A Sziget fölött felhőtlen az ég – Sziget nyitónap

 Alvin és a mókusok

 Ez nem egészen a meteorológiai helyzetnek megfelelő cím, de ha valaki igazi anti-rasszizmust akart és a nulladik napon ment ki a Szigetre az valamit irgalmatlanul elnézett. Amennyiben szerdán, a Sziget első napján délután 6 körül a Nagyszínpad elé tévedt, akkor megtudhatta milyen jogvédőnek, környezet és -állatvédőnek, antikapitalistának, antirasszistának lenni, vidáman énekelve.

 Alvin és a mókusok

 Ez nem egészen a meteorológiai helyzetnek megfelelő cím, de ha valaki igazi anti-rasszizmust akart és a nulladik napon ment ki a Szigetre az valamit irgalmatlanul elnézett. Amennyiben szerdán, a Sziget első napján délután 6 körül a Nagyszínpad elé tévedt, akkor megtudhatta milyen jogvédőnek, környezet és -állatvédőnek, antikapitalistának, antirasszistának lenni, vidáman énekelve.

Alvin és a mókusokA Nagyszínpad nyitónapi mainstream-es felhozatalában üdítő színfoltként ebben az időpontban a madridi SKA-P lépett föl. A 15 éves spanyol csapat 3 évnyi pihenő után tért vissza a pódiumra, mondván pihentek és magánéletükre is kellett időt tartogatni. Egyszer már voltak a Szigeten, pont a nagy szünet előtt 2005-ben, egy még koraibb időpontban. Hallotunk dalt a kender legalizálásáért (Legalización), a dollár hatalmáról, az egyház furcsaságairól (Crimen Sollicitationis), a rendőrökről, ártatlanul halálraítélt rabokról (Welcome to Hell), Simon Bolívar és a bolívai forradalom emlékére (El Libertador) és úgy általában az erőszak és a nácik ellen (Al a mierda), a közízlésről és a fogyasztói társadalomról (Consumo Gusto) végezetül pedig a munkáskeringő ( El Vals del obrero). Nem mindennapi élmény, ahogy többtízezer ember különféle akcentusban ordítja, hogy Resistencia! (ellenállás) és Viva Zapata!

Alvin és a mókusokA koncert végére maradt még energia arra, hogy rögtönzött sztriptíz-féleséggel még elszórakoztassák a közönséget és magukat. Ilyen amikor egy csapat hiteles, mert szereti, átérzi amit játszik, hisz abban, hogy az üzenetük eléri a közönséget. Amit pedig a tapasztalat mutat, igen sok emberhez eljut szerencsére az üzenet, nagyszínpad előtti tömegben francia, olasz, japán, brazil és kubai zászló is lengett. Alapjában egy ilyen koncert után az ember „becsukja" a fülét és hazamegy a lehető leggyorsabban, nem hagyva elrontani az élményt és a hangulatot.

Balkan StringsDe a Sziget nem ilyen hely. Ígyhát megpróbál az ember olyat keresni folytatásnak, ami abszolút megfelel az ízlésének valamilyen szempontból, hogy ne legyen nagy a váltás.

DonotsÍgy tettünk mi is, a szempontnak a nosztalgiát választottuk és gyors léptekkel indultunk a közeli MTV-Headbangers ball színpadra, hogy elcsípjük még ifjúkorunk nagy kedvencének, a Pál Utcai Fiúknak néhány számát. A terv sikeres volt, rengeteg kora esti nosztalgiázót találtunk a sátorban, kellemes meglepetésre viszont számos nagyon fiatalt is, akik lelkesen táncoltak és énekelték a szövegeket. Ez bíztató tény.

DonotsA zenekar jócskán veszítve az egykori önpusztító attitűdből, már rövid hajjal, egyszerű öltözékben játszotta épp legnagyobb régi slágereit (Bál, Utolsó év) és a legújabbakat (Legelő, Gólya). Hátborzongató, hogy egy 20 éves szám, hogyan lehet még ma is aktuális, mint a Közel az Éjfél, az 1991-ben kiadott Bál című lemezen volt rajta. Jól emlékszem, hogy még 2001 tavaszán is volt razzia PUF koncerten, az akkori WigWam-ban, éjfél után a szám közepén kapcsolták fel a világítást. Azért a koncert rendben lement utána. „Régi szép idők": Nagyon jó volt látni, hogy ennyi fiatalt vonz újra a zenéjük, az 1983-as alapító tagok közül Leskovics Gábor „Lecsó" és Potondi Anikó maradt az együttessel mára, de alapjaiban mit sem változott. Remélem még sok évig támadhat kedvünk egy hasonló nosztalgiázásra, mikor egy programfüzetből előkerül, hogy PUF koncert lesz a közelben.

DonotsAnnak ellenére, hogy a Pécs2010 Amfiteátrum az idei év kiemelt szigetes eseményei közé tartozik, a színpad eléggé rossz tájolásúra sikeredett. A tematikus napok a Balkánnal nyitottak, rögtön a Vujicsics koncertjével, amitől jól lemaradtunk, elvégre nem lehet az ember mindenhol egyszerre. A Pál Utcai Fiúk és az Alvin és a Mókusok koncertjei közti szünetben elcsíptük a Braća Teofilovići & Balkan Strings, mely két délszláv formáció fúziója. A Braća Teofilovići avagy a Teofilović fivérek egy énekes ikerpár Ratko és Radisa a balkán énekes hagyományőrzés mesterei. A Balkan Strings pedig egy háromfős gitár-zenekar, Zoran Starcevic és két fia Nikola és Zeljko „Ő Nikola Starcevic, klasszikus gitár oktató, ő pedig Zeljko Starcevic, szintén klasszikus gitár tanár, én pedig nem vagyok más, mint egy büszke apa" – így konferálta fel műsorukat, az apa, producer, zeneszerző Zoran Starcevic. A szerb, horvát, görög, bolgár és egyéb balkáni népzenéken alapuló, néha fúziós jazz elemekkel átszőtt műsorukra, érdemtelenül kevés ember volt kíváncsi, de az első fél óra után már mutatkozott hajlandóság némi táncolásra. Érthetetlen hogyan képesek ember nyugton ülni ilyen zenékre.

DonotsInnen visszaindultunk a Rock Színpadra (MTV-Headbangersball), mert a 15 éves, de nemrég igazán befutott Alvin és a Mókusok voltak épp a színpadon. Az ő műsorukat nem tudtuk maradéktalanul meghallgatni, de az ismertebb dalokat még pont elcsíptük és a hangulatot is, amit a sátorban előállítottak. Bármilyen furcsa is, de fennállásuk 15 éve alatt talán most a legnépszerűbbek, még a legfiatalabbak is képviseltetik magukat rajongótáborukban. A lelkesedésük természetesen a régi.

Ska-pA sietségünk és gyors távozásunk oka pedig nem más volt, mint a holland Mala Vita koncertje az A38-Wan2 sátrában. Este 9-re volt hirdetve, amikor még javában játszotta utolsó számát az előtte levő csapat, a Harcsa Veronika Quartett. Vártunk, vártunk, már majdnem fél tíz volt, mikor még nyomokban se volt feltételezhető a kezdés. Az idő szorított, még jó, hogy a Rock Színpad és a A38-Wan2 ügyes szlalomozással kb 5 perc járóútra van egymástól. Vissza is fordultunk, mivel 21:30-kor a másik helyszínen a német punkegyüttes a Donots kezdte műsorát.

A programválasztáshoz tudni kell, hogy van ugye ez az előre kiadott füzet, évek óta, térképpel, hasznos tudnivalókkal és napi bontással a rendezvényeket és a helyszíneket illetően. Ehhez hozzá tartozik, hogy minden előadóról közzétesznek egy rövid beharangozót, kik ők, hány éve és mit csinálnak. A gyakorlott szigetelő (mint mi is, már 17 éve) az évek alatt először hozzászokott a kis  füzethez, majd elkezdte használni és végül eljut oda, hogy értelmezni is tudja.

Pál Utcai Fiúk Ez annyit tesz, hogy ha ilyenek vannak írva, hogy semmittevés filozófiája meg punk-rock, akkor az egyenlő jó zene. Ugyanez érvényes, ha az van odaírva, hogy polkapunk, meg szókimondó szövegek. Ilyen indíttatásból érdeklődtünk a német Donots iránt is, akikről nem mellékesen információgyűjtés közben kiderült, hogy a Die Toten Hosen előzenekara volt Németországban egy koncertsorozat alkalmával. Aki – velünk együtt – úgy gondolja, hogy ilyen ajánlólevéllel biztos nem lehet rossz az a zenekar, annak igaza van.

Pál Utcai FiúkA Donots kőkemény punk koncertet adott, az énekes és általában a tagok egy percre nem álltak meg, körbeugrálták az egész színpadot, folyamatosan mozgásban voltak. A számok ugyan angolul, kissé érthetetlen szövegek az akcentustól, de valahogy mégis leköti a figyelmet és kis idő múlva azon kapja magát az ember, hogy ugrál, csodálva nézi, hogy nem esik ki a ritmusból az énekes bodysurf-ölés közben (ilyet is csak Campino-tól láttunk azelőtt, a DTH egyik pesti koncertjén). A csapat egyébként több, mint 15 éve van a pályán, 8 lemezt adott ki eddig és nagyon ritkán járnak Németországon kívüli fesztiválokra. Nem is érthető, hogy miért. Ide nyilvánvalóan érdemes volt eljönniük, a siker nem maradt el és a hazai közönség is láthatott valamit német punk szcénából.

Pál Utcai FiúkA koncert végeztével kissé bátortalanul indultunk a A38-Wan2 felé, hátha elkapunk valamennyit, csak a hangulat miatt a holland Mala Vita műsorából, ők sem kisebb ajánlóval rendelkeznek, mint Manu Chao basszusgitárosa Gambeat, aki 2007-ben felfedezte a csapatot és segítette őket első lemezük kiadásában is. Csalódnunk itt sem kellett, a késői órán félház fogadott bennünket (ne tévesszen meg senkit, egy 11000 főt befogadó sátorról beszélünk), táncolva, vonatozva, mulatva. A színpadról pedig épp olasz, francia és szerb-horvát népdalok feldolgozásai hallatszottak, valami eszméletlen energiával. Az közönség csak a számok szüneteiben állt meg, szusszanásnyira, mert erre a zenére egyszerűen lehetetlen nem táncolni, ugrálni, kiabálni, nevetni. Egy hatalmas vidám nemzetközi házibulivá alakult a helyszín, amit sehogysem akart senki abbahagyni. Kétszer kérték vissza őket – sikerrel. Szerencsére.

Minden bizonnyal új nevet kell megtanulni a Gogol Bordello, Mano Negra, Manu Chao híveinek, mert – remélhetőleg – ez a fiatal zenekar még sok hívet szerez magának. Jó lenne látni idehaza még a Mala Vita-t. A tagok származása egyébként magyarázatot ad erre a valóban multikulturális zenei palettára, az énekes eredetileg olasz származású, a harmonikás és a dobos bosnyák illetve Koszovó területéről jöttek, az egyik gitáros pedig minden bizonnyal szintén délszláv területről való, hiszen hibátlanul énekelte, hogy dober vecer slima… Minden bizonnyal ezt a bizonyos „jó estét" megszerezték ott mindannyiunknak.

Verner Adrienn Ágnes

Fotó: Szvitek Péter