A Lakosság Is Sokat Tehet A Méhek Védelméért!

Darázsgarázsok az erkélyen Budapest 2013 Foto: Orbán ZoltánA termesztett kultúr- és a vadon élő növények jelentős része nem teremhet, nem létezhet beporzást végző állatok, kontinensünkön elsősorban rovarok, közöttük is főleg a különböző méhfajok nélkül. Sajnálatos módon az élőhelyek átalakítása egyre inkább fenyegeti ezeknek a pollinátoroknak a létét is.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) az április 30-ai Méh Nap kapcsán (ezt első alkalommal 1994-ben hirdette meg a Magyar Méhészek Egyesülete) arra hívja fel a figyelmet, hogy méhek eltűnése nem csak a méhészek által gondozott házi méheket, de csak Európában fajok százait érinti! Ráadásul ezeknek a beporzóknak a többsége nem népes családokban, hanem magányosan él; partfalakba, talajba, korhadó fákba mélyíti bölcsőkamráit. Ezért megfogyatkozásuk kevésbé látványos, hatását tekintve viszont annál jelentősebb lehet, nem csak a mezőgazdaság, az euro-milliárdokból védett területek, de a teljes ökoszisztéma tekintetében is.

A közvélekedéssel ellentétben a méhek védelméért nem csak az agrárgazdálkodók és a méhészek, de a lakosság, a kertvárosban élők mellett a társas- és panelházakban lakók, a munkahelyek is tehetnek – akár a sokadik emelet magasságában is! Ráadásul az alábbiakban ismertetett méhvédelmi módszerek egy része a lakosság közérzetét javító településszépítő és
-zöldítő megoldás is egyben, így végrehajtásuk a mi életminőségünket is közvetlenül befolyásolják.

Az MME Madárbarát kert programja külön fejezeteket szentel a nem madár állatcsoportok, így a beporzó ízeltlábúak védelmének is. A magányosan élő méhek, és a hasonló életmódot folytató, jelentős részben mezőgazdasági kártevőket pusztító ragadozó darázsfajok szaporodását segítő módszer alapját egy egyszerű eszközcsoport, a méh-/és darázsgarázsok alkalmazása jelenti.

Méh- és darázsgarázs lehet minden legalább néhány centiméter hosszúságú, 3-15 mm átmérőjű cső alakú tárgy, illetve bármely olyan anyag, amibe ilyen lyukak mélyíthetőek. Ilyen mesterséges költőüregek legkönnyebben fúróval kilyuggatott tűzifa kugliból és különböző vastagságú nádszálakból készíthetőek.

A méh- és darázsgarázsok változatos megjelenésű eszközök, amik akár tetszetős kerti, sziklakerti "bútorok" is lehetnek. Ezek elkészítésénél, kialakításánál, elhelyezésénél szinte csak a képzeletünk szab határt.

Mivel a méh- és darázsgarázsok magányos lakói nem agresszívek (ha nem fogjuk meg őket, akkor teljesen veszélytelenek), ezeket az eszközöket a ház közelébe, virágláda mellé ablakpárkányra, erkélyre, akár óvodákba, iskolákba is kihelyezhetjük.

A költőhely mellett nélkülözhetetlen a megfelelő táplálkozóterület is, ami a beporzó rovarok esetében a számunkra gyönyörködtető virágokat jelenti. Ezért a méhek védelme egyben a települések zöldítését, virágosítását is jelenti, nem csak a kertekben, parkokban, de virágládákkal az ablakokban, erkélyeken is.

Fontos lenne, hogy a települési kertek, parkok, fasorok gondozásakor is egyre inkább elterjedjen a természetkímélő mezőgazdaságban alkalmazott „meghagyó kaszálás". Ez azt jelenti, hogy a nyírásra szánt területen mindig hagyjunk meg olyan nem levágott virágos növényfoltokat, amik biztosítják a méh- és lepkefajok legelőjét (de búvóhelyet biztosítanak a fészket elhagyó madárfiókáknak is).

Végül, de nem utolsó sorban a szúnyogirtások tervezésekor és kivitelezésekor nem csak a kaptárakban élő házi méhekre, de a nem háziasított beporzó rovarok védelmére is gondolni kellene.

A vadon élő méhek világállományának múlt század második felében felerősödő csökkenése drámai módon érte el a házi méheket is az ezredfordulót követő években. Ekkor jelentkezett a kaptárak teljes elnéptelenedésével járó kaptárelhagyás tünetegyüttes (Colony Collapse Disorder – CCD). Ennek hatására napok alatt tűnik el a kaptárak teljes, akár 30-50 ezer egyedet (!) számláló népessége is. A jelenség napjainkra világméretűvé vált, fenyegetve nem csak a méhészetből élőket, de a növénytermesztés jövőjét is.

Úgy tűnik, hogy a szindróma hátterében nem egyetlen ok, hanem a negatív környezeti hatások összessége, mindenekelőtt azonban a nagyüzemi agrárium áll. A különböző növényvédő szerek, különösen a neonikotinoidok; a változatos virágos növényekből álló méhlegelők helyét felváltó monokultúrák, az egyoldalú táplálkozás következtében a méhek immunrendszere legyengül. Ennek következményeként az állatok egyre kevésbé ellenállóak a globális méh-kereskedelem által a világ minden tájára villámgyorsan eljuttatott élősködőkkel, és az általuk terjesztett betegségekkel szemben. Ez állhat olyan új méhbetegségek robbanásszerű és világméretű terjedéséhez, mint amilyen a kaptárelhagyás egyik faktorának tekintett izraeli akut paralízis vírus (Israeli Acute Paralysis Virus – IAPV), melynek legfontosabb terjesztője a méhek legfőbb kártevője, az Ázsiából behurcolt méhatka (Varroa destructor).

A mezőgazdálkodás nem csak az alkalmazott növényvédő szerek megfelelő megválasztásával, de gazdálkodási módszereivel is segítheti a biológiai sokféleség megőrzését. Az agrár-környezetgazdálkodási programon belül nélkülözhetetlen fontosságú lenne megtartani és erősíteni az olyan nem termelő tevékenységek támogatását is, mint a parcellaszéli kezeletlen füves mezsgyék és mezővédő bokrosok, erdősávok megtartása/telepítése, a rovartelelő bakhátak kialakítása, a meghagyó kaszálás, az ültetvények sorközgyepesítése, amik a méhfajok mellet a terület növény-, madár- és vadállományának megmaradásához is nélkülözhetetlenek.

Részletek a méh- és darázsgarázsokról: http://www.mme.hu/darazsgarazs-es-bogartanya

Az MME Madárbarát kert programja: http://www.mme.hu/madarbarat_kert_program

A Madárbarát kert program más állatcsoport-védelmi megoldásai:
http://www.mme.hu/mas_fajok_vedelmi_eszkozei