Röck Gyula: Világvég és világítélet Bp. Minerva 1920Röck Gyula: Világvég és világítélet Bp. Minerva 1920

…mene tekel ufarszin.

 

   Röck Gyula: Világvég és világítélet Bp. Minerva 1920Röck Gyula: Világvég és világítélet Bp. Minerva 1920

…mene tekel ufarszin.

 

Ma talán nincs ember, aki a mostani terhes időket ne hallotta volna úgy emlegetni, mint a közelgő «világvég» előjeleit. Mélyebben azonban csak kevesen foglalkoztak e gondolattal, egyrészt, mivel nem ismerik az idevágó irodalmat, másrészt pedig, mivel maga a téma igen tudomány-ellenesnek látszik. Azoktól, akik e kérdést részben vagy egészben ismerik – amint alább látni fogjuk – el van tiltva annak úgy a mostani, mint bármely más időkre való határozott vonatkoztatása. Ilyen körülmények között talán nem leszek szerénytelen, ha e hivatottak helyett én próbálom meg, a rendelkezésemre álló anyag felhasználásával az ide vonatkoztatható evangéliumi verseket ismertetni, magyarázni.

 

Ha az evangéliumoknak a világ végére vonatkozó jóslatait közelebbről vizsgáljuk, lehetetlen, hogy a mai időkre oly találóan illő pontjait puszta véletlennek tartsuk. Ha majd imitt-amott a mi kis tudásunknak ellentmondó pontokat idézek is, ne gúnyolódjék senki. A tudomány történetéből tudjuk, hogy igen sok fontos és nagy kérdéssel ellenkezett már a mi eszünk és tudományunk, sőt mi több, sok valószínűségre rásütötte a mi tudományunk a «lehetetlen» bélyegét, s mégis, hiába volt minden ellenkezés, azok a lehetetlenségek megvalósultak, és ma már megy a gőzhajó, fut a vonat, repül az ember és analizáljuk a csillagokat. Legyünk tehát óvatosak és türelmesek és ne dobjuk rá nagyhamar az itt-ott felcsillámló szellemi gyöngyökre a «lehetetlen» sötét takaróját, mert több a véletlennél, ha kevesebb is a biztosnál, a jelen huszadik századra vonatkoztatható evangéliumi jóslatok helytállósága. Persze csak jóslatok ezek, amelyeket hittel és sejtelemmel kell kezelnünk, ezekhez a tudás túlságosan durva, túlságosan érzéki valónk.

 

A Szentírás szerint elkövetkezik egy olyan idő, amely ki fogja termelni, ki fogja provokálni az ítéletet Olyan idő, amikor az emberek között oly lelki és szellemi távlatok lesznek, amelyek szükségszerűvé és természetessé teszik a különválasztást. Nem az Isten bosszúvágya miatt fog megtörténni a különválasztás, hanem az Isten gyermekeinek (János ev. I. 12.), ama kevés igaznak a lelki ragálytól, a hitetlenségtől, az önző érdekhajhászástól való megmentése végett. Külön fognak választatni a jámbor, jóakaratú, nemes célokat és érzéseket követő juhok, a rendetlen, rontó, erőszakos és önző kecskéktől. Az a különválasztás az ítélet. Amint Lucifernek az égből való kivettetését nem az Atya haragja tette, hanem az angyalok érdeke kívánta a pártos eltávolítását, épp ilyen szükségszerűségből történik az ítélet is. Különválasztatnak, hogy ne akadályozzák egymást a fejlődésben.

 

A mai időket a dereformáció összes ágai, ú. m, a baptisták, adventisták, nazarénusok, a világvég előjeleinek, illetve a mi Urunk Jézus Krisztus második eljövetelét megelőző fügefát rügyeztető tavasznak tartják, amely azt hirdeti, hogy félreismerhetetlenül közel van a nyár. Mi misztikusok és avatottabb spiritiszták pedig az újabb kori kinyilatkoztatásokból tudjuk, hogy e nyár a huszadik század. Minderről később.

 

Amint Szentesy mondja, a papság között is nagy tábora van a jelen időket a világvég előjeleinek tartó; azonban – írja Reffe Jenő – «hosszabb tapasztalásból tudjuk, hogy ezek a jelek nem elegendők annak megállapítására, hogy az ítélet közel van, mert ilyes dolgok már ezer évek óta vannak és még sem jött el az ítélet és biztosabb jelek nem adattak arra, hogy az Úr eljövetelének ideje közelednék.» Ezért X. Leó pápa megtiltotta, hogy bárki is az ítélet időpontjára nézve valamit egész határozottsággal állítani merészkedjék. (Cens. Lat. V. Sess. XI.) Eszerint a papság keze e tárgyban – valószínűleg az Egyház tekintélyének megóvása érdekében – kötve van. A milánói zsinat is inti a szónokokat, hogy ne hirdessék az Antikrisztus és az utolsó ítélet napját. (Dogma VI. III. 3.) A Dogmatika VI. 299. p. szerint «a világ vége, másként általános vég, az egész emberi nemnek és természeti világnak végét jelenti; nem azt, hogy mindkettő létezni megszűnik, hanem hogy Isten örök végzésében eléje tűzött célját elérte», majd folytatja, hogy «végre földünk a jelen alakja és berendezése helyett a megújult emberi nemnek megfelelő alakot vészen fel», végre az 536. lapon így folytatja – idézve Szent Cyrilt: – «Vége lesz egykor e világnak, de nem semmisül meg, hanem átalakul… Elmúlik ezen világ, hogy egy szebbnek adjon helyet. Elborítja az Úr az eget, nem hogy megsemmisítse azt, hanem hogy szebbé tegye.» Ugyanezt találjuk határozottan kifejezve a scholasztikus hittudósoknál. Az egyházi írók mind ezt tanítják egészen korunkig. Végül megemlítem, hogy a görög bibliai szövegnek ama szava, amelyet a bibliafordítók «világvég»-nek fordítanak, az «Aeon», amint pedig tudjuk, ez nem világ-, hanem korszakvéget jelent. Világvéget a «Kosmos» jelentene. (Máté 24. r. 3. v.) Ily irányban értelmezendő a Péter II. II. V. versében írt ama kitétel is: «És ha a régi világnak sem kedvezett, de Noét megőrizte stb.» Az itt írt «régi világ» alatt is csak egy korszakot kell értenünk. Ugyanerre mutat a Jelenések könyvében tárgyalt, az ítéletet követő ezer éves országlás, az új föld és új Jeruzsálem értelmezése is. – Ezek szerint, amint azt láthatjuk, a világvége csak átalakulást, aratást jelent, nem pedig abszolút véget, amint azt az avatatlanok hirdetik.

