A Lakosság Sokat Tehet A Magányosméh-fajok Települési Védelméért – Ami Mostantól Igen Szórakoztató Is Lehet

Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által kidolgozott látványdarázsgarázs most még izgalmasabbá és látványosabbá teszi a lakosság, az óvodák és iskolák, oktatóközpontok számára ezeknek a fajoknak a ház körüli védelmét.

A magányosan élő méhek és darazsak köztünk élnek a kertekben, a parkokban, az iskolákban és óvodákban, a lakótelepeken – még a sokadik emelet magasában is. Mindenhol ott vannak, ahol virágokat találnak. A mindennapokban azért nem figyelünk fel soktucatnyi fajuk képviselőire, mert ezek feltűnés nélkül, egyedül repkednek és nem támadékonyak. Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra, még inkább az ember által biztosított kaptárakra van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított hernyókat, rovarokat, pókokat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a következő év tavaszán, a virágzás kezdetekor kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

Ilyen lakókamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az egyik legelképesztőbb természetvédelmi eszközzel, a darázsgarázzsal (más néven méhecske hotellel). Ez lehet például 3-15 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli vagy nádszálköteg. A magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg otthon, a munkahelyen vagy az oviban, iskolában. Azt azonban, hogy mi történik a lezárt lárvabölcsőkben, mindeddig nem láthattuk. Az MME által kidolgozott látványdarázsgarázsokkal mostantól a láthatatlan is láthatóvá vált. Az egy éve, 2016 tavaszán kidolgozott módszer a legnehezebb körülmények között bizonyított, hiszen 2016/2017 tele harminc éve nem látott fagyokat hozott. Ennek ellenére a látványdarázsgarázsok lakói az elmúlt hetekben sorra kikeltek, és nekiláttak a növények beporzásának. Részletes leírás és fotók az új eszközről: http://www.mme.hu/latvanydarazsgarazs

Az MME a fejlesztéstől – a média hathatós segítségével – azt várja, hogy az eddig nem átélhető megfigyelési élményeknek köszönhetően, az április 30-ai Méh Naphoz kapcsolódva is, még többen helyeznek ki ilyen nélkülözhetetlen szaporodóhelyeket ezeknek a rendkívül fontos állatoknak.

A vadon élő méhek világállományának múlt század második felében felerősödő csökkenése drámai módon érte el a házi méheket is az ezredfordulót követő években. Ekkor jelentkezett a kaptárak teljes elnéptelenedésével járó kaptárelhagyás tünetegyüttes (Colony Collapse Disorder – CCD). Ennek hatására napok alatt tűnik el a kaptárak teljes, akár 30-50 ezer egyedet számláló népessége is. A jelenség napjainkra világméretűvé vált, fenyegetve nem csak a méhészetből élőket, de a növénytermesztés jövőjét is. Úgy tűnik, hogy a szindróma hátterében nem egyetlen ok, hanem a negatív környezeti hatások összessége, mindenekelőtt azonban a nagyüzemi agrárium áll. A különböző növényvédő szerek, különösen a neonikotinoidok, a változatos virágos növényekből álló méhlegelők helyét felváltó monokultúrák, az egyoldalú táplálkozás, a méhlegelőről-méhlegelőre utaztatás stressze és a túlhajszoltság következtében a méhek immunrendszere legyengül. Ennek egyik következményeként az állatok egyre kevésbé ellenállóak a globális méh-kereskedelem által a világ minden tájára villámgyorsan eljuttatott élősködőkkel, és az általuk terjesztett betegségekkel szemben. Ez állhat olyan új méhbetegségek robbanásszerű és világméretű terjedése hátterében, mint amilyen a kaptárelhagyás egyik faktorának tekintett izraeli akut paralízis vírus (Israeli Acute Paralysis Virus – IAPV), melynek legfontosabb terjesztője a méhek legfőbb kártevője, az Ázsiából behurcolt méhatka (Varroa destructor).

A kevésbé közismert és nehezebben monitorozható magányosméh-fajoknak (és a többi beporzónak) a pusztulása a házi méheknél sokkal rejtettebben zajlik, ezért még veszélyesebb, hiszen a beavatkozásra is csak később kerülhet sor. Mivel a magányosan élő méhek, darazsak és egyéb beporzók estére nem húzódnak kaptárak védelmébe, ezeket a nem szúnyogszelektív szúnyogirtás is veszélyezteti. Az egyik leggyakoribb irtási módszer kapcsán vizsgálatok bizonyítják, hogy csak minden ezredik (!) elpusztított rovar szúnyog.

Az MME Madárbarát kert programja külön fejezeteket szentel a nem madár állatcsoportok, így a beporzó magányos méhek és darazsak védelmének is. Ennek keretében, a darázsgarázsok (más néven méhecske hotelek) mellett, annak fontosságát is hangsúlyozzuk, hogy a települési kertek, parkok gondozásakor is terjedjen el a nyírásra szánt területeken virágos gyepfolt méh- és lepkelegelők meghagyása (ami a fészket elhagyó madárfiókáknak is búvóhelyet biztosít). Megoldási javaslataink közül ez a kettő is bekerült az EU támogatású agrár-környezetgazdálkodási kifizetésben (AKG) résztvevő gazdák által végrehajtandó természetkímélő tevékenységek közé.

– MME Madárbarát kert program: http://www.mme.hu/madarbarat_kert_program

– Más állatcsoportok védelme: http://www.mme.hu/mas_fajok_vedelmi_eszkozei

– Szúnyogirtás:http://www.mme.hu/a_szunyogirtas_termeszetvedelmi_kockazatai_es_biologiai_megoldasai