Sorrendben már a hetedik alkalommal rendezték meg a Semmelweis Egyetemen a háromnapos Nyári Egyetemet. A rendezvénysorozat második napján a szervezők ezúttal egy roppant különleges eseménnyel örvendeztették meg a hallgatókat. Beszélgetésre hívták a két új űrhajósunkat, Kapu Tibort és Cserényi Gyulát, valamint hazánk első minősített űrorvosát, dr. Nagy Klaudia Vivient. A beszélgetés vezetője az Egyetem rektora, prof. dr. Merkely Béla volt, aki egyben az Általános Orvostudományi Karon létrehozott Űrorvostan Tanszék vezetője is.
Bevezetőjében a rektor úr elmondta, hogy a Semmelweis Egyetem 2022-től vesz részt a HUNOR elnevezésű magyar űrhajós programban. A mi feladatunk az egészségügyi kiválasztás volt és természetesen az orvos-egészségügyi felkészítése az űrhajós jelölteknek. Az itt ülő két fiatalember 247 jelentkező közül foglalhatta el az első és a második helyet ebben a kiválasztási folyamatban. Fizikai, mentális és szakmai felkészültségükről kellett bizonyságot adni, hosszú időn keresztül, embert próbáló körülmények között. Gratulálunk nekik, de ilyenkor azonnal felvetődik a gondolat: a nagyon kemény feltételek ismeretében miért is vág bele az ember, hogyan jut eszébe valakinek, hogy űrhajós legyen? 
A Külügyminisztérium 2021 októberében hirdette meg ezt a páratlan lehetőséget – emlékezett vissza Kapu Tibor. Ő akkor már végzett gépészmérnök és nagy „rakéta fanatikus” volt. Korábban rengeteg olyan alkalom volt az életében, amikor nem mert egy új kalandba jelentkezni. Ennél a pontnál volt az, hogy ezt nem szabad elmulasztani, mert valószínűleg haragudna magára, ha nem tenné meg – és hát ki ne szeretné a Földet 400 kilométer magasságból látni, ki ne szeretne űrhajós lenni? Az első amerikai űrhajósnő, Sally Kristen Ride válaszolta erre a kérdésre, hogy az emberek felének nem kell megmagyaráznia, a másik felének meg nem tudja megmagyarázni. Majdnem hasonló utat járt be Cserényi Gyula is, ő is úgy gondolta: 
„Miért ne jelentkeztünk volna?” Már tíz éve erősáramú villamosmérnökként dolgozott a hatvani postán, neki is volt korábbról olyan emléke, hogy az Európai Hírügynökség meghirdetett űrhajós válogatást, amire nem mert jelentkezni. Ez a mostani volt az alkalom, amikor megbeszélte otthon a feleségével, hogy erre jelentkezni fog. Csakúgy, mit a többi 247 pályázó, elment Németországba tesztet írni. Onnan már csak 25 név jött vissza a Semmelweis Egyetemhez. Ebből a 25-ből kezdődött a kiválasztás, amiben előbb az egészségügyi szempontok játszottak fontos szerepet. Hogy valóban egészséges legyen az, aki fölmegy, mert döntő, hogy mi mindennek kell megfelelni és milyen körülményekhez kell alkalmazkodni odafönt. 
Az Egyetem húsz klinikáján folytak a vizsgálatok. Olyan paramétereket kellett mérni, amelyeknek esetleg valami következménye vagy magasabb kockázata van fönt az űrben, a mikrogravitáció során vagy a magas sugárzás mellett. A felbocsátás és a leérkezés idején pedig a 4 fölötti akárhány G terhelést is bírni kell. Sok hónapig tartott eljutni arra az eredményre, hogy a jelölteket végül a NASA és az ESA is egészségesnek fogadja el. Már a kiválasztás előtt roppant fontos az egészséges táplálkozás és a jó fizikai állapot, a sport. Ez egyébként is legyen az életmód része! Az orvos-beteg találkozók során az orvos felállít egy diagnózist, gyógyít és utána sokáig nem látják egymást. Egy űrorvosnál ez teljesen más. Nekik végül azt kell megmondani, hogy valaki ki fog-e bírni majd valamit vagy sem. Ennek a megítélése sokkel nehezebb! A mentális állapot vizsgálatának érdekes eszköze volt, amikor fejben kellett forgatni a Rubik-kockát és megmondani, hogy éppen milyen helyzetben áll! 