 

Az ítéletre vonatkozólag, bizonyos kérdések tisztázása végett, annyit jegyzek meg, hogy a keresztény tanítások szerint az emberre két ítélet vár, egyik a halál utáni, a másik az általános, a feltámadást követő végítélet. (Ág. hit. VI.)

 

I.

 

Mindezek után rátérhetünk ama néhány, kevés hitelt érdemlőnek bélyegzett jóslat és szállóige ismertetésére, amelyek a világvégre vonatkoznak.

 

1. A régiek előtt talán nem egészen ismeretlen, hogy állítólag az Úr Jézus mondta volna, hogy «ezret élünk, de ezreket nem élünk és vége lesz a világnak». – E szerint az emberiség az ezreket, vagyis a 2001-et már nem éri el, mert közbelép az ítélet. Én úgy vélem, hogy az «ezrek», vagyis a többes, a 2001. évvel kezdődnék, az 1900, vagy 1001 még «ezrek»-nek nem mondható.

 

2. Egyik keleti rege meséli, hogy van a mohamedánok birtokában egy jászpiszkő, amelybe Mohamed 19 szöget vert bele. Ha majd egyszer mind a 19 darab szög kihull – mondja a hagyományuk – akkor vége lesz a világnak. Jelenleg már csak három szög van a kőben – mondja Havrán Emil «Utazás Keleten» című művében.

 

3. Az 1840-es években a bajor médiumok által azt közölték a szellemviláglakók, hogy «Százötven év alatt ha a fél világ romba dűl is, egy akol és egy pásztornak kell lenni.» 1850 és 150 épp 2000 évet jelez.

 

4. Az annak idején lehetetlennek és nevetségesnek tetsző Santa Sybilla jövendölése szerint «az utolsó időben a kocsik lovak nélkül fognak járni és a földnek az egyik szélétől a föld másik széléig el fog hallatszani az emberi hang.»

 

5. Malachiás, 1140-ben meghalt érsek, egy-egy jelmondattal határozta meg a világvégéig még trónra jutó összes pápákat. A ma – azaz 1920-ban – uralkodó pápát, XV. Benedeket «religio depopulata»-val jelezte, amit általában elnéptelenedett vallásnak vagy lerombolt vallásnak fordítanak. Én a hit elnépszerűtlenedésének fordítanám, de bármint fordítjuk is, maga a lényeg igen találó. Malachiás hátralevő jelmondatai szerint a most uralkodó XV. Benedek után már csak nyolc pápa következik a világvégéig, akiket Malachiás annak idején a következő jeligékkel határozott meg:

 

1. Tántoríthatatlan hit.

 

2. Angyali pásztor.

 

3. Pásztor és hajós.

 

4. Virágok virága.

 

5. A félholdról.

 

6. A nap erejéből.

 

7. Az olajfák dicsfényéből.

 

8. II. Péter az utolsó pápa.

 

Amennyiben egy-egy pápa uralkodására 10-12 évet számíthatunk, a 2000, évhez fűzött világvég hite itt is támogatást nyer. Hogy Malachiásnak ezt a 111 jelmondatát, mellyel az összes papákat jellemezte, sok támadás és védelem érte, az köztudomású és természetes is, mert a világban mindig két párt volt, tehát nem lehet bántó, ha ez vagy az támad, hisz ez sokszor csak azt mutatja hogy az illető a másik párthoz tartozik. Különben is hitelességüket hamar megmutatja majd az idő, minek vitassuk itt, hisz oly közel a felelet.

 

6. A német Edda (a XIII. században írt misztikus költemény) szerint már félelmesen üvölt a pokol kutyája és messziről már látszik a lét alkonya. Az emberiség megromlása jeleinek a szívtelen gyilkosságokat és a felburjánzott érzékiséget írja. A parancsoló a fejsze lesz. Hegyek szétszakadnak, erdők megindulnak, az ég kérge szétreped. Az egész földet körülfogó óriási kígyó dühös csapkodásaitól égnek a hullámok. Földek süllyednek vizek alá, a nap és a csillagok kialszanak, a lobogó tűz az egeket fogja nyaldosni és ekkor eljön ama mindeneket uraló fejedelem fentről, hogy megtartsa az ítéletet. (A Messiás.) Ő elsimítja a viszályt és biztosítja a rendet az örök jog szerint. Látom a zöld földet alámerülni a tenger alá, a kipróbált igazakat pedig örök fényben és nyugalomban élvezni az elmúlhatatlan örömet.

 

