Tringer László helytartóTringer László helytartó

Húsz éve alakult újjá a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyar helytartósága. A Kurírnak Tringer László helytartó mesélt a rend hivatásáról, a Szentföld megsegítéséről és lovagi eszmény spiritualizálódásáról.

Tringer László helytartóTringer László helytartó

Húsz éve alakult újjá a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyar helytartósága. A Kurírnak Tringer László helytartó mesélt a rend hivatásáról, a Szentföld megsegítéséről és lovagi eszmény spiritualizálódásáról.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi helytartóságának húsz éves jubileuma alkalmából Paskai László bíbros mutatott be szentmisét a budapesti Rezső téri Magyarok Nagyasszonya plébániatemplomban. A lovagrend 1991-ben tért vissza hazánkba.

Miben áll ma a lovagi eszmény? – kérdeztük Tringer Lászlótól, a helytartóság vezetőjétől, hiszen alighanem sokan csak maskarabálnak, anakronisztikus nosztalgiának, felnőttek játékának vélik a lovagrendek puszta létét, amelyekre úgy tekintenek, mint önmagát túlélt szervezetekre. Mint Tringer László kifejtette: a lovagrend a hagyomány alapján működik még ma is lovagrendként, akárcsak a máltaiak. „A rituálékon és a történelmi hagyományokon kívül a lovagi jelleg a szentföldi elesettek, szegények támogatásában nyilvánul meg. Nem fogunk fegyverrel harcolni, nem is értünk a fegyverforgatáshoz. A lovagság spiritualizálódott." Ez megmutatkozik a rend céljaiban is, hiszen a tagok lelki életének elmélyítésén túl a rend küldetése nem a Szentföld „visszavétele", hanem a szentföldi keresztények folyamatos anyagi és lelki segítése. 

A lovagrend eredete a keresztes hadjáratokig nyúlik vissza. Alapításának pontos idejét nem ismerjük, létrejöttében szerepet játszott a johannita és a templomos lovagrend megalakítása is. A lovagrend már 1103-as forrásokban előfordul, 1114-ben pedig már Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend néven említik. II. Callixtusz pápa hivatalosan 1122-ben ismerte el, II. Celesztin pedig egy 1144-es bullájával a jeruzsálemi latin pátriárka elöljárósága alá rendelte. A tagok Szent Ágoston reguláját követik, fő feladatuk a Szent Sír őrzése, illetve a szentföldi zarándokok védelme. Lovagot avatni csak a Szentsír-bazilikában lehetett. 1160-ban a pápa együttesen határozta meg a Szent Sír Lovagrend, a Templomos Lovagrend és a Johannita Lovagrend jogait. 

1291-ben, amikor Jeruzsálem megszűnt mint latin királyság, a keresztes lovagrendek maradványai Európába húzódtak vissza, főként Spanyolországba. A Szent Sír Lovagrend a XIII. század végén 288 kolostort birtokolt. Annak ellenére, hogy eredeti célja, a Szent Sír őrzése tulajdonképpen megszűnt, a rend még a 15. században is virágzott, viszont kettős jellege, melyet addig a katonai és a papi hivatás tökéletes párhuzama és harmóniája jellemzett, egyre inkább kezdett szétzilálódni, és teljesen különvált a lovagrend, valamint a papi ág.1459-ben a pápa feloszlatta a szervezetet, majd 1489-ben a rendből már kiszakított Szent Sírról Nevezett Szabályozott Kanonokok Rendjét egybeolvasztotta a Máltai Lovagrenddel, és a nagymesteri címet is a máltaiakra ruházta át. 1496-ban aztán VI. Sándor pápa újjáélesztette a Szent Sír Lovagrendet, nagymesteréül a mindenkori pápát jelölve meg. 1553-ban többek közt olyan kiváltságaik voltak a lovagoknak, hogy sem sör-, sem boradót nem fizetnek, és az országutak mentén az akasztott embereket saját kardjukkal levághatják, és a tisztes temetést megparancsolhatják. Pár évszázaddal később, 1847. július 23-án pedig  IX. Piusz pápa visszaállította a Jeruzsálemi Latin Patriarchátust, s újjászervezte a rendet is. 

Tringer László pszichiáter professzor puritán klinikai szobájában a vaskos orvosi kötetek mellett pár festmény és templomképek díszítik a falat. Mint fogalmaz: „sokan vannak, akik kedvelik a kifelé való villogást, de mi tudatosan kerüljük az ilyen alkalmakat, csak az augusztus 20-i körmeneten lépünk fel nyilvánosan", és a rendi ruhát is csak a közösséggel együtt, liturgikus ünnepeken viselik. Ezek közül különösen is kiemelkedik a Szent Kereszt felmagasztalása szeptember közepén és Palesztina királynője október végén, amelyek a rend saját ünnepei is egyben. De például belső lelkigyakorlatokon már nem viselik a lovagi palástot. 

