A BETEG (ÉS AZ) EGÉSZSÉGÜGY
Rossz kórházi tapasztalatok (ehetetlen ételek, „jó" kapcsolatok hiánya) után meg kell állapítani, hogy a magyar egészségügy bürokratikus túlszabályozottsága szintén a betegek rovására megy. Aki valóban ráutalt valamiféle szolgáltatásra, azt a bürokrácia és az elvonások miatti általános pénzhiány teszi tönkre.
Rossz kórházi tapasztalatok (ehetetlen ételek, „jó" kapcsolatok hiánya) után meg kell állapítani, hogy a magyar egészségügy bürokratikus túlszabályozottsága szintén a betegek rovására megy. Aki valóban ráutalt valamiféle szolgáltatásra, azt a bürokrácia és az elvonások miatti általános pénzhiány teszi tönkre.
Csupán egy hétköznapi példa az alábbi:
Allergiás asztmám miatt három hónaponként jelentkeznem kell gyógyszerért a kerületi tüdőgondozóban. Amíg az ember járóképes, ezzel nincs is gond. Elmegy a szakrendelésre, elvégzik a légzésfunkciós vizsgálatokat, felírják a megfelelő gyógyszereket asztma és allergia ellen..
De: mi van akkor, ha elfogy a gyógyszer, a beteg nem tud járni még mankóval sem, és a szakrendelés a lakóhelyétől messze van? Megkérdeztem telefonon, hiszen évtizedek óta személyesen ismerjük egymást a tüdőgyógyásszal. Sajnos, nem írhatja fel a gyógyszereket. Ilyenkor a beteg hozzátartozója, ha igazolni tudja magát, hogy tényleg hozzátartozó (már ez sem könnyű eset a meny, unoka, esetleg szomszéd esetében), akkor munkaidőben elmegy a szakrendelésre, ott kap egy utasító papírt, hogy a körzeti orvos is felírhassa a szükséges gyógyszerfalatot. Utána – megint csak munkaidőben – elmegy a körzeti orvoshoz, jó, ha kér időpontot, különben órákig várnia kell, amíg a túlterhelt háziorvos felírja a receptet. Aztán már csak két utat kell megtennie: a gyógyszertárig, végül a betegig. Összesen három-négy napjába kerül, főleg ha napi 14 órákat dolgozik, ami manapság nem ritka eset. Az unokának a gimnáziumban szinte naponta van nulladik órája, olykor napi nyolc órás tanítási rendje, majd elvárják, hogy még naponta nyolc órát készüljön is másnapra. Családunkban ez a helyzet.
Évekkel ezelőtt egy kerekes székes barátnőm megjegyezte, hogy az egészségügy csak egészségeseknek való. A beteg meg csodálkozik az orvosok és az ápolók odaadó szolgálatán, holott tizedét sem keresik meg a fejlett világban dolgozó kollégáiknál, mégis itt maradtak velünk.
DOBI ILDIKÓ