7. Az újabb jövendölések közül a leghíresebbek egyike az úgynevezett «La Salette-i jövendölés», amelyet 1846. szeptember 19-én La Salette francia község határában maga szűz Mária nyilatkoztatott ki két pásztorgyermeknek történt megjelenésekor. (Ez a mű az 1870-es évekig majd minden nyelven megjelent.) E hosszú, tartalmas és csodálatosan találó jövendölés szerint éhínség, járvány és mindenféle kínok következnek az emberekre 35 éven át; Isten hallatlan módon fog fenyíteni. A társadalomra a legrettenetesebb csapások sorozata következik. Mindenfelé vér fog folyni. A templomokat becsukják vagy megszentségtelenítik, a papokat megölik, majd az 1864. évben Lucifer a földre hág sok-sok ördögével együtt, hogy elpusztítsák a hitet. A rossz, illetve erkölcstelen irodalom el fog terjedni. A gonoszok más Evangéliumot (azaz örömhírt) fognak hirdetni. Az egyház nagy válságon fog átmenni. Úgy az egyházi, mint minden polgári hatalom el lesz törölve. Az igazságot lábbal fogják tiporni. Úgy a haza, mint a család szeretete meghidegül. Maguk a vezetők fognak igyekezni, eltörölni a vallást, hogy az anyagelvűség, istentagadás és mindenféle bűn elterjedhessen. Párist felperzselik, mindenfelé vér, harc, káromlás és földrengés lesz. Végül az Úr megsemmisíti az ő ellenségeit, a bűnösök elvesznek, a föld pedig pusztává lesz. Aztán felébred a béke és a szeretet és az emberek az Úr Jézusnak fognak szolgálni. Az Antikrisztusra azt mondja, hogy annak egy előhírnöke fog jönni, aki több nemzetből gyűjtött csapatokkal fog az Úr Jézus ellen harcolni, sok vért ont s azt fogja majd kívánni, hogy Istenként imádják. Azután következik egy hamis béke, amely alatt az emberek csak mulatni fognak. A nép vezetői elhanyagolják az imát és a bűnbánatot. «Reszkessen a föld és azok, akik azt hiszik, hogy Krisztusnak szolgálnak, holott bensőjükben csak önmagukat bálványozzák.» Egy zsidó származású ál-szűztől ezen időben fog megszületni az Antikrisztus is, ki Rómában fogja felütni székhelyét, ez maga a megtestesült ördög lesz, akit annak idején a megnyíló föld fog elnyelni tüzes gyomrába. Az emberek a halál után fognak kiáltozni, de minden hasztalan. Ezek lesznek amaz idők jelei, az utolsóé, a végé, amely már itt is van. Mindezeken kívül a pásztorfiúnak még egyebeket is mondott a szűz Anya, amiknek közzétételét azonban a pápa mindezideig nem engedte meg. (Ezt a második részt nem sikerült még megszereznem, de úgy hiszem, legközelebb nyomára jutok). Hogy ez a La Salette-i jövendölés az egyház előtt is mily tekintélyben áll, igazolja az, hogy IX. Pius pápa rendeletéből e helyen templom épült. La Salette ma is – épp ez okból – híres búcsújáróhely.

 

8. Egy ismeretlen prófécia írja, hogy egy kemence nevű városban leszen amaz utolsó időkben a legnagyobb vérengzés. A mai Budapest IV-ik kerületének Pest-nek és a vele szemben lévő második kerületnek német neve Ofen volt, amit 1873-ig törvényesen is használtak. Onnan eredt ez az elnevezés, hogy a XII. században bevándorolt németek a pest szót, amely mint szláv szó mész- vagy téglaégető kemencét jelent, egyszerűen átfordították német nyelvre. (Der Ofen: kályha, kemence.)

 

9. A szentéletű Blois Mária (1840) mondja, hogy a nagy háború előtt a gonoszok fognak uralkodni és minden rosszat, amit csak tudnak, elkövetnek. De uralmuk nem fog sokáig tartani, azután olyan nagy lesz a vallás diadala, aminőt az még nem ért meg.

 

10. Boteaux Mária (1843) szintén azt jövendölte, hogy a nagy háborúnak csoda által lesz vége, amely meg fogja rázni a világot.

 

11. Toreaux Mária (1832) szintén rettenetes dolgokat jósolt Franciaország és a világ sorsárai vonatkozólag.

 

12. Clausi Bernát (1849) mondta, hogy jönni fog egy forradalom, amikor maga az Úr Jézus fog közbelépni és egészen új, nem ismert csapással fogja az egész világot büntetni. Ez a forradalom mindent fel fog forgatni.

 

13. Steiner Ágnes pedig (1862) igen sok ördögöt látott egyik látomásában a földre jönni, hogy a hitet megrontsák.

 

Köztudomású dolog, hogy a zsidók még mindig várják a Messiást, a Dávid fiát. Hogy eme hitük milyen komoly volt az utóbbi időkig, igazolja a Nagyidán (Abaúj megye) 1560-ban tartott zsidó zsinat, amelyen az összes európai zsidók éppen e tárgyban tartottak gyűlést, de mivel megegyezni nem tudtak, eredménytelenül oszlottak szét. (Állítólag itt indítványozta egy rabbi, hogy mivel az írások minden jele ráillik a keresztények Jézusára, s mivel az ő általuk várt Messiás mindezideig nem jött el, fogadják el a keresztények Messiását a magukénak. A felháborodott rabbik majd agyonverték, úgy, hogy csak karhatalommal menthette meg életét. Egy más adat szerint ez az eset állítólag Galíciában történt.)

 

14. Joachim rabbi azt írja a Talmudban, hogy a Dávid fiának eljövetele idején kevés lesz az írástudó ember és az embereket akkor sok csapás éri. (Ma láthatjuk, hogy írástudó, azaz bibliaismerő ember nagyon kevés van. Annak idején írás szó alatt a szent írásokat kellett érteni, hiszen más alig volt. S ma e jóslat igen találóan alkalmazható.)

 

15. Egy másik, a Kettina rabbi, pedig azt írta, hogy a világ 6000 évig fog állni. Ma a zsidók az 5681. évet írják. Tehát a VI. évezredben vannak.

 

16. A keresztény egyházatyáknál is fel-felújul az a feltevés, hogy amint Isten hat nap alatt teremtette a világot, úgy a világ hatezer évig fog állni, mivel Istennél egy nap ezer esztendő és ezer esztendő egy nap. Ezen – némelyek szerint kevés alappal bíró – számítgatások szerint Jézus Krisztus a negyedik évezredben, illetve 4000-ben született. Ma tehát 6000 év körül vagyunk. Ugyanezt igazolja a misztikus irodalom is.

 

17. Nostradamus és Paracelsus, a XVI. században élt két híres zsidó orvos jövendölései szerint három század múlva, akkor, amidőn Anglia és Franciaország pusztulásnak indul, amikor Franciaország az idegenek csapataival lesz túltömve, amikor ama központi hatalmak («Mächte der Mitte») fognak győzni, amelyek természettől hasonlóak, de hitben különbözők (a német és osztrák), akkor, amikor Ausztria (külföldön Magyarországot annak idején összecserélgették Ausztriával, tehát itt talán Magyarország értendő) a pápaságnak nagy segítségére lesz és szép jövőnek indul, akkor, ezen korszak végén föllép az Antikrisztus. Mind ezek pedig akkor lesznek, mikor egy különös madárnak orgonaszerű hangja lesz hallható a levegőben és egy véka búza olyan drága lesz, hogy az emberek egymást fogják megenni. – Ez a hang a repülőgép búgása. Végül egy olyan boldog és ideális jövőt jósolnak az emberiségnek, amelyben nem a materializmus és kapitalizmus jogrendje, hanem az isteni igazságosság, illetve igazi idealizmus fog uralkodni és a szellemi élet fája hatalmas zöldülésnek indul. Paracelsus szerint ezen időben egy «hagaristische Sekte», egy hagari szekta lép fel s ez fogja a szellemi fát kizöldíteni. (Érdekes, hogy az újhéberben a hagri Magyarországot jelent. Ford.)

 

18. Bellaághnénak a «Budapesti Hírlap» 1919. január 1-i számában közölt jóslata szerint is nagy jövő áll Németországnak, amennyiben a jóslat így szól: «Nagy lesz Lengyelország és Németország is. Valamint Magyarország oly gazdag s hatalmas, amilyen nem volt soha.» – Ebben a központi hatalmak: a «Mächte der Mitte» győzelmének valószínűsítését látom.

 

19. Tolsztojnak a «Világ» 1918. augusztus 10-iki számában közölt, a halálos ágyán mondott jövendölése szerint «a nagy tűzvész 1912-ben világkatasztrófává fejlődik. Vérben és lángban lesz Európa. Egyszerűen négy nagy nemzet marad, úgymint a germán, latin, szláv és mongol. 1925 után a vallás tekintetében is nagy változást látok. Új reformátor jön, az Egyház megbukik. A világot felszabadítja a monarchizmustól és megveti alapját a pantheizmusnak. Az ember, aki e missiót teljesíti, mongol. Itt él a földön közöttünk, de ő maga még nem tudja, mi vár reá.» – E reformátor alatt nem érthetjük Lenint vagy Kun Bélát, mivel azok nem mongol, hanem sémita fajhoz tartoznak. Két más, csak félig-meddig hiteles jóslat szerint e reformátor magyar lesz.

 

20. Végül megemlítjük, hogy az amerikai Russel 1889-ben megjelent könyve szerint a világítélet, a biblia adatai stb. nyomán tett számításai szerint, 1914-ben fog kezdődni.

 

Az adventisták feljegyzése szerint Luther és Melanchton is hitték a világ végét, amely számításaik szerint 1915-ben következnék be.

 

21. Lássuk most a legújabb, Graef Mária kolozs-megyei adventista vallású látnoknő jóslatait. Saját munkája szerint 1911-ben az Úr Jézus jelent meg neki, máskor pedig egy-egy arkangyal, akik a világvégre vonatkozó tanításokat adtak neki. Figyelmeztették, hogy az ítélet közel van, hogy 1844-től volt adva 70 évi megtérési idő, amely után következend az ítélet. 1844 és 70 1914 évet tesz ki. Más alkalommal, 1916. április havában, azt mondta neki az angyal, hogy már az «utolsó félóra» is itt van. A biblia szövege szerint a szellemi fél óra nálunk a földön 7 és fél évet jelent. E szerint 1916. április vagyis 4. hónapja összeadva 7 és fél évvel (6 hónappal), az 1923. év október havát mutatja az ítélet kritikus idejének, mondjuk végének. Ama tételre, hogy «az órát és napot senki nem tudja, csak az Atya», azzal felel, hogy neki az Atya nyilatkoztatta ezt ki. Majd más helyen folytatja, hogy a jelenvaló világ úgy fog elpusztulni, mint Sodoma és Gomorrha, aztán megjelenik az Úr a felhők között az Ő angyalaival és boldog paradicsommá alakítja e világot. Az új világ leírását tartalmazó bájos, szép stílű szöveget szó szerint iktatom ide. «Áttekintettem az új földet, mely paradicsomnak neveztetik s láttam a gyümölccsel rakott fákat, melyek a mi karácsonyfáinkhoz hasonlók és cukorételeket teremnek. Láttam az ízes szőlőt, mézdombokat, tejjel folyó patakokat. A gyümölccsel átszőtt fák közt pompás virággal átszőtt lombsátrak vannak gazdag virágerkélyekkel és virágboltozatokkal, rózsafolyosókkal, virágszőnyegekkel. Vannak füves terek, amelyeken a fű pompája leírhatatlan. Az Úr dicsének fényétől úgy csillog a fű, mint ahogy csillámlik a gyöngysor a nyakéken. A szőlőfürt oly nagy, mint egy kétéves gyermek és leírhatatlanul édes. Az új földön nem sütnek, nem főznek, minden ételt készen ad a gyümölcs. Az egyik fajta gyümölcs húsos és olyan íze van, mint egy leírhatatlanul ízes húspecsenyének. Másik olyan, mint a sült torta és sült tészta, van aztán mindenféle gyümölcs- és cukorkanemű, dinnye, szeder, málna, eper. A tej a tejpatakokban vastag mint a tejfel, amit aranycsészékből isznak és mézet tesznek bele a mézdombokról. Isten e népének nagy kedve telik az utazásokban és a levegőbe lendítve magukat, mint egy madársereg utaznak.» – Végül a húsevéstől való tartózkodást, mint előkészületet a paradicsomi életre, helyesli a látnoknő.

