A sör ünnepére térvén

A Budai Várban 2011-ben először szerveztek sörfesztivált. A beharangozóról korábban már volt szó korábban (http://www.euroastra.info/node/52738 ), s a négy nap alatt bizonyára sok sör folyt le a melegrekordoktól sem mentes napok alatt szikkadó torkokon. Az is borítékolható, hogy a melegre való tekintettel a szomjúság legalább annyira mozgatta a korsókkal sétáló, sorban álló embereket, mint kíváncsiság, a minőségi sör iránti igény.

A Budai Várban 2011-ben először szerveztek sörfesztivált. A beharangozóról korábban már volt szó korábban (http://www.euroastra.info/node/52738 ), s a négy nap alatt bizonyára sok sör folyt le a melegrekordoktól sem mentes napok alatt szikkadó torkokon. Az is borítékolható, hogy a melegre való tekintettel a szomjúság legalább annyira mozgatta a korsókkal sétáló, sorban álló embereket, mint kíváncsiság, a minőségi sör iránti igény.

A beharangozóban jelzett programok talán a sör iránt kevésbé fogékonyak figyelmét is felkeltették, amit az estére felduzzadó látogatói seregek általi sör-vár-foglalás is mutatott. A beharangozó ugyanakkor hagyományteremtőnek is szánta az eseményt. Márpedig azért a gyakorlat és a szándék halmazaiból talán nem minden érdemes arra, hogy hagyománnyá érjen. Mert a szervezés még nem minden tekintetben állta helyzet magaslatán. Olyan esetekben sem, amikor globális problémák alakulhattak ki.

Mindjárt a belépéskor. Mert azon nyilván lehet akár elvi vitát folytatni, hogy mi az igazi jó megoldás. A kostoló-jegyek rendszerét talán ugyanannyian pártolhatnák, mint a kézpénzfizetést. Ám a készpénz kezelését kímélő megoldások mellett kétségtelenül szól a kiszolgálás gördülékenysége. Ez a belépőjegy vásárlásakor félig már megvalósult, amennyiben az egyre általánosabban használatba kerülő bankkártyákkal megvehető volt a bejárást biztosító karszalag. Azonban kóstoló jegyre itt hiába áhítozott bárki is. A pénztárban a helyben fizetős megoldásról kapott tájékoztatást, aki kérdezte. Amikor a szerző arra járt, 2011. augusztus 26.-án, mindenképpen. Az pedig a rejtély homályába vész, hogy miért nem lehetett volna több más rendezvényhez hasonlóan egyfajta feltöltőkártyás megoldást választani. De nem.

Ha ezzel párhuzamosan azt vesszük figyelembe, hogy a Budai Vár idegenforgalmi célpont, és a külföldről ide vetődő nem feltétlenül hazánk valutájából szeretne maradványgyűjteményt haza vinni, különösen érthetetlen a bankkártyáért megvehető megoldások hiánya. Ezen az sem sokat segített, hogy a belépőjegy egy-egy korsó nedű ellenértéké is tartalmazza. Különösen, mert mint a gyakorlatban kiderült nem akármilyenét, hanem a „nap ajánlatáét". Ha pedig valaki nem azt szerette volna inni? Hát így járt. Ha pedig mégis szerette? Akkor első körön szintén.

Ennek oka, hogy a sört 4dl-es, külön beszerzendő korsóba mérték. Aki tehát sorban állt már a belépőjegyért, netán a bejutásért, az folytathatta ezt az edzést a korsóért való sorban állással. Ehhez képest az a borfesztiválról ismert megoldás, hogy nem izlésegyruhásító borbeutalót, hanem kóstoló-poharat nyomnak a látogató kezébe kifejezetten remek megoldásnak tűnik. Az hogy a korsó szükségességét nem a belépőjegyet árusítótól, hanem az egyik sörpavilon kiszolgálószemélyzetétől sikerült megtudni, már csak hab a sörtortán. Az hogy a korsópontok egy része a toalettpontok szomszédságában talált elhelyezést, az inkább már csak mosolyognivaló ezek után.

Ha azonban a turisztikai akadálypályán átjutott a látogató, és az árakat is megfelelőnek ítélte a különlegességekre való tekintettel, akkor a sörök felvonulása igazán gond-feledtetető lehetett bárkinek. Akár a világos, akár a sötétebb korsótöltelékek iránt is vonzódott a látogató. Vagy akár a színesebbek iránt, mivel olyan különlegességek is korsóba kerülhettek, mint a több főzde által is kínált, mégis különböző ízvilágot képviselő meggyser. S természetesen a különböző gabonák is képviseltették magukat. Ami a szervezési gubancoktól eltérően tényleg hagyománnyá válásra érdemes vonása lehet a sör ünnepének.

Simay Endre István