A 25-ből fokozatosan lett 8 később már csak 4. A legfontosabb az volt, hogy aki Magyarországot képviselve fölmegy, annak egészségesen le kell tudni jönni! Ez pedig komoly felelősséget ró a kiválasztókra. Nagy Klaudia Vivien doktornőt gyerekkorától nagyon érdekelte minden, ami futurisztikus – jelenleg is elektrofiziológiával foglalkozik a kardiológián belül – űrorvosnak lenni pedig különleges hivatás. Nincsenek sokan. Az ESA hivatalos űrorvosi továbbképzésében résztvevő szakorvosok másfél év alatt megtanulják, mi az űr hatása az emberi szervezetre és alapszintű mérnöki ismereteket is kapnak. Munkájuk során végig kísérnek egy-egy jelöltet a vizsgálatoktól a fellövéshez vezető úton. Nagy doktornő a magyar űrhajósok megjelenése előtt eddig egy svéd és egy dán űrhajós földi kísérője volt. 
A kiválasztási időszak kétszer 14 hónapig tartott. A második volt az, amikor már csak négyen vettek benne részt. Sokszor megkérdezik, tőlük, hogy lehetett ez egy csapat, amikor mindig verseny volt, hiszen ez még a kiválasztásnak része. Ám ekkor már emberségből is vizsgáznak. Nagyon jó csapat alakult ki, akik a mai napig tartós kapcsolatban vannak. A kiválasztás során nem egymással versenyeznünk – erősítette meg Cserényi Gyula. Inkább arra koncentrálunk, hogy magunkból, a lehetőségeinkből a lehető legjobbat hozzuk ki! Soha nem gáncsoskodtunk, hanem mindig támogattuk egymást. A képzés egyetlen stabil pontja az edzés volt. Előtte kell rengeteget edzenünk, hogy az izomtömeg és minden más, amiből mi ott így is úgy is veszíteni fogunk, a vesztesége nem viseljen meg minket annyira a visszatérés után. 
A felbocsátás páratlan élmény-vallotta be Kapu Tibor. A kezdete egy nyolc-tíz perces időszak. Fölfelé megy a rakéta, és ezalatt az első fokozata minket olyan nagyjából 3 G -ig visz fel. Tehát a testsúlynak a háromszorosa nehezedik ilyenkor az emberre úgy 2 és fél perc alatt, aztán az első leválik rólunk és a 2. fokozat elvisz minket 4 és fél G-ig. Körülbelül 10 perc per alatt. Elképesztően jó érzés. Érezni azt, hogy az embernek az arca is és a nyaka is feszül hátrafele, annak ellenére, hogy mi azt korábban átéltük már kétszer is a philadelphiai centrifugában. Ez mégis egészen más, hogy az ember érzi: fölfelé megy, nem csak körbe-körbe, és minden rázkódik körülötte. Akkora extrát ad, egy akkora pluszt, amit nagyon nehéz elmesélni. Ez életem egyik legnagyobb élménye. Amikor pedig elértük a 4,5 G-s csúcsot, a másodperc törtrésze alatt megszűnik minden, ott vagyunk a világűr csöndjében, elkezdünk lebegni, ami leírhatatlan érzés!
Az űrhajósoktól sokan kérdezik hogyan telik ott egy nap? Hiszen nem kell 24 órát várni, amíg a nappal és éjszaka megfordul. Ott 90 perc alatt túl vannak rajta, gyorsan megy az idő. Ám az űrállomás eléggé zárt és sajnos nincs olyan nagyon sok ablaka, ezért ez annyira nem befolyásolja a bentélőket. A Greenwich-i főidő szerint élnek, reggel 6-kor kelnek van egy másfél órás periódus a reggeli készülődésre, amiben vannak olyan mintavételek is, ami már a gyakorlati munka része. Megbeszélés követi rádiókapcsolatban, részt vesz benne Houston, Moszkva, München és Japánból Tsukuba. Ettől kezdve mindenki a maga programja szerint dolgozik és este 7-kor van egy ugyanilyen lezáró megbeszélés. Az űrállomás egyik fele amerikai, a másik fele orosz. Az orosz szegmensben 3 kozmonauta volt, az amerikaiban 8. Az oroszok edzeni átjárnak hozzánk mi is látogatjuk őket. 
Az olyan, mintha egy országhatáron mennénk át, mert onnantól kezdve teljesen megváltozik a környezet. Mások az ajtók, az ablakok, sokkal több ablakuk van. Szűkebb a hely, még az étel is más, erről sokat szoktunk beszélni náluk. Az amerikaiak nagyon komolyan gondolják azt, hogy a só hozzájárul a csontsűrűség csökkenéséhez, sótlanabbak az ételeink. Az oroszoknál ez a tudomány nem létezik. Még kaviár is van, rengeteg halat esznek, elképesztően finom az étrendjük. A kapcsolat mind a 11 űrhajós között – nemzetiségtől függetlenül – végig barátságos és együttműködő volt. A beszélgetés végén Tibor és Gyula is egyetértettek abban, szívesen visszamennének újból. Magyarországon most az űrkutatás egy óriási lendületet kapott ezzel a küldetéssel. Talán most már az ország elhiszi, hogy vannak olyan nagy dolgok, amikre mi képesek vagyunk kis országként is, és hogyha belevágunk ilyenekbe, akkor meg is tudjuk valósítani!