 

22. Érdekes tünet, hogy az adventisták, baptisták és a kath. papság nagy része is – úgy, mint a misztikusok maguk – a spiritizmust a vég utolsó előjelének tartják. De amíg az előzők naivul az ördög munkájának mondják, addig az utóbbiak az egyetlen új kegyelmi eszköznek, amelynek segítségével az ember «kézzel foghatólag» meggyőzhette volna önmagát, a materializmust és visszatérhetett volna a hithez, az «evangéliumhoz». Azért engedélyeztetett eme néhány évtizeden át feltűnően nyilvánuló kegyelmi eszköz, mivel az észokokkal és észelvekkel való meggyőzés – amint látjuk – nem hallgattatta el a materializmus mindenre felelni tudó, fecsegő nyelvét. A mai spiritiszta kísérletek eredményei már csak árnyai az 1840. és 1880-as évek világhódító, elvcseréltető szeánszainak. Új kinyilatkoztatás volt, hogy észre térjünk, kilábaljunk a materializmus tévelyéből. Mindez azért volt, hogy a közelgő nagy ítélet előtt eleve intést nyerjünk, hogy senki se mondhassa, hogy hitet, meggyőződést nem szerezhetett. Mert a felrázó mozgalomról mindenki hallott, úgy amint ma nincs, aki ne hallott volna – elégi komoly indokokkal alapozva – a végítélet, a világév közelgéséről.

 

Mielőtt az Evangéliumok ide vonatkozó verseit; tárgyalnám, az ott oly fontos szerepet játszó Antikrisztusra vonatkozó feljegyzéseket kell ismertetnem. Az egyházi írók szerint, mint Tertulián K. u. 222-ben, az Antikrisztus egy erkölcstelen nőtől született zsidó ember lesz, bűnei révén az ördög fogja megszállni. Büszke, érzéki, kegyetlen és erőszakos lesz. Világuralomra jut, Messiásnak (küldött) adja ki magát és az egész világra lázítókat fog szétküldeni. Uralma alatt viszont a hívők vértanúságra kész lelki erővel fognak rendelkezni. Dániel próféta szerint uralma három és fél évig fog tartani. Hogy az emberek kedvét megnyerje, az érzékiséget fogja hirdetni és jóváhagyni. Végül az égbe akar szállni, de a föld megnyílik és elnyeli. Egész nemzeteket – írja a Dogmatika – és országokat fog a keresztény hittől eltántorítani akként, hogy a keresztény vallás alapelvei az iskolákból, családokból és nyilvános életből kiküszöböltetnek, általában a társadalmi, politikai közéletből száműzetnek. Neve azt jelenti, hogy Krisztus ellen van. Más vélemény szerint két előhírnöke is lesz. (Valószínűleg Marx és Engels Leninnek, avagy Lenin és Trockij a közelgő Antikrisztusnak.)

 

E különböző művekből kivonatolt jóslatok után áttérhetünk a mi Urunk Jézus Krisztus szent Evangéliumának a világ végére vonatkozó néhány versére.

 

II.

 

«…mikor az embernek Fia eljő, vajon talál-e hitet a földön?» (Luk. 18. 8.)

 

Ha a századokat bélyegezni fogják, a 19. és 20. század a hitetlenség jelzőjét kapja. Amíg, a tudomány a lelkeket nem oltotta be az anyagi szérummal, addig az ember nem volt úgy elvakulva és elvakítva az érzékeitől és hitt. Ma? Vajon találnánk-e hitet? Ma még az evangéliumot sem ismerjük, amely egyedül útmutatója annak, hogy mit higgyünk. Ha pedig így van, akkor a mi hitünkre és korunkra nagyon ráillik Lukács fenti szava. S az a hit, ami még él, ami még van, vajon nem csak árnya, «késő sugara»-e a régi, csodákat teremtő, igaz, öntudatosabb hitnek? Talán csak árnya s mikor az embernek Fia eljő, vajon talál-e hitet a földön?…

 

Az ítélet előjeleire vonatkozólag azt írja Pál apostol (I. Timót. IV. I. v.) hogy «az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanácsára figyelmezvén… akik tiltják a házasságot és sürgetik az eledelektől való tartózkodást.»

 

«Elszakadnak a hittől». Némely teológusnak ama véleménye, hogy e vers a protestánsokat avagy más eretnekeket illetné, téves gondolat, mert Luther, Kálvin, Zwingli, Husz stb. nem a hittől szakadtak el, hanem csak a katholikus egyháztól. Az apostoli hitvallomást megtartották s elfogadták, csak az emberi rendelkezéseket és magyarázatokat nem. Ez pedig igen nagy különbség, mert a vallások a hitnek csak egy-egy külön osztagai, amint a hadseregnek a tüzérség, lovasság, gyalogság avagy a műszaki csapatok, mint itt a misztikusok. A hittől nem a reformációk, hanem a szocializmus és kommunizmus tépte el az embereket, a kevésbé képzett tömegeket, materiális alapra helyezett irodalmával és elveivel. A reformátorok hívők voltak. Ők hittek az Úr Jézus Krisztusban, ők hittek az evangéliumban. Tehát a középkori magyarázat, hogy a reformáció a szakadás képviselője, alaptalan volt. Ide, e szakadáshoz csak a huszadik század modem embere süllyedt, errefelé csak az a gőgös tudomány tudott vezetni, mély mindent a tapasztalásra alapít, mintha a világ az öt érzékünkön belül állna, holott éppen azon kívül kezdődik. Az a gőgös tudomány, amely hinni nem akar, tudni nem bír, az termelt hitetlenséget «némelyekben», s eme «némelyek» miatt történik az elválasztás, az ítélet, a vég, az aratás. Nem Isten bosszúja, hanem a nemesebb faj érdeke kívánja az elválasztást a fejlődésüket gátló akadályoktól. Végül a kommunisták tervezett szabad szerelmére mily találó e mondat «tiltják a házasságot».

 

«…az utolsó időkben – írja Pál (II. Tim. III. 1.) – nehéz idők állnak be, mert lesznek az emberek magukszeretők, pénzsóvárok, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátlanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek és a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyesség látszata, de (meg) tagadják annak erejét.»

 

Minden szó, minden gondolat egy tiszta, magyarázatra nem szoruló, találó igazság.

 

Péter apostol pedig (II. Lev. III. 3. 4.) a következőkkel jelzi a mai nagy időket: «Az utolsó időkben pedig csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak és ezt mondják, hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az Atyák elhunytak, azonképpen maradt a teremtés kezdettől fogva.»

 

Kik e csúfolódók, kik az Úr Jézus második eljövetelét nem hiszik?

 

Megmondja Júdás apostol, I. r. 18. versében írván, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak. Ezek azok, akik külön szakadnak, akik érzékiek, akikben nincsen Szent Lélek.

 

Kik azok a különszakadtak? Amint látjuk, a reformátorok nem azok.

 

Magára az ítéletre vonatkozólag Máté 24., Márk 13. és Lukács 21. részeiben találjuk meg az idevágó ismertető jeleket. Ezek közül idézek némelyeket a Máté-féle szöveg szerint:

 

«Midőn az Úr a jeruzsálemi templomból kijőve, az Olajfák hegyére tanítványaival felment, hozzámenének tanítványai közül Péter, Jakab, János és András és megkérdezék őt, hogy «micsoda jele lesz a Te eljövetelednek és a világ végének?» Az Úr válaszát óvatosan kell olvasnunk, amennyiben több teológus véleménye szerint a válasz némely része a Jeruzsálemre következő ítéletre, némelyek pedig ama «világvégre» vonatkoznak.

 

Lássuk most az Úr válaszait:

 

«Hallanotok kell majd háborúkról, háborúk híreiről, (Lukács szerint «háborúkról és zendülésekről», meglássátok, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, ország ország ellen és lesznek éhségek és döghalálok és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket és megölnek titeket és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak és elárulják egymást és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivel a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. És az Isten országának evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek és akkor jő el a vég.»

 

Hallani kell zendülésről. A sztrájkok, tüntetések sorozata mindenfelé megelőzte a világháborút. Nyomorúságra adnak benneteket. Kik e bennetek? – A tanítványai, az igehirdető apostolok utódai, vagyis a hithez és igazsághoz hű papok. Ily értelemben e vers is találó, mivel úgy a szociális, mint a kommunista uralom alatt ők voltak a «szálkák», amiket egyelőre fájós lett volna kihúzni, hát hagyták. De – tekintve a materiális filozófia elveit – majd kihúzták volna, mert hiszen az összes szocialista vezérek vallásellenesek voltak. Nehéz idők, nehéz napok, tudjuk, érezzük, tudta az Úr is és azért mondja: «De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.» – Márk szerint: «De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között.» (XIII. 10. v.) Más szöveg szerint: «Minden nemzeteknél szükség előbb az evangéliumnak hirdettetni.» E szerint minden eddig kitűzött, mintegy tíztizenöt világvég terminus alaptalannak látszik, mivel csak ma, csak a huszadik század körül érte el a kereszténység azt, hogy az evangélium az egész világon «minden nemzeteknél» – még Tibetben is – hirdettetik és mintegy négyszáz nyelven lefordítva terjesztetik. E vers szerint az idő itt van az ítéletre, de a jelek szerint is!!! Kolumbus előtt nem hirdethették az egész világon, mert hiszen nem is ismerték Amerikát. (Máté 20. 21.) «Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombat napon, mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mindezideig és nem is lesz soha.» – A télen való futást nem értjük, de valószínű: a mi életünk – a mai emberek élete – egy téli futás, mint a következő szavak is igazolják ezt, amennyiben «ilyen nem volt a világ kezdete óta és nem is lesz soha többé.»

 

Az Antikrisztusra vonatkozólag az evangélium a következő versekkel felel:

 

(II. Tes. II. 3.) «…nem jön el addig az Úr, amíg be nem következik előbb a szakadás és meg nem jelenik a bűn embere, a veszedelem fia. Aki ellene veti és fölemeli magát mindannak, ami Istennek vagy Isten tiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát.» (Némely bibliamagyarázó ezt a civilizációra alkalmazza.) Majd a VII. versben így folytatja: «Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne, csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor meg fog jelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az Ő szájának leheletével és megsemmisít az Ő megjelenésének feltűnésével. Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek, mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességükre.»

 

A Jelenések könyvében János apostol e «fenevadat» veres fenevadnak jelzi. (Érdekes találkozás, hogy a pogány korban nagy ünnepségekkel megült Walpurg-éj szintén május 1-re esik, amely éjszaka a boszorkányok és rossz szellemek találkozó éjszakája volt.) E veres fenevad egyike, amint az a 13. részben áll, olyan lesz, mint a párduc, medve és oroszlán, azaz vérengző, nehézkes és ordítása a lázítással helyettesítendő. A másik fenevad a bárányhoz fog hasonlítani, de úgy szól, mint a sárkány. Ez a testvériséget hirdető fellépésű, de más gyakorlatot követő kommunizmusra is rá illeszthető. Amely – amint írja – mindenkit megbélyegez, hogy senki semmit el ne adhasson és meg ne vehessen az ő bélyege nélkül. Ezek ama bizonyos tagsági igazolványok. Tehát az Evangélium szerint jönni kell egy Krisztus-ellenes akár egyénnek, akár mozgalomnak. Mindkettőben volt módunk.

 

E talányos Antikrisztusi kérdés után áttérhetünk az Úr második eljövetelére vonatkozó és a végítéletet, illetve ítélet végét tárgyaló szakaszokra.

 

(Máté XXIV. 27.) «Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is… Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik és a hold nem fénylik és a csillagok az égről lehullanak és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen és akkor sír a föld minden nemzetsége és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval és egybegyűjtik az ő választottjait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. A fügefáról vegyetek pedig példát, mikor az ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van az ajtó előtt. Bizony mondom néktek, el nem múlik e nemzetség (t. i. a zsidóság létezése), mígnem mindezek meglesznek.» Máté XVI. r. 27. versében ez áll: «Mert az embernek Fia eljő az Ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.» – Pál is int, hogy (Tes. I. 10.) «…várjátok az ő Fiát az égből (azaz készüljetek az ő fiának jövetelére), akit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket (a benne hívőket) ama eljövendő haragtól.» – Az Úr visszajövetelének félremagyarázhatatlanságáért figyeljük a következőket: (Ap. Csel. I. 9.) «És mikor ezeket mondotta az (az Úr), az ő láttokra felemelteték és felhő fogá el őt szemeik elől. És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, íme két férfiú állott melettök fehér ruhában. Kik szóltak is… Galileabeli férfiak, mit állotok, nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.» A Jelenések I. 7. verse is így szól: «Íme eljő felhőkkel és minden szem meglátja őt, még akik őt általszegezték is és siratja Őt a föld minden nemzetsége.» (Vagyis minden nemzetből az elveszettek fognak utána sírni.) II. Tes. I. 7. versében így írja az Úr visszajövetelét Pál apostol: «Megjelenik az Úr az égből az ő hatalmának angyalaival tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának, kik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától és az ő hatalmának dicsőségétől.» (I. Tes. IV. 16.) «Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózattal és isteni harsonával leszáll az égből…»

 

A nap elsötétedik, a hold nem fénylik, stb. – A nap alatt az egyházi, a hold alatt a világi hatalom értendő, míg a csillagok a vezető nagy embereket, a menny erősségei pedig az emberi intézményeket jelentik. Ily értelemben ez a vers is igen találó a mai időkre.

 

Az Úr megjelenésével egyidejűleg lép fel a tűzítélet, amely elől az Úr az ő választottjait, amint azt Pál Tes. I. IV. 17. a. írja, a felhők közé a levegőbe emeli, miáltal azok ama tűzítéletet elkerülik. Ilyen elragadások a Szentírást olvasottak előtt nem idegenek.

 

Péter apostol II. levelének III. részében a tűzítéletet a következőképpen írja le:

 

«Az Úr napja pedig úgy jő el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig égve felbomlanak és a föld és a rajta levő dolgok is megégnek… De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik.» János is írja (Jel. XXI. 1.) hogy: «Ezután láték új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt vala…»

 

Hogy mikor fog mindez bekövetkezni, arról senki nem tud közelebbi és biztos adatot. Máté XXIV. 36. a. az van, hogy «Arról a napról és óráról pedig senki nem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. 37. Amiképpen pedig Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Azaz a világiakra nézve «váratlanul».) Mert amiképpen az özönvíz előtti napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, (mindama napig, amelyen Noé a bárkába méne, és nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljőve az özönvíz és mindnyájukat elragadá, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik (valószínű tűzítélet alá), két asszony őröl a malomban, az egyik elragadtatik, a másik ott hagyatik. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti uratok.» (Az időt és évet tudhatjuk, csak a napot, az órát nem.)

 

Mindeme evangéliumi verseket inkább mint tekintélyi érveket idéztem azért, hogy a misztikus irodalom ismertetésénél bizonyos dolgok ne legyenek hihetetlennek tetszők.

 

Egyelőre annyit jegyezzünk meg, hogy a tűzítélet után épp úgy nem lesz vége a világnak, amint Noé korában nem lett vége annak. (Lásd XI. Péter II. 5. és II. Péter III. 6. v.) Péter a Noé korát egy régi világnak nevezi. A jelen világot pedig mostani világnak mondja. Tehát új eget és új földet kell várnunk, egy ezer évig tartó boldog országlást, ahol az emberek «testvériességben» fognak élni. (Itt nem kommunizmust kell érteni.)

 

Ez a közelgő jövő, az ítélet utáni korszak a Jelenések könyvének XX. részében a következőképpen van megírva:

 

«És láték egy angyalt leszállni a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa és egy nagy lánc a kezében és megfogá a Sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sárkány, és megkötözé azt ezer esztendőre és veté őt a mélységbe és bezárá azt, és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő, azután el kell neki oldoztatni egy kevés időre.»

 

Ezen ezer év alatt az igazak az Úrral lesznek és uralkodnak vele ezer esztendeig. Azután pedig – amint János folytatja – a «Sátán eloldatik az Ő fogságából és kimegy, hogy elhitesse a föld népeit» stb.

 

Végül egy egészen új és boldog létet ígér, egy új Jeruzsálemet, amely örökkön-örökké tartani fog.

 

Boldogok, akik, megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához…» – mert hiába, az Éva által megkóstolt tudás fájának – amint a történet mutatja – fanyar a gyümölcse.

 

Kétezer évvel ezelőtt írták ezeket az apostolok. Kétezer évvel ezelőtt hangzott az Úr ama újjáteremtő szava is, hogy: «Tartsatok bűnbánatot, mert elközelget a mennyeknek országa!» – A bűnbánat az előfeltétele a mennyek országának. Aki enélkül merészkedik az Úr elé, az nem látja meg, nem ismeri fel őt, mert a szellemi vakság egyetlen operáló kése a bűnbánattartás. Enélkül ezután is vak marad a kor, társadalom és egyén egyaránt. Ma, a világháború dörgő ágyúinak hangja között mintha újból ez a felhívás hangzanék, mintha újból és újra szólna Ő, mintha a nagy dörgés mögött ismét valami régi hang és régi gondolat rezegne, de egy kicsit süketek vagyunk és nem jól halljuk, nem jól értjük, pedig egyre szól, hogy:

 

«Tartsatok bűnbánatot, mert elközelget a mennyeknek országa.»

 

III.

 

Ezek után pedig áttérhetünk a leghatározottabb kijelentéseket tartalmazó, úgynevezett misztikus jóslatokra, melyeket az idevágó irodalomból merítettem. Mielőtt azonban ezeket tárgyalnánk, két dolgot kell megismernünk, a miszticizmust és az alább idézendő jóslatrészek keletkezését, illetve eredetét.

 

A miszticizmust alkotó misztériumok drága gyöngyszemek, amit azonban az évezredek pora, az emberiség örökké anyagot gyúró anyagos keze bemocskolt, bepiszkolt. A mai világi emberek pedig már-már alig hiszik, hogy eme durva kéreg alatt drágagyöngy hever. A miszticizmus, a kedély ama bensősége, a lélek ama közvetlensége, mely nem kívülről nyeri az Isteni kijelentést, hanem önmagában találja az Isten tudatot, melyben a vallás nem formulákban, hanem érzésekben áll s az Istennel való viszony nem két lélek viszonya, hanem egyiknek teljes odaadása és felolvadása a másikba, melyben a lélek, a világgal szemben a lét elveit s a dolgok lényegeit közvetlen benső szemlélet által sajátítja el s magát a mindenség egy részének érzi, tudja. E közvetlen szemlélet több, bensőbb és erősebb a hitnél, mert a hit csak hallásból van és így kívülről jő s mintegy tükörben lát, míg a miszticizmus szemtől-szembe árny és közeg nélkül s így a jövő életbeni látásnak az előízlete.

 

Maguk a misztikusok a miszticizmus vagy rejtett tudomány alatti olyan dolgok tárgyalását értik, amelyek érzékeink részére rejtve vannak ugyan, de az értelemre nézve -ha azok megértésére törekszünk – megnyílnak. (Steiner: Geheimwissenschaft.)

 

A misztikus irányok az ő anyagukat egy-egy megfelelő egyén (nevezzük látnok, próféta, médium vagy bármi néven) által nyerik. Ezt nem lehet kérni, ezt kegyelemből kapja mindig az emberiség. Ilyen nagy misztikus látnokok és írók voltak: Böhm, Schwedenborg, Davis, Lorber, Vay stb. Műveiket kell átolvasni s az ő műveikből lehet megbírálni őket.

 

A mai misztikus irányok közül én csak az itt tárgyalandó jóslatokra vonatkozó, úgynevezett új teozófiai irányt fogom ismertetni a maga rövid keletkezésében.

 

Ezt az irányt Lorber Jakab alapította. Lorber 1800. július 22-én született, róm. kath. vallású, előbb papnak készült, de nagy zenei tehetsége révén zenetanári pályára ment s mint ilyent a trieszti színházhoz karnagynak hívták meg. 1840. március 15-én reggel 6 órakor útra készen volt, midőn egy ellenállhatatlan érzéstől megragadtatva ama szózatot hallá, hogy «vedd az irónt és írj». Követve a szót, elkezdte megírni azt a világhírű «Nagy Evangéliumot», amelyből az alábbi jóslatokat merítem. Lorber sohasem merte volna ezt a tízkötetes gyönyörű munkát a saját művének nevezni, mindig azt mondta, hogy ő egy ellenállhatatlan erő, – a Szent Lélek ereje, mint a prófétáknál – egy sugallat révén ír. Hogy e műnek mennyit higgyünk, azt mű tartalma mutatja meg, amint az Úr mondá: «Gyümölcseiről ismeritek meg őket» stb. Már tudniillik azok, kiknek bíráló képességük van.

 

Maga a miszticizmus olyan régi, mint az emberi gondolkozás. A bölcselőnek a sejtelmes és titokzatos mindenhol ott van, ott lebeg az érzékelhetők színjátéka megett. Ezt a titokzatosat, ezt a misztikust, ezt a hittel kezelhetőt már az első következtető embernek észre kellett vennie s talán itt lett lefektetve a miszticizmus első csirája. A múlt minden idejében és korszakában ott van és a jövő minden vívmánya mellett ott lesz. Mert vannak emberek, akik a lelki dolgokban többet akarnak, többet kívánnak, mint azok, akik csak érzékeiknek élnek. Van, akinek nem elég hinni Istenben, hanem érteni, ismerni akarja őt, s van, akinek nem elég imádni, hanem szolgálni óhajtja Őt. Ezek a többre vágyók voltak, vannak, lesznek. Ezeket az átlag nem értheti meg s hogy föl nem éri, hát nevetni kész, nem sejtve azt, hogy önmagán nevet.

 

Most pedig lássuk az idevágó jóslatok kivonatait.

 

Annak idején – amint az az 1840. és 1864. között irt prófétikus műben van – így szólt az Úr az Ő tanítványainak:

 

«Mostantól nem több mint 2000 évre a szellemieké lesz a túlsúly.» (Joh. VIII. 182.)

 

«Úgy 1900 körül a világot egy nagy és teljes megaláztatás fogja érni, ugyanakkor egyik nép a másik ellen fog támadni, hogy tönkre tegye azt.

 

Nem fog egészen betelni a 2000 év és meglesz ama legnagyobb és általános ítélet a jók üdvére és a világi nagyok (Weltgrossen) és szeretet nélkül valók megrontására.

 

És mindez akkor fog beállni, amikor az emberek között a szeretetlenség, felfuvalkodottság és hitetlenség mértéken felüli lesz. Ev. IX. – 23.

 

Az ítélet előtt sok látó fog ébresztetni, a tisztátlanná lett tanításokat megtisztítani. Ezek nem csodatettek, hanem a tiszta szó és tiszta írás által fognak működni. Azaz az ésszerű tanítás által.

 

A 2000 éven át számtalan látót és prófétát fogok ébreszteni, de az idők vége felé mindig nagyobb és nagyobb prófétákat támasztok, noha ezzel az ítélet is egyre jobban általánosítottabb és kiterjesztettebb, sőt szigorítottabb is lesz. Földrengés, vihar, drágaság, háború, éhínség és járvány fog pusztítani. Igen kevés embernek lesz hite. Mindezek után pedig ama legnagyobb kinyilatkoztatás fog következni az én akkor leendő földre való lejövetelem által. De ezen kinyilatkoztatásnak előtte fog járni egy legnagyobb és legszigorúbb ítélet, mit követend a világi embereknek tűz által leendő általános rostálása, aminek utána én magam fogom e földön az igaz emberek faiskoláját felállítani s megtartani a világvégezetéig. – (Az anyagi világ dematerializálódásáig, szellemesítéséig.)

 

Helyenként éghető éther-szerű atomokkal fog a levegő a föld belsejéből felszabaduló gázoktól telíttetni, majd meggyújtatni. (Nagyobb méretű földrengések után beállhat esetleg egy ily következményű gázömlés.)

 

A Krisztus-ellenesek fognak az ítélettel sújtatni, amely ítélet sokkal gonoszabb lesz, mint a Sodoma és Gomorrha ítélete volt.

 

A pokol igazi eleme mindaddig nem fog e földről eltávozni, amíg én azt tűz által meg nem tisztítom.

 

Eme mindent megemésztő tűz nem egyszerre fog a föld minden helyén fellépni, azért, hogy ideje maradjon az embereknek a megtérésre.

 

Az Úr Jézus itt-ott, ahol őt legjobban szeretik, személyesen meg fog ama nehéz idők alatt jelