A Kaláka (első) 40 éve

A Cartaphilus Kiadó „Legendák" sorozatának első magyar vonatkozású kötetét a Kaláka (első) 40 éve című könyvet a napokban mutatták be az Andrássy úti Alexandra Könyváruház Lotz termében.

A Kaláka könyve – magukrólSzokatlan bemutató volt, hiszen a pódiumon zenekari berendezést láthatott a meghívott és az épp ott kíváncsiskodó vendégsereg, a színpadhoz közeli helyeket pedig a Kaláka együttes korábbi éveinek tagjai foglalták el. Lackfi János költő volt az est moderátora, beszélgetőpartnerei a Kaláka volt és jelenlegi tagjai és közben a Csik Zenekar, a Kaláka, Ferenczi György és a Rackajam valamint Frenk muzsikáját hallgathattuk. „Szép vaskos majdnem kilós kiadvány. Nemcsak a súlya adja a tartalmát, hanem a tartalma adja a súlyát. Óriási dolog írásba átmenteni a zene megfoghatatlanságát." – mondta Lackfi.

KalákaKellemes visszaemlékezések tanúi lehettünk és az elhangzottakat a könyvben is megtalálhatjuk. A könyv első részében Krizsó Szilvia interjúi olvashatók a mai és valaha volt Kaláka tagokkal, akik mesélnek szépről-jóról, de nem csak a szépre emlékeznek. (Grylius Dániel, Radványi Balázs, Gryllus Vilmos, Becze Gábor, Mikó István, Huzella Péter, Dabasi Péter, Veress Panka, Jorgosz Tzortzoglou és Kobzos Kiss Tamás).
A második részben a negyvenedik év jelentősebb eseményei – erdélyi turné KányádiSándorral, Kaláka 40 a Marczibányi téren, Kaláka 40 a Művészetek Palotájában, Csillagzene,
Meglepetés-koncert december 27-én, az ott fellépő művészek gondolataival az együttesről.

RackajamMindez összesen 380 archív fekete-fehér és színes fotóval illusztrálva, valamint kronológia régi és kevésbé régi plakátokkal, diszkográfia. Az előszót Lackfi János költő írta. Az albumhoz ajándék a Meglepetés-koncertről készült 180 perces DVD, melyen újra felelevenednek az év végi felejthetetlen este megható és vidám pillanatai.

Grillus Miko JorgoszNéhány részlet a könyvből, zenészek gondolatai a Kalákáról:
Csík János
Sok-sok éve már életem egyik kellemes élménye a Kaláka muzsikája. hiszen magyar verseket énekelnek meg. mégpedig olyan csodálatosan, hogy bár Magyarországon sokan foglalkoznak versek megzenésítésével, ennek a műfajnak mégiscsak ők a királyai. Mindig megtalálják az adott vers hangulatához, mondanivalójához legjobban illő muzsikát, akár más népek zenei hagyományaiból is merítve. Ez nehéz dolog, de ők nagyon jó érzékkel nyúlnak a különböző műfajokhoz, legyen szó akár a bluesról akár a latin zenéről. Hangszeres tudásuk és színészi képességeik egyaránt lenyűgözők, s ez nagyban segíti őket abban, hogy teljesítsék értékmegőrző és értékközvetítő küldetésüket. Merthogy sok ember nem versesköteteket lapozgatva, hanem a Kaláka koncertjein vagy a zenekar lemezeit hallgatva ismerkedik meg bizonyos költőkkel, illetve versekkel. Másfelől pedig a szakmán belül sokaknak példát mutattak: újra és újra bebizonyították, hogy az akusztikus muzsikálás is tud ugyanolyan dinamikus és hatásos lenni, mint a dübörgő dobokkal ás rengeteg elektronikus eszközzel felturbózott zene. Mintaképpé váltak sok fiatal zenész számára, gondoljunk csak például a Szélkiáltó együttesre, amely szép sikereket ért el azon az úton haladva, amelyet a Kaláka taposott ki az újabb generációk számára. Olyan erő van a muzsikájukban, amire egyszerűen oda kell figyelni. Nagy megtiszteltetés számunkra. hogy már többször is meghívtak minket muzsikálni a diósgyőri Kaláka Fesztiválra.

A Csík zenekar
Ferenczi György / Rackajam
A Kaláka együttessel kapcsolatos egyik legfőbb élményem az, hogy a gyerekeim gyönyörűen beszélnek magyarul, s ezt a Kaláka nélkül biztosan nem lehetett volna ilyen egyszerűen elérni. Merthogy ők immár több generációt tanítottak meg rendesen beszélni, fogalmazni az
anyanyelvükön, a szavakat helyesen kiejteni, ritmizálni. Számomra a Kaláka olyan, mint
Kodály Zoltán, csak megfoghatóbb, mert olyan, hogy az egyszerű emberek is megértik. Mai magyar zene. Ha a gyerekműsort nézem, azt mondom: végre egy olyan gyerekműsor – és folyamatosan, immár negyven éve – amelyikben a zenészek tudnak muzsikálni, és nem valami gagyi átverés meg gügyögés az egész. Csumi-csumi dinó meg ilyesmi. Itt komoly hangszeres tudással rendelkező zenészek játszanak gyerekeknek annyira jól, hogy az egy csoda. A felnőttműsor pedig még ennél is sokkal komolyabb. Bár nem biztos. hogy ez igaz, mert a gyerekműsor, ilyen színvonalon lehet, hogy még fontosabb, mint a felnőtteknek szánt program. Egyszer a régi zenekarral jöttünk haza Debrecenből, turkálok a kazetták között, betolok egyet, és a következőt hallom: Nagy Zoknifaló Szörny. Abban a pillanatban majdnem elrántottam a kormányt, és fél óráig nyerítettünk. Aztán jött a Pelikán, a Nandu meg a többi, mi pedig egész Úton vinnyogtunk. Ezek zseniális dalok. Hogy mennyire jó zenészek, az kiderül például a Pál apostol levelei című műsorból, ahol Dani bácsi úgy muzsikál, mint a Tisza. A Kaláka zenéje egy olyan etalon, és itt a színvonalra gondolok, amit különösen a mostani akusztikus műsorunknál állandóan szem előtt tartunk, vagyis mindig igyekszünk összekapni magunkat, és tisztességesen muzsikálni. És persze igyekszünk majd negyven évig muzsikálni mi is.

Frenk
Nekem a versek jutnak eszembe a Kalákáról. Gyerekkoromban láttam őket a tévében (a nővérem nagyon szerette a zenekart), tehát mindig is tudtam, hogy mi az a Kaláka. A mi korosztályunkban valószínűleg nincs olyan ember, aki ne tudná ezt. A stílust, amit ők képviselnek, most már világzenének nevezik, és bár én nem nagyon ismertem őket, a meglepetés-koncertre készülve elég sok dalukat végighallgattam, és nagyon tetszenek. Volt bennük nem egy olyan zenei megoldás, amire fel is kaptam a fejem. Személyesen nem ismerem őket, csak Gryllus Dániellel találkoztam párszor a Budapest Bár és Lovasi András révén. Váltottunk egy-két szót, kedves volt, nagyon pozitív kisugárzása van, de gondolom, a zenekar többi tagjának is. Nemrég ismét összefutottunk, és mondtam Dánielnek, lehet, hogy a repertoáromba beveszem azt a számot, amit a meglepetés-koncerten énekeltem, mert annyira megtetszett. Negyven éven át muzsikálni, és folytatni még a mai időkben is, hatvanévesen, ehhez egyrészt óriási kitartás kell, másrészt gondolom, az egymás iránti barátságuk hajtja őket előre. Nem olyan világban élünk, ahol könnyű lenne azt csinálni, amit ők, számukra ez valószínűleg afféle misszió.

„A bebiflázott iskolás memoritereket sokszor csak nagy üggyel-bajjal tudjuk előkaparászni emlékezetünkből, ám ami egyszer Kaláka-muzsikával bemászott a fülünkbe, beégett a „merevlemezünkre", azt ki nem irthatja onnan semmi, az velünk tart és útbaigazítást ad kórházi ágyon vagy nászi ágyon, otthonunkban vagy idegen kontinensek felett szállva repülőn, vásárlás közben vagy festői hegycsúcson állva. Elvehetetlen lelki zsákmány, kifogyhatatlan útravaló."