A pápa szokásos év eleji kihallgatáson fogadta a Szentszék mellett akkredittált nagyköveteket: A diplomácia a remény művészete

Törékeny biztonság, támadások a család intézménye ellen – a diplomácia mégis a remény művészete.

Törékeny biztonság, támadások a család intézménye ellen – a diplomácia mégis a remény művészete.

A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a római pápai is, mint szuverén egyház- és államfő az év elején kihallgatáson fogadja a nála akkreditált nagyköveteket. Hagyományosan ez az újévi jókívánságok kifejezésének protokolláris eseménye, most pedig alkalmat ad a diplomáciai évértékelőre is. XVI. Benedek fogadván a diplomáciai testület tagjait az Apostoli Palota Királyi Termében (Sala Regia) végigvette a nemzetközi napirenden szereplő fontosabb kérdéseket és a folyamatban levő válságokat. Beszédének fő üzenetei a kultúrák és vallások közötti párbeszédre, a békére és a fejlődésre, valamint az emberi jogok természetjogi alapjaira irányították a figyelmet. Magyar szempontból is különösen aktuális két felhívása: az egyik a család védelmére irányult, a másik pedig arra, hogy a makrogazdaság rendbetételét szociális intézkedéseknek kell kísérniük.

Latin-Amerikában nagyobb együttműködést tartott kívánatosnak a pápa, mind az országok között, mind azokon belül, a fennálló feszültségek megszüntetése mellett. Külön említést tett Kubáról, bátorítva minden lakosát az együttműködésre egy jobb jövő érdekében. Ez a II. János Pál pápa által éppen tíz évvel ezelőtt megfogalmazott üzenet „ma sem veszített semmit aktualitásából" – utalt finoman Benedek pápa egy Castro-utáni esetleges átmenetre.

A Közel-Kelet vonatkozásában örömének adott hangot, amiért a novemberi annapolisi konferenciáról olyan jelzések érkeztek, amelyek a palesztin-izraeli konfliktusban „a részleges vagy egyoldalú megoldások elvetését" sejtetik egy „a térség népeinek jogait és érdekeit tiszteletben tartó átfogó megközelítés" érdekében. Felszólította tehát az izraelieket és a palesztinokat, hogy ne akadályozzák a reménykeltő folyamatot, a nemzetközi közösséget pedig, hogy támogassa őket ebben.

Irak kapcsán a keresztények fenyegetettségét külön is kiemelte, márcsak a minapi támadások okán is. Megállapította, hogy bizonyos politikai kérdések még megoldásra várnak, s ennek keretében alkotmányreformot sürgetett a kisebbségek jogainak biztosítása érdekében. Ugyancsak sürgette a humanitárius segélyeket a háború sújtotta lakosság számára, különösen a menekültek helyzetének javítására, mind Irakon belül, mind a szomszédos országokban. Mint ismeretes, a keresztény közösség nagy része is ezen menekültek között található.

Az iráni nukleáris program körüli vitában a diplomáciai út alkalmazását szorgalmazta, illetve a kölcsönös jóhiszeműséget, átláthatóságot és bizalmat a felek között. Pakisztán, Afganisztán, Srí Lanka és Mianmar vonatkozásában rámutatott, hogy belső válságukból a társadalmi és politikai erők közötti párbeszéd, az igazságosság, az alapvető szabadságjogok biztosítása és a fejlesztés, valamint a nemzetközi közösség támogatása jelentheti a kiutat.

Afrikára térve – amelynek fájdalmas segélykiáltásai iránt a katolikus egyház nem közömbös, hanem a megbékélést, az igazságosságot és a békét igyekszik ott is előmozdítani – a szomáliai és a kongói konfliktus mellett az elnökválasztás miatti belső konfliktus dúlta Kenyát emelte ki, ezúton is nyilvános támogatásáról biztosítva az ottani püspökök kiáltványát. A szudáni Darfur tartománnyal kapcsolatban pedig „mélységes szenvedéssel" állapította meg, hogy „a remény majdhogynem legyőzöttnek tűnik az éhezés és a halál gyászos felvonulása révén", azonban támogatásáról biztosította az ENSZ és az Afrikai Unió nemsokára induló közös békeműveletét.

Európában két régiót emelt ki a pápa. Az egyik a végleges státusának eldöntése – lényegében a függetlenség – felé haladó Koszovó. Vele kapcsolatban a Szentszék álláspontja, hogy a végleges megoldás „számoljon a jelenlévő felek jogos követeléseivel, és garantálja mindazok biztonságát és jogainak tiszteletben tartását, akik azt a földet lakják". A másik a továbbra is megosztott Ciprus, amire a megoldást éppen „az Európai Unió kontextusában" tartja lehetségesnek a Szentszék.

A Szentatya figyelemmel követi a Lisszaboni Szerződés aláírásával kezdődő időszakot, ami az „Európai Ház" építésének újraindítását szolgálja. Ám ez a ház csak akkor lesz mindenki számára kellemes lakóhely – ismételte meg a tavaly szeptemberben a bécsi Burgban elmondott figyelmeztetését -, ha „a történelmünkből és hagyományainkból származó közös értékek szilárd kulturális és erkölcsi alapjára épül", és nem tagadja meg keresztény gyökereit.

A világ különböző válsággócait szemlélve megállapítható, hogy a nemzetközi stabilitás és biztonság továbbra is törékeny. Ez pedig arra irányítja a figyelmet, hogy az emberi szabadság nem abszolút: a közrend és a jog korlátozza és egyben garantálja is. Ám a jog csak akkor tudja hatékonyan szolgálni a békét – mutatott rá a Szentatya -, ha alapjai szilárdan a természetjogon nyugszanak. Istent is éppen ez okból kifolyólag „nem lehet kizárni az ember és a történelem horizontjából".

A kultúrák és vallások közötti párbeszédet választotta az EU az idei év vezérfonalául, így XVI. Benedek a fenti elvi bevezetés után fontosnak tartotta leszögezni, hogy a katolikus egyház határozottan elkötelezte magát mellette. A párbeszéd témájaként az emberi méltóságot, a közjó keresését, a béke építését és a fejlődést jelölte meg. Előfeltétele az őszinte tisztelet, hiteles pedig csak akkor lehet, ha „elkerüli a relativizmust és a szinkretizmust".

A katolikus egyház azért dolgozik, hogy „az emberi jogokat ne csupán hirdessék, hanem alkalmazzák is" – jelentette ki a pápa a nagykövetek előtt. Feladatának tekinti tehát az emberi személy állandó és lényegi tulajdonságain alapuló jogok és elvek hirdetését, ezzel szolgálva a valódi emberi méltóságot. Szolgálata megköveteli, hogy a pápa felemelje szavát „az emberi élet ellen minden kontinensen folyamatosan elkövetett támadásokkal" szemben.

A pápa ezen szavai nem csupán az abortuszra vonatkoztak, hanem az élet tiszteletben tartásának általános kötelezettségére, amibe a tudományos kutatás és a halálbüntetés kérdése is benne foglaltatik. Az elsővel kapcsolatban már számos tudós is rámutat, hogy a bioetika új eredményei okán nem kell választani a tudomány és erkölcs között. Ellenkezőleg, ezek az eredmények inkább a tudomány erkölcsös felhasználását igénylik. A halálbüntetés vonatkozásában elismerését fejezte ki az ENSZ Közgyűlés december 18-i határozata iránt, ami felszólítja az államokat a halálbüntetés alkalmazásának felfüggesztésére. Ám a pápa tovább is ment, reményét fejezve ki, hogy a kezdeményezés nyomán közös gondolkodás indul az emberi élet szentségéről. Szavai mögött kimondatlanul is a meg nem született élet tiszteletben tartásának logikus következménye húzódik meg.

Két tematika különösen is foglalkoztatja a pápát: a család elleni támadások és a vallásszabadság megsértése. A Szentszék világszerte figyelemmel kíséri a családjogi szabályozás változásait, ezért XVI. Benedek, az érintett államokat meg nem nevezve ugyan, sajnálatát fejezte ki, „az egy férfi és egy nő közti házasságon alapuló család integritása elleni támadások miatt". Felszólította a politikai felelősöket – „bármely oldalon álljanak is" -, hogy védelmezzék a társadalom alapsejtjét alkotó intézményt.

Ugyancsak felemelte szavát az emberi méltóság elidegeníthetetlen igényét és az emberi jogok sarokkövét képező vallásszabadság gyakori megsértése miatt. A Szentszék ezt a jogot „védelmezi és tiszteletben tartását kéri mindenki számára", miközben aggodalommal tölti el „a keresztényekkel szembeni, és a más vallások követőivel szembeni diszkrimináció".

A béke – XVI. Benedek átfogó és igen aktuális definíciója szerint – „elkötelezettség és életforma, ami megkívánja mindenki jogos elvárásainak kielégítését, úgymint hozzáférés az élelemhez, a vízhez, az energiához, az orvossághoz és a technológiához, továbbá a klímaváltozás ellenőrzését". A felsorolás elemei mögött a nemzetközi kapcsolatok olyan konkrét politikai kérdései húzódnak meg, mint az agrárkereskedelem liberalizációja, a vízkészletekhez való hozzáférés miatti területi viták, az energiaszállítási útvonalak biztonsága és diverzifikációja vagy éppen a környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi tárgyalások.

Kapcsolódva a VI. Pál negyven éve kiadott Populorum progressio enciklikájában adott meghatározáshoz is, miszerint „a béke új neve a fejlődés", XVI. Benedek leszögezi, hogy itt a fejlődés emberi, szociális vonatkozásairól van szó: „a béke megszilárdítása érdekében szükség van arra, hogy a 2007 folyamán számos fejlődő állam által elért pozitív makrogazdasági eredményeket hatékony szociális politikák kísérjék".

„A diplomácia bizonyos értelemben a remény művészete" – zárta évértékelőjét a nagykövetek előtt XVI. Benedek, utalva második enciklikájának üzenetére. A diplomácia ugyanis „a reményből él, és odafigyel annak még a leghalványabb jeleire is", ezért hát „a diplomáciának reményt kell adnia".

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír