A mindennapok pedofiliája, vagy a szabadság kudarca?
6 perc olvasás 
A napokban írtunk az interneten magukat kiélő és ott áldozatok után kajtató pedofilokról. Pontosabban egy könyvről, mely az internet veszélyei kapcsán dolgozza fel ezt a témát. Bár nem láttunk a jövőbe, szinte rímel erre a hír, mely Miskolcon látott napvilágot. Vagy stílszerűen netvilágot, mivel egy on line oldalon olvashattuk.
A napokban írtunk az interneten magukat kiélő és ott áldozatok után kajtató pedofilokról. Pontosabban egy könyvről, mely az internet veszélyei kapcsán dolgozza fel ezt a témát. Bár nem láttunk a jövőbe, szinte rímel erre a hír, mely Miskolcon látott napvilágot. Vagy stílszerűen netvilágot, mivel egy on line oldalon olvashattuk.
Az összeállítást, hiszen több kisebb hír csokráról van szó, Szabados Gábor (SZG) jegyzi, és a http://www.boon.hu/ hírei között jelent meg. Az első tudósítás még csak arról szólt, hogy egy 11 éves gyereklány szült minden komplikáció nélkül. Az utóbbinak örülünk, hiszen legalább a biológiai komplikációktól megmenekült, ha már a társadalmiaktól, és emberiektől nem annyira biztos. Azok az adatok, melyek a hír kapcsán olvashatóak, már kevésbé szívderítők. Az, hogy csupán egyetlen nőgyógyászati osztályra is számos 16 éves vagy fiatalabb leányt vettek fel különböző nőgyógyászati beavatkozás okán, vagy az, hogy ugyanitt 130 feletti volt tavaly a 18 év alatti kora előtt anyává válók száma.
A 11 éves anya tehát, bár kirívó, sajnos úgy tűnik nem annyira párját ritkító. S a pár évvel ezelőtti esetekre is emlékezhetünk, melyek szintén nagyobb médiaviszhangot kaptak. Aztán úgy tűnik, sok szempontból minden csoda három napig tart, és szép csendben a feledés fátyla alá seperjük ezeket az eseteket. Olykor a rendőrség lefolytat némi vizsgálatot, az orvosok megteszik a maguk be-, esetleg feljelentését, és a víz tovább folyik le a Dunán, Tiszán és mellékfolyóikon egyaránt. Noha talán érdemes lenne feltenni pár olyan kérdést is, ami túlmutat mindezeken az eseteken.
Ezzel e sorokat jegyezve természetesen nem menteni kívánnám azokat, akik gyermekekkel, esetleg kiszolgáltatott helyzetükkel többszörösen visszaélve, élnek nemi életet. Szó sincs róla, hogy menteném, hiszen könnyen belátható, hogy a látszólagos beleegyezés mögött is sokszor egyfajta lelki erőszak, az emberi kiszolgáltatottság talaján álló sajátos nemi erőszak áll. Mert az agresszió, az erőszak, a kényszer nem csak akkor létezik, ha valakit két pofonnal küldenek az ágyba. Így valószínűleg mindenképpen indokolt ezekben az esetekben egy alaposabb utánajárás a dolgoknak. Jobb esetben szakpszichiáter, rosszabb esetben tényleg a rendőrség bevonásával. Az persze más kérdés, hogy mit tudnak tenni, ha kiderül, a kispapa sem sokkal nagyobb. Sem biológiailag, sem szellemileg.
