A Moszkvai Puskin Múzeum Kiállítása A Budapesti Szépművészeti Múzeumban

A moszkvai Puskin Múzeum páratlanul gazdag gyűjteményéből válogatott remekműveket mutat be a Szépművészeti Múzeum 2010. január 28-án nyíló kiállítása. A tárlaton kiállított ötvenöt mű a francia festészet 19. század közepétől 20. század elejéig tartó időszakáról ad áttekintést.

A kiállításon az impresszionizmus, a 19. század utolsó évtizedének szimbolizmusa, a fauve-ok és a kubisták által fémjelzett első avantgárd mozgalmak fontosabb műveivel találkozhatnak a látogatók, akik többek között Courbet, Corot, Degas, Manet, Monet, Renoir, Gauguin, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Matisse és Picasso remekműveinek segítségével kaphatnak képet a korszakról.

A moszkvai Puskin Múzeum az Ermitázs mellett Oroszország Legnagyobb nemzetközi közgyűjteménye. Gazdag anyagát azok az orosz gyárosok és vállalkozók alapozták meg, akik a 19. század második felében a modern francia festészet világviszonylatban is kiemelkedő magángyűjteményeit hozták létre. Szergej Mihajlovics Tretyakov (1854-1936) 1892-ben Moszkva városára hagyományozta különleges gyűjteményét. Szergej Ivanovics Scsukin (1854-1936) és Ivan Abramivics Morozov (1871-1921) magángalériáját a forradalom után köztulajdonba vették, moszkvai otthonaik közgyűjteményként működtek tovább. 1928-ban Morozov egykori, Precsisztyenka utcai háza adott helyet a két gyűjtemény összevonásával megalakított Modern Nyugati Művészet Állami Múzeumának.

Baan László	Tatyana Popatova	Tóth Ferenc

1912-ben nyílt meg közadakozásból az a múzeum, amelyet később Aleszandr Puskin orosz költő tiszteletére nevezték át. A Puskin Múzeum mai nemzetközi hírnevét egy 1948-ban hozott hatalmi döntés alapozta meg. A formalizmus elleni szellemi hadjárat részeként Szergej Scsukin és Ivan Morozov francia remekműveit az Ermitázs és a Puskin Múzeum között osztották szét, de a raktárakba került képeket a látogatók sokáig nem láthatták. 1961-ben történt megnyitását követően a Puskin Múzeum modern gyűjteménye elfoglalhatta méltó helyét a világ hasonló rangos intézményeinek sorában.

A mostani kiállításra ötvenöt mű a francia művészet legdinamikusabb időszakáról ad áttekintést a 19. század közepétől a 20. század elejéig. A Puskin Múzeum budapesti bemutatkozása alkalmával a kiállítás szervezői a gyűjtemény kialakulásában múlhatatlan érdemeket szerző egykori orosz gyűjtőknek is emléket kívánnak állítani.

A század közepén Oroszországban a vállalkozók új nemzedéke jelent meg, amely jelentős kulturális kezdeményezéseket indított el. Több tehetős orosz gyűjtő vásárolt Párizsban képeket, és egyre gyakrabban fordult azokhoz, akik bátran elszakadtak a hagyományoktól. Első kiemelkedő képviselőjük, Szergej Tretyakov (testvére szintén lelkes műgyűjtő, aki a Vándorkiállítási Társaság festőinek műveit vásárolta) kezdetben csak orosz műtárgyakat vásárolt, az 1870-es évek elején azonban beleszeretett Párizs bohém világába. A művészethez való vonzódását tükrözi az 1860-as évek tájékán írt feljegyzése, mely szerint „Nekem, aki őszintén és lángolón szeretem a festészetet, nem lehet hőbb vágyam, minthogy megalapítsam a szépművészetek mindenki számára nyitva álló tárházát, amely sokaknak hasznot hajt és mindenkinek örömet okoz"

A 19.-20. század fordulóján Moszkva gyors gazdasági fejlődésnek indult. A megszülető új vállalkozói réteg különleges magángyűjteményeket hozott létre. A modern francia művészek kísérletező kedve Párizsba vonzotta az orosz műbarátokat. Ivan Morozov és Szergej Scsukin a 19. századi műgyűjtők új generációjához taroztak, akik vagyonukat nem családi származásuknak, hanem tehetségüknek és az ipari forradalmat követő konjunktúrának köszönhették. A híres textilgyáros, az energikus és lelkes Szergej Ivanovics Scsukin, Párizsba érkezése után azonnal beleszeretett az új francia művészetbe. Nem módszeresen gyűjtött, hanem a különböző irányzatok és művészek kiváltotta érzelmi fellángolásait követte. Zseniális gyűjtői megérzései egyedülállónak számítottak Oroszországban és a világon. Bolsoj Znamenyinszkij utcai háza nyitva állt a látogatók előtt, és szinte zarándokhellyé vált.

A szintén textilgyáros Ivan Abramovics Morozov 1903-ban kezdte a műgyűjtést Párizsban. Nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb személyiség volt, szeretett magányosan gyönyörködni a kincsiben. Vásárlásai során nem csak a szívére hallgatott, hanem esztétikai értékük alapján válogatta össze a műveket. Békés, igen dekoratív képgyűjteménye ma is könnyen megkülönböztethető Scsukin merész, megalkuvást nem ismerő festőinek munkáitól.

Ivan Morozov volt az első orosz műgyűjtő, aki már megjelenése korai szakában felfedezte a fauvizmust, és szisztematikusan felépített magánkollekciót hozott létre André Derain , Maurice de Vlaminck és Henri Manguin munkáiból. Ivan Morozov Vollard közvetítésével kezdte 1907-ben Cézanne műveit gyűjteni. Az orosz gyűjtő különös kapcsolatot érzett a francia festő kompozícióinak méltóságteljes ritmikussága és a saját, művészethez való komoly, megfontolt hozzáállása között.

Szegej Scsukin 1908-ban ismerte meg Matisse művészetét és hamarosan a festő legjelentősebb megbízója lett. 1911-es moszkvai látogatása alkalmával, a művész személyesen rendezte el a gyűjteményben található harminchat festményét. Scsukin érdeklődése erőteljesen befolyásolta a művészeti piacot, és közrejátszott abban, hogy Matisse-ból, az egykori vad lázadóból, keresett és megbecsült művész lett. 1914-re már Scsukiné és Morozové volt a két legnagyobb modern művészeti gyűjtemény, amelyet az orosz forradalom kitörése után államosították. Mindketten emigráltak, ahol Morozov nem sokkal később elhunyt.

A Puskin Múzeum 20. század első évtizedeinek avantgárd kísérleti korszakbeli remekművei túlnyomórészt Ambroise Vollard és Daniel-Henry Kahnweiler galériáin keresztül kerültek Szergej Scsukin és Ivan Morozov moszvai magángyűjteményébe. Picasso vásznai kezdetben nem keltettek mély benyomást Scsukinban. Szinte ízlése ellenére, kizárólag műgyűjtői megérzései által vezérelve kezdte vásárolni a spanyol festő képeit. Végül azonban a művész alkotásainak egyik legnagyobb, több mit ötven darabból álló világszínvonalú gyűjteményét hozta létre. Scsukinnak Picasso ajánlotta, hogy naiv stílusú festményeket vásároljon művész barátjától, Henri Rousseau-tól. Az 1917-es forradalom utáni időszakban, a magángyűjteménnyel államosítása után beszerzett 20. századi művészeti anyag közel sem olyan átfogó és teljes, mint az eredeti Scsukin- és Morozov- kollekció. Az 1920-as években azonban a nehézségek ellenére is néhány jeles európai avantgárd művész – Maurice Utrillo, André Lhote és Fernand Léger – munkáival gyarapodott a múzeum.

Az orosz gyűjtőket ma talán Paul Mellon vagy Solomon Guggenheim amerikai gyűjtőkkel emlegetnénk egy lapon, ha a történelem közbe nem szól.

A Puskin Múzeum anyagából válogatott kiállítást 1978-ban már láthatott a budapesti nagyközönség, de a művek zöme most szerepel először Magyarországon.

A kiállítás főkurátora Irina Antonova a Puskin Múzeum főigazgatója, társkurátora Alekszej Petuhov és Anna Poznanszkaja. A tárlat hazai rendezője Tóth Ferenc művészettörténész.

A 2010. január 27-én tartott tájékoztatón Baán László és Tóth Ferenc mellett Tatyana Potapova, a Puskin Múzeum gyűjteményvezetője mutatta be a kiállítást, amely Degastól – Picassóig címmel a Szépművészeti Múzeumban 2010. január 28 – Április 25 között látogatható.

Lantai József