A Gondolat Könyvkiadó komoly filológiai értéket nyújt át az olvasóknak. A kapzsi hóhérné: Történetek nőkről a 16-17. századból címmel ma már nem divatos, mégis igen érdekes történeteket közöl első ízben Magyar László András latinból és németből fordított válogatása.  A fordító szellemes magyarázatokkal is bőven ellátta ezt a könyvet. A leírt dolgok egykor valóban megestek.

A Gondolat Könyvkiadó komoly filológiai értéket nyújt át az olvasóknak. A kapzsi hóhérné: Történetek nőkről a 16-17. századból címmel ma már nem divatos, mégis igen érdekes történeteket közöl első ízben Magyar László András latinból és németből fordított válogatása.  A fordító szellemes magyarázatokkal is bőven ellátta ezt a könyvet. A leírt dolgok egykor valóban megestek.

A gyűjtemény 25 német, olasz, spanyol, francia és németalföldi szerző történeteit mutatja be. Főszereplői orvosi, démonológiai és tudományos művekből lépnek elénk. A rövid, szórakoztató írások szerzői persze férfiak. Nem kifejezetten hízelgő ábrázolások nőkről, akik között akadt prostituált, csaló, apáca, kikapós asszony, mártír, kuruzsló is.

A szereplők urak és szolgák, cselekedeteik az emberi butaság, tudatlanság korabeli példái – fűszerezve kapzsisággal, álszentséggel, kuruzslással. Éppen akkor történt mindez, amikor a katolikus egyház dominanciája Európától Peruig az egész földkerekségen érvényesült. A boszorkányok is általában nőneműek, többnyire ötletesek, talpraesettek, csak igyekeztek a megmagyarázhatatlan jelenségeket valamilyen trükkel a maguk javára fordítani. A betegségtől való rettegés sok kuruzslónak adott kenyeret akkoriban. Ha kiderült a turpisság, az inkvizíció börtöneibe kerültek, ahol kínvallatással kiszedték belőlük, hogy az ördöggel cimboráltak. Persze így is, úgy is kivégezték őket. A katolikusság szabta meg a hitéletet, a tőlük különbözők hiedelmét a társadalom kriminalizálta.

Magyar László András szellemesen megállapítja, hogy amikor már senki nem hisz a szemfényvesztésben, akkor irodalom lesz belőle. Fordítóként (a magyarázatok miatt itt szerzőnek is tekinthetjük) látszólag kedvenc írója Ioannes Wierus (1515-1588), mert tőle több novellát gyűjtött ide, utána következik Paulus Grillandus (1490-1550), három írással Georgius Philippus Harsdörffer (1607-1658), kettővel Erasmus Francisci von Hohenlohe (1627-1694), majd egy-egy történettel szerepel a többi korabeli anekdotázó kedvű úr. Olvashatunk álhalottról, tojást tojó szolgáról, rászedett diákról, szerelmi varázslásról, bolonddá tett ringyóról, a szamár asszonyáról, megszállott apácákról, bűnöző papokról. Mindegyik történet meghökkentő, mulatságos, jól esik beléjük temetkezni.

Az 1700-as évek előtt Európában összesen 3500 könyv jelent meg. Számunkra ez az irodalom szinte teljesen elfeledett, de íme most e kis kötetben csemegézhetünk a kor obszcén, kegyetlen vagy pajzán históriáiban.

Magyar László András költő, író, műfordító – igazi reneszánsz ember. A jelen könyv az 53. megjelent kötete, amelyeknek 10%-a orvostörténeti mű. Rendszeresen publikálja saját történeteit irodalmi folyóiratokban (Élet és Irodalom, Holmi, Mozgó Világ, Tekintet). Eredetileg klasszika-filológus, latin-magyar szakon végzett 1981-ben.  Utána került Antall József mellé a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, és 31 éve ugyanott dolgozik. Tudományos és irodalmi munkássága ötvöződik ebben a könyvben. Az eredeti szövegek (70% latin, 30% német nyelvű) egyenetlenségével megbirkózva, érthető mai nyelvre ültette át ezeket, rendkívül gondos lábjegyzetekben tette érthetővé a ma már ismeretlen kifejezéseket, s végül a kötet szerzőinek kislexikonát állította össze.

DOBI ILDIKÓ