S akkor, ha ez derülne ki, elmélázhatunk az iskolákon, a kis- és gyermekkorúakkal kapcsolatos egyéb napi híreken is. Beleértve az iskolai erőszak hullámait is, de azt is, amikor mondjuk egy tizenéves kezébe kerül esetleg a döntés, hogy a szülei mit tudjanak meg viselt dolgairól, mentális állapotáról, szerhasználati szokásairól, stb. Ami különben igazi róka fogta csuka helyzetet teremthet, mivel az egyik irányban a szülő a felelős a viselt dolgokért, ám tudni nem okvetlen tudhat róluk. Így gyorsan eljuthatunk az ultraliberalisták fanyalgását kiváltó gondolatokhoz, ami azt mondatja, hogy a szabadságnak is vannak határai.(Ahol nem ártunk másnak, ahol nem zavarjuk más életét, nem sértjük meg világnézetét,…. A szerk)
Mert azzal könnyű egyetérteni, hogy egy gyermeket ne verjen meg a tanára, csak azért, mert mondjuk nem érdekli a matematika. Ugyanakkor társadalmilag az emberi hordák alfa-szerepét rójuk a tanárra, iskolára, amikor gyermekeink nevelését ruházzuk rájuk. Ez a nevelés a nevelési eszközök végletes korlátozásával pedig nem működik, mert nem működhet. Nem azért, mert az ifjúság elvetemült, és eleve elrendelten csirkefogó mindahány, ahogy a 12 dühös ember című klasszikusban megfogalmazódik. Egyszerűen azért, mert a jogokhoz hozzátartozik a joggal való okszerű élés képessége is. Ha tehát egy gyermek kezébe kerülne a jog annak eldöntésére, hogy füvezhet, vagy sem, és ezt a szülei megtudhassák vagy sem, akkor ehhez értelemszerűen társulni kéne valami másnak is. Annak a mérlegelési képességnek, ami iránymutató lenne annak eldöntésében, hogy mettől visszaélés a joggal annak érvényesítése, mik az egyes döntések társadalmi, családi, büntetőjogi következményei.
De vajon erre megtanít az iskola? Nem igazán, és ebben nem az iskola a hibás kizárólag. Bizonyos döntési kompetenciáknak ki kell alakulniuk a maguk biológiai, társadalmi rendjük szerint. Ahogy általánosabban meg szokták fogalmazni: fel kell tudni nőni a feladathoz. A döntés és jogérvényesítés feladatához. Így alapvetően nem az a baj, hogy az iskolásoknak, a gyermekeknek több joguk van, vagy az, hogy figyelembe veszik emberi jogaikat. Sokkal inkább az válhat szűk keresztmetszetté, hogy olyan döntéseket helyezünk, álszent, és önmagunkat mentesítő módon a kezükbe, mellyel képtelenek okszerűen élni. Így bizony sokszor csak visszaélnek vele. Látszólag mindenképpen.
A korábban említett leányanyák, és az ezekről szóló hírek társadalmi fogadtatása egyébként szépen képes illusztrálni a jogérvényesítés kettősségét. Ugyanis azt aligha vonja bárki kétségbe, hogy ha, és amennyiben valaki képes teherbe esni, akkor biológiailag alkalmas a nemi életre. De vajon mekkora ellenérzést váltanának ki azok a vélemények, hogy ha ez így van, akkor az említett kislányoknak teljes körűen a döntésükön múlik mit tesznek. Nem a gyermekkel, hanem magukkal. Például ha kedvük tarja, elmehetnek prostituáltnak, hiszen immár biológiailag bebizonyították a nemi életre való alkalmasságukat. Ezen írást jegyezve, aligha örülnék, ha ez a szemlélet győzedelmeskedne, és ezzel aligha vagyok egyedül. Remélem legalább is. Ha pedig így van és nem vagyok ezzel egyedül, akkor világos, hogy bár az egyik oldalon alkalmasak lennének, a koruk miatt, a kiszolgáltatottságuk miatt, az okszerű jogérvényesítésben való tapasztalathiányuk miatt mégiscsak szeretnénk ebbéli jogaikat valamelyest korlátozni.
Alighanem számos más dologgal is hasonló a helyzet. Egy adott cselekedet megtételére való képesség ugyanis nem okvetlenül dedikálja a megtételére való jogot is. Csak akkor, ha megtanítottuk gyermekeinket arra is, hogy ezzel ne mások kárára és ne a maguk, jövőjük rombolására éljenek. Esetenként vissza.
http://www.euroastra.hu/node/13298
http://www.euroastra.hu/node/13600
http://hu.wikipedia.org/wiki/PedofÃlia
http://www.jogiforum.hu/kereso/kategoriak/20
Simay Endre István
