Terri Apter: Testvérkötelék

Terri Apter társadalomlélektant oktat Cambridge-ben. Számos sikeres és népszerű könyv szerzője, keresett pszichológiai tanácsadó. Magyarul a Vigilia Kiadónál jelent meg 2002-ben A magabiztos gyerek című könyve. Mostani kötetét ugyancsak a Vigilia adta ki.

Terri Apter társadalomlélektant oktat Cambridge-ben. Számos sikeres és népszerű könyv szerzője, keresett pszichológiai tanácsadó. Magyarul a Vigilia Kiadónál jelent meg 2002-ben A magabiztos gyerek című könyve. Mostani kötetét ugyancsak a Vigilia adta ki.

Terri Apter ebben a könyvében számos felnőtt vallomásán keresztül mutatja be személyiségünk és kapcsolataink sajátos kettősségét: a versengés és együttműködés, a szeretet és gyűlölet együttes meglétét vagy felbukkanását még a felnőtt testvérek között is. A szerző saját élményéből indul ki: „A nővéremet mindenki másnál, még a szüleimnél is jobban szerettem. Másrészt azonban gyakran olyasmit éreztem, ami nagyon különbözött a szeretettől. Erős és szörnyű érzések rántottak magukkal, valamiféle irigység, ez azonban inkább zűrzavarból és ürességből állt. A nővérem értékei és képességei szeretetet és bámulatot keltettek bennem, mert ezeknek az érzelmeknek szorításában képes lettem volna tönkretenni azt, akiről pedig tudtam, hogy a világon legjobban szeretem."

A könyv szerzője kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy míg egyes testvérek nagyon erősen, mások viszont kevésbé ragaszkodnak egymáshoz, illetve vannak akik gyakran, mások viszont kevesebbet viszálykodnak, a legtöbb lány- és fiútestvér egyszerre barátságos és erőszakos is egymáshoz. „A magatartásminták keveréke azt jelzi: szükség van arra, hogy félretegyük az egyszerű melegség/ellenségeskedés vagy szeretet/gyűlölet mintákat… a lány- és fiútestvérek többsége vegyes érzelmeket mutat. Ha szét tudjuk választani egymástól ennek az erős köteléknek a különféle alkotóelemeit, közelebb kerülünk ahhoz, hogy felismerjük és megbecsüljük minden emberi kapcsolat összetett és változatos természetét."

Terri Apter több évezredes történelmi tapasztalatok alapján állítja: a testvérek az emberi történelem kezdete óta potenciális fenyegetést jelentenek egymásra, hiszen mindegyikük kivételes helyzetet követel magának a családon belül. Néha a veszedelem a családi örökség anyagi előnyeit fenyegeti, ahogyan ezt például Ézsau és Jákob esetében megfigyelhetjük. A fenyegetés arra irányul, hogy egy testvér a szülő vagy a szülőfigura nagyrabecsülését szeretné kivívni, és kivételezett helyre vágyik, s ha elutasítják, azt súlyos traumaként éli meg, ahogy ez történt Káin esetében, amikor Isten Ábel áldozatát elfogadta, az övét viszont nem. „A következmény nem pusztán az, hogy az illető előnyös helyzetbe kerül, hanem, hogy kihajítják. Valaki elfoglalja a helyét, ő pedig kiszorulva hányódik-vetődik. Ez a testvéri trauma nehézsége."

Ám a szerző figyelmeztet: az emberi kapcsolatok többségében fennáll a lehetősége annak, hogy helyettesítenek bennünket valakivel, és lehetséges, hogy ez jobban érvényes napjainkban, mint bármikor korábban a múltban. Az a megrázkódtatás és megdöbbenés, amit átélünk, amikor pótolnak bennünket vagy kiszorítanak biztosnak vélt helyünkről, alapvető feladatot tölt be saját fejlődésünkben, de pozitív funkciója is van mindennek. „Hozzájárul ahhoz, hogy az átgondolatlan önimádatot (önmagunknak mint a világ közepének nyers érzékelését) az önazonosság egy összetettebb felfogásával váltsuk fel. Megfigyeljük és tudomásul vesszük, hogy kirekeszthetnek bennünket olyan társadalmi helyzetekből, amelyeket fontosnak tartunk, hogy a valakihez vagy a valahová való tartozásunk megtapasztalása olyasmi, amit meg kell osztanunk másokkal, és hogy nem mindig lehetünk biztosítva elsőrendű vagy éppen páratlan fontosságunk felől." A könyv szerzője rámutat: annak elfogadása, hogy helyünket megosztjuk valakivel, soha nem teljes vagy befejezett, s ez így van minden kapcsolatunkban, az élet valamennyi területén. „Egy barátnő hirtelen megfeledkezik rólunk, amint megnő a népszerűsége; elveszítjük állásunkat munkahelyünkön; tehetségünket felülmúlják; egy ábrándos partner megszeret és előnyben részesít valaki mást: ezek közül a gyakori esetek közül bármelyik előidézheti bennünk helyünk elvesztésének rémületét. Társadalmi környezetünkben állandó váltások vannak, amelyek kimozdítanak bennünket abból, hogy korábban mit gondoltunk, kik és hol vagyunk. Mindannyian küzdünk azért, hogy megbirkózzunk ezzel a folyamattal." Ahhoz, hogy megértsük ezt, felhasználhatjuk a testvéri trauma feltárásának okait.

Terri Apter felhívja a figyelmet arra a kettősségre, hogy a testvéri kötelékben egyrészt szembekerülünk annak bűntudatával, hogy meg akarjuk semmisíteni azt, akit szeretünk, másrészt viszont „és ez talán még fontosabb, ott van a rettegés attól, hogy ártunk annak, akit igenis szeretünk, annak, akivel szembesülünk… Vagyis az elpusztítás vágya és a szeretet összekapcsolódnak." A szerző állítja: ez a testvérek erőteljes és egyéniséget formáló tapasztalatának mintája, s leginkább a lánytestvérekre jellemző, ők érzik leginkább, hogy hasonlítanak egymáshoz. Terri Apter kutatásainak tapasztalatai alapján ugyanis megállapítható: „A nyugati országokban a húgok és a nővérek általában közelebb állnak egymáshoz, mint a fivér-nővér testvérpárok bármilyen korú kombinációja, és közelebb annál is, mint a fiútestvérek. Ezért őket zavarja össze a leginkább a szeretethez, az identitáshoz és a társadalmi helyzethez való joguk megnyirbálása. Ez a sajátos fejlődési trauma bárkinek személyiséget alakító tapasztalat lehet, mégis gyakrabban jelenik meg a nők között, illetve két nő között."

A szülők többsége meg szeretné védeni gyermekeit a testvéri traumától, ám Terri Apter világunk megértésének szükségszerű és kikerülhetetlen részének tekinti azt. Vallja: annak felismerése, hogy mások elfoglalhatják a helyünket, nem káros, sokkal inkább szerves összetevője annak a tanulásnak, hogyan éljünk együtt más emberekkel. „A testvéri trauma megtapasztalása nélkül a gyerekek nem tudnák megérteni, hogy a világot meg kell osztaniuk másokkal, és hogy másokat is szerethetnek azok, akik őket szeretik. Ezért nyugtalanítóbb az a gondolat, hogy mi lenne, ha egy gyerek nem találkozna a testvéri traumával. Amit megtanul, annak döntő szerepe van mind a vele egyenrangúakhoz, mind a testvérekhez fűződő kapcsolataiban" (Vigilia Kiadó, 2011.).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír