljon, most nem az. Döbbenetes, hogy az európai városok sorrendjében Budapest a különböző felmérések szerint a Kádár-éra utolsó éveiben sokkal előbbi helyen állt.
Sikerült Budapestet rendesen levinni ezen a listán, pedig a város európai pozíciói kiválóak. Az európai közlekedési korridorok, beleértve a Dunát is, itt metszik egymást. Ezek predesztinálják a várost arra, hogy hatalmas logisztikai bázis alakuljon itt ki, Budapest déli felén. Erről csak álmok vannak egyenlőre.
A várost táji, környezeti adottságai, gyönyörűsége, építészeti szépsége (a régmúltból), kultúrája, színházai, hangversenytermei, általában egész létezése, örökölt múltja arra predesztinálja, hogy Közép-Európa kulturális központjává emelje magát. Nyilvánvaló, hogy Bécset le kell darálnunk ebben a versenyben, Prága excentrikus ebben a vonatkozásban, Varsó még távolabb van, Budapest pozíciói ebben a vonatkozásban nagyon erősek, de ezen dolgozni kéne.
Az elmúlt 20 évnek az volt a legnagyobb problémája, hogy semmiféle Budapest jövőkép, Budapest álom, stratégia nem alakult ki. Nyilván fejlődött a város, ezt nem lehet tagadni. Ez azonban ad-hoc jellegű fejlődés volt.
Jött a tőke, kinézett magának valamilyen telket, erre új szabályzási tervet csináltatott, vagy nagyon tisztességes, vagy nagyon korrupt módon. Ez így nem mehet tovább. Nagyon hamar ki kellene alakítani egy olyan Budapest stratégiát, Budapest jövőképet, egy olyan Budapest álmot, amely pontosan meghatározza, hogy Budapestből mit szeretnénk csinálni, milyen európai pozícióra szánjuk, hogy hogyan szeretnénk ebben a városban élni.
A fejlődési, fejlesztési lépések nem 1-5-10 évre szólnak, hanem valamilyen stratégia mentén kéne tovább-folytatódniuk. Enélkül a stratégia nélkül és egy ilyen stratégiát levezénylő iroda nélkül nem fog működni ez a város.
Sokan mondják, hogy Budapestből valamilyen kedves, kicsi, élhető várost kellene csinálni. Az élhetőséggel egyet lehet érteni, az édes kicsi várossal nem. A világversenyben a fontos-hely-pozíció és az élhetőség nem feszül egymással szembe, hiszen Bécs is fontos hely és élhető, vagy Barcelona, München is ilyen. Nem lenne jó ha az élhetőséget és a fontos pozíciót bárki is szembeállítaná.
Ehhez a stratégiához a rendeletek módosítására is szükség van. Az országos tervezési és építési követelmény-rendszerről van szó. A jelenlegi alapján tulajdonképpen az egész öröklött eklektikánkat le kellene bontani mert nem felel meg a szabályoknak…
A 23 nagyváros és a gyenge központ képlete nem fog a továbbiakban működni. Lehetetlen állapot volt, hogy a West-End tervezésekor a VI. kerülettel kellett egyeztetni, bár a XIII. kerületre épül rá, de annak nem is kellett tudni róla, mert valaki egyszer meghúzta a MÁV kerítés mentén a kerület-határokat.
Amennyiben egy egzakt Budapest stratégia kialakul, akkor egy Budapest stratégiai irodát is fel kellene állítani.
Az új építészeti tanács nem arra való, hogy stratégiát csináljon, legfeljebb súg ennek a szervezetnek.
Ha ez a stratégia felállt és tudjuk, hogy milyen Budapestet akarunk a jövőben, akkor a tervezést el kellene kezdeni, még ha tudjuk is, hogy az elkövetkező 1-2 évben nem lesz pénz. Ugyanis, ha még egy kis idő, félév-2-3 év eltelik, a magyar építész társadalom, úgy ahogy van, megszűnik. Néhány év múlva kiváló munkák fognak bejönni az országba, lesz építés, de nem lesz magyar tervező, nem lesz magyar tervező iroda aki ezt csinálni fogja. Utána majd jönnek a Fosterek, és mások, s megcsinálják azt a várost, amiben mi szeretnénk élni. Tehát tervezni el lehetne kezdeni, erre vár az egész építész társadalom, a Budapesti Építész Kamara, az Országos Kamara, minden építész és minden mérnök. Hiszen a programtervekre, előtervezésekre talán mégiscsak lehetne pénzt szerezni.
Budapest egy olyan város, amely meghatározza az ország jövőjét is. Sokszor mondják, hogy az ország fejnehéz, vagy Budapest vízfej az ország testén, ez nem igaz. Azoknak a regionális központoknak, amelyekben valamilyen módon ellensúlyozódott Budapest szerepe, azoknak Trianon betett. Debrecen, Pécs, Szeged, Miskolc, vagy Győr kiváló regionális centrumok, de nem olyan léptékűek, amelyek mellett egy vezető szerepű Budapest ne tudna megélni. Budapest fontos hely, Közép-Európa fontos, meghatározó helye, kulturális fővárosa lehet, ami az egész országot maga után húzná.
A stratégiai tervezések mellett sok minden másról is lehetne beszélni. Foglalkozni kéne a város ezernyi bajával,
a közlekedéssel, az agglomeráció teljes leszakadásával a városról, a Ferihegy-Budapest kapcsolat csődjéről, ezek balkáni állapotok. Hogy mennyire koszos, mennyire szennyes ez a város spirituális és anyagi értelemben is.
A grafittik, a parkok, stb. Az a polgárság, amely a városban él nem lenne esetleg alkalmas, hogy legalább a saját lakókörnyezetét kiseperje, kitisztítsa? Ez vidéken sokkal jobban működik, Budapesten a budapestiség még nem annyira. Bár a várost alapvetően a városnak kell kitakarítani, de valamifajta kiseprése, zöldítése működhetne. Budapestből zöld várost lehetne csinálni, minimális összegekből. A kipusztult fasorokat újra kellene ültetni, pl. a budai Duna-parton. Nem úgy, mint a Várban, ahol díszcserjékkel pótolják a platánokat. Egyesíteni lehetne azt a fantasztikus zöld világot, ami a Gellért-hegytől a Tabánon át, a Német-völgyön keresztül, a Horváth-kerten, Vérmezőn, a Mechwart-ligeten, Marczibányi téren át egészen Hűvösvölgyig terjedhet. Ez a zöld zóna teljesen kihasználatlan. Nem kerülne nagyon sok pénzbe.
A budapesti eklektika szűk belső udvarait egy végtelenül kemény telekspekuláció alakította, ha ezeket bezöldítenénk, akkor egy természetes klimatizálást biztosíthatnánk a város számára.
Hozzá kellene nyúlni olyan területekhez, egy megfelelő stratégia megfogalmazása után, amelyek ezt az európai pozíciót befolyásolják. Ilyen a Duna part végig, a Belváros, a Vár maga, a várlejtőkkel együtt. Egészen lepusztult módon működik ma a Vár, s nem tölti be azt a szerepét, amelyet valamikor szántak a történelem során neki.
Kellene foglalkozni a teljes eklektika helyrehozatalával, hiszen ez az eklektika össze fog dőlni, hiába védi a világörökség, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 10-20 év múlva eklektikánk és szecessziónk elpusztul.
Nyilvánvalóan hozzá kell nyúlni a lakótelepekhez is, hiszen ezek nem kapták meg azokat a közösségi létesítményeiket, amelyeket a tervezők beterveztek.
Vannak még beavatkozási pontok, mint Dél-Buda és Dél-Pest, a Kongresszusi Központ kérdése, a sokat emlegetett gyaloghíd, a múzeumi negyed, amelynek nem falként, a Dózsa György út mentén kéne megvalósulnia, hanem eredeti helyén. Elképzelés volt, hogy lehetne a Terézvárost az Új-Lipótvárossal egyesíteni, s az Eiffel csarnoktól a Városligetig egy zöld zónát kivinni, akár az Állatkertet rávinni a sinek tetejére és a Kodály köröndtől egészen a
Szent István parkig egy kereszt iránnyal új érték teremtésével felértékelni a Terézvárost.
Sok olyan helye van Budapestnek, ahol nagyon sürgős beavatkozásra lenne szükség. A Belgrád rakpart helyén lehetne egy nagy teraszt építeni, amely a Gellért-hegyre, a Várra néz művészeti galériákkal, kávéházakkal, zöld felülettel, amely a mögöttes, sűrűn beépített területeket is szolgálja, így turisztikai és a város élete szempontjából is különleges attrakciót tudnánk teremteni.
Lehetne beszélni egy budai központ hiányáról a Déli mellett vagy felett, hiszen a Vérmező maga sincs kihasználva és Budának nincs tulajdonképpen semmiféle központja. Folytatható a sor a soroksári Duna-ág és Észak-Csepel ügyével, Észak-Csepelen azért találta ki az előző városvezetés az égbe nyúló toronyházak építését, mert ezek a Gellért-hegy és a Vár felől nem látszanak… Oda építsünk valamit ami nem látszik?
A város spirituális kitakarítása is nagyon fontos, lásd a Váci utca jelenlegi tiranai látványát…
A város szellemi és anyagi újjászületéséhez persze kellene egy polgárság, ami remélhető, hogy megvan, vagy éppen szunnyad, s ha a városvezetés a polgári energiákat fel tudja piszkálni, akkor Budapestből fontos hely lehet.
Szükség lenne egyfajta új Közmunka Tanácsra, egy stratégiai munkacsoportra is, amely a felmerült építészeti kérdéseket a gazdaság képviselőivel egyetértésben lenne képes kezelni.
Budapest jövője az ország jövője, ezért a kormánynak is be kellene segítenie. Ha nem áll fel ez a stratégiai munkacsoport és nem kezdődik el a tervezés, akkor hiába pörög fel esetleg 2-3 év múlva a gazdaság, ott állunk tervek nélkül és újra elindulnak azok az ad-hoc döntések, amelyek az elmúlt 20 évet jellemezték.
Van Budapestnek néhány végtelenül szégyenletes helye, ilyen az Ybl Bazár, a volt Ifjúsági Park, amely építése pillanatától funkcionális zavarral küzd, hiszen építésekor üzleteket szántak ide, de az a budai terület nem igazán kedvez üzleteknek, a háború után szobrászműhelyek kerültek bele, majd idekerült az Ifjúsági Park, ennek idején élte igazi életét a hely, de akkor is ment tönkre. Meg kellene találni igazi funkcióját, de mindenképpen el kell indulnia a felújításnak, mert már lehet, hogy most is késő, lehet hogy már alig lehet felújítani.
Van ilyen hely más is, pl. a Párizsi Udvar, ami Budapest szégyene, pedig benne van a külföldi útikönyvekben, s a turisták keresik látványát… Máshol ilyen gyönyörű szecessziót mutogatnának. Ilyen a Gerlóczy passzázs, a Balett Intézet és mások.
A rendezvény levezető elnöke emlékeztetette a résztvevőket, az elhangzottak egyoldalas összefoglalója, további megvitatásra a honlapon meg fog jelenni.
Harmat Lajos