Míg egyesek régimódi, túlhaladott arisztokrata attitűdnek, öncélú címhalmozásnak vélik a lovagiságot, addig mások számára éppen az a vonzó benne, hogy valamiféle exkluzív, titkos elittársaságnak vélik a lovagrendeket. Tringer László megnyugtat: megvizsgálják a jelöltek motivációit, és nem engednek az ilyen igényeknek. „Például egyszer jelentkezett valaki, aki valóban a középkori életstílus után nosztalgiázott, és várjátékokon vett részt páncéllal, karddal." Nem vették fel, mert „ilyen értelemben mi nem vagyunk hagyományőrző szervezet". 

A szentföldi keresztények segítését azonban valóban feladatuknak tekintik a Szent Sír lovagjai. Ahogy a helytartó fogalmaz: „egy állandó katasztrófaterületre koncentrálunk". Konkrétan a jeruzsálemi latin patriarchátust segítik adományaikkal. Ezzel összefüggésben pedig a vallások közti párbeszédet is támogatják. Eddigi nagymesterük, aki betegség miatt kénytelen volt nemrég lemondani, Patrick Foley amerikai bíboros például aktívan részt vett a legutóbbi közel-keleti szinóduson. De a saját, rendszeres összejöveteleikre is gyakran hívnak meg a vallásközi párbeszédről szóló előadókat. Olyan is előfordult, hogy imahetet szerveztek az izraeli-palesztin konfliktus éleződése idején, és szeretnék kiépíteni a kapcsolatot egy szentföldi iskolával is, amit már ki is választottak. Diplomáciai tevékenységet a lovagrend szervezetként nem végez, ám számos diplomata tagja van: például az újonnan kinevezett jordániai nagykövet, vagy a korábbi izraeli nagykövet, Hóvári János, és Érszegi Márk Aurél, lapunk szakértője, aki Rómában teljesít diplomáciai szolgálatot, és a római helytartóság tagja.  

Tringer László azt is elárulta, hogy a lovagrenden belül alakulóban van egy Szentföld-bizottság is, amelynek az lesz a feladata, hogy ezeket az egyedi kapcsolatokat ápolja, dokumentálja a Szentfölddel kapcsolatos fontos történéseket, és tartsa a kapcsolatot a közel-keleti ügyekkel foglalkozó pápai tanáccsal. Emellett a rendnek van egy külön megbízottja, aki a többnyire kétévente megrendezendő szentföldi zarándoklatok megszervezésével foglalkozik. A helytartóság vezetője ugyanis fontosnak tartja, hogy minden Szentsír-lovag életében legalább egyszer eljusson a Szentföldre. De nem csak a tagok szentföldi zarándoklata fontos, hanem támogatni szokták az Esztergom-budapesti Főegyházmegye papnövendékeinek szentföldi utazását is. 

S hogy miből van pénz minderre? A lovagok éves jövedelmük legalább egy százalékát szánják a rend céljaira. „A pénzgyűjtő akciók helyett ugyanakkor a személyes áldozatvállalás áll a lelkiségünk központjában. Nincs olyan illúziónk, hogy a szentföldi katolikusok minden problémáját meg tudjuk oldani. Azaz nem a mennyisége a fő érték a segítségnek, amit nyújtunk, hanem a mögötte lévő személyes áldozat, akárcsak a mind a két fillérjét a perselybe bedobó szegény asszony esetében" – fejti ki a professzor. 

Magyarországon kilencven lovag él, azaz a kis helytartóságok közé tartozik. A nagyságrendbeli különbséget érzékelendő: a világon élő, 27 ezer Szent Sír lovag közül például több mint ezren élnek Ausztráliában. Ugyanakkor, mint azt Tringer László hangsúlyozza, mindenki elismeri, hogy a magyar az egyik legaktívabb helytartóság az ötven közül. Persze könnyebben össze is tudnak jönni itthon, mint például Ausztráliában, ahol évente egyszer tudnak összeülni a tagállamok helytartóságainak lovagjai. 

Havi egyszer, első kedden tartunk káptalangyűlést, elmélkedéssel, előadással, szentmisével, ami klubszerű beszélgetéssel zárul. Minden hónap harmadik keddjén zsolozsmázunk. A helytartótanács, ami tíz emberből áll, havonta egyszer ülésezik, a második kedden. A hagyománytisztelet jegyében nagy szerepet kap életünkben a latin nyelvű liturgia – nem a tridenti, de annak sem volnék ellene – vázolja a lovagi élet mindennapjait a magyar Szentsír-lovagok elöljárója. – Havonta egyszer van latin nyelvű mise, és a zsolozsma állandó részeit is latinul mondjuk. És úgy tűnik, hogy lesznek, akik a napi zsolozsmázást is vállalják. 

A rendnek saját temploma van, a zuglói Hermina úti műemlék kápolna, amelyet Tringer László szerint megtöltöttek élettel, az állandó vasárnapi szentmiséknek köszönhetően újra megtöltötték a hívek. Tavaly hoztak egy ereklyét is Pompeiiből, egy kanonizált Szentsír-lovag maradványaiból. Már volt egy imameghallgatás is – említi meg a professzor. Hozzáteszi: évente kétszer lelkigyakorlatot tartanak, és szoktak a Szentföldnél közelebbi helyre is zarándoklatot szervezni. Most épp a lengyelországi Miechówba készülnek. A városka templomában a középkori szent sír pontos másolata van – így eredetibb, mint a mostani jeruzsálemi, amin sokszor alakítottak a középkor óta (van még egy Szentsír-másolat, Genovában is). 

De hogyan kerültek hazánkba a lovagok? A rend honlapján található ismertető szerint a Szent Sír lovagjai magyarországi jelenlétének első fennmaradt írásos bizonyítéka 1135-ből való. II. András pedig 1207-ben megerősítette korábbi szlavóniai birtokadományát a rend számára, amelyet újabb adományok követtek 1212-ben és 1223-ban. A középkorban főként a szlavóniai területen, valamint a Felvidéken és a Szepességben voltak jelentősebb rendházaik (Hunfalva, Komlós, Thenő, Landek, Glogonca, Bienkó, Sámson, Végles). A szlavóniai kolostorok Perugia, a szepességiek és felvidékiek pedig az említett Miechów fennhatósága alá tartoztak. A magyar Szentsír-lovagok a hagyományos lovagi fogadalmon kívül arra is kötelezték magukat, hogy soha sem kötnek békét a pogányokkal. A későbbiekben külön feladatként vállalták a török fogságban sínylődő keresztények kiváltását, hasonlóan a keresztes hadjáratok mercedárius rendjéhez. A rend 19. századi újjászervezését követően csakhamar megalakult annak osztrák-magyar tartománya is. Az 1930-as években, József Ferenc főherceg helytartósága idején a rend már önálló tartományként működött Magyarországon. A szovjet megszállás alatt működése szünetelt, az utolsó invesztitúra 1935. május 25-én volt Budapesten, ekkor tizennégy új lovagot avattak. 

Giuseppe Caprio bíboros-nagymester 1991. szeptember 14-én alapította újjá a magyar főbiztosságot. Tringer László azt is elmesélte: a Szentsír-lovagok magyarországi visszatelepülése nagyrészt Csordás Eörs kanonoknak köszönhető, aki nemrég hunyt el. Az első néhány magyar lovagot még külföldön avatták, aztán az első itthoni invesztitúra a Rezső téri templomban volt – ekkor már tíznél több lovagot avattak. 2004-ben volt szentföldi invesztitúra, aztán pedig Burgenlanddal közös lovagavatás is; általában 2-4 évente kerül sor újabb invesztitúrára. A rend nagyperjele Paskai László bíboros, kancellárja Farkas Olivér, megbízott koadjutor-perjele Szerencsés Zsolt atya.

A felvételhez két lovagi és plébánosi ajánlás is szükséges, és természetesen katolikus életvitel. Nemrég jelöltidőt vezettünk be: az első félévben a jelölt még felvétele előtt eljár az összejöveteleinkre, amikor személyesen megismerkedhet velünk és a tevékenységünkkel, a közösség életével. Ezután, ha kölcsönösen igent mondunk, egy-két év novíciátus következik, akárcsak a szerzetesrendeknél. Ekkor már jogosult hordani a lovagi köpenyt, de nem a vajszínűt, hanem a novíciusok szürke köpenyét. Teljes jogú lovaggá vagy dámává az invesztitúrával válik a jelölt, amit megelőz a római magisztériummal való adminisztratív párbeszéd – vázolja a helytartó. – A lovag nevét a vatikáni államtitkárságon is nyilván tartják, a lovagi kinevezést a bíboros-nagymester és az államtitkár is aláírja. A tagok diplomás értelmiségiek, jó pontnak számít az aktív egyházi tevékenység. A lovagrendnek nemzetközi jogi státusza van, és vatikáni jogi személyisége.

Ezzel kapcsolatban az elöljáró rámutat: ma már nagyon szekularizált a lovagrend szó. „Mi hangsúlyozzuk, hogy az egyház által alapított és elismert, az egyház részeként működő lovagrend vagyunk, ilyen pedig csak ez az egy van." A máltai lovagrendet is elismeri az egyház, az azonban szuverén, kvázi államként működik, van például vatikáni nagykövete. 1998. november 30-án pedig a magyar kormánnyal. Ennek következtében a helytartóság tagja lett a Magyarországra akkreditált diplomaták testületének. A lovagrendek közti együttműködésről Tringer László elmondta: a máltaiakkal ugyancsak 1998 óta írásos megállapodásuk van, többek közt kölcsönösen tájékoztatják egymást az eseményeikről, képviseltetik magukat egymás nagyobb rendezvényein. A többi lovagrenddel nincs kapcsolat, bár a szombati ünnepségre meghívták a Szent István Lovagrendet is.

Kapcsolódó cikkek: 
Baltimore érseke lett a Szent Sír Lovagrend új nagymestere 1.
Baltimore érseke lett a Szent Sír Lovagrend új nagymestere 2. 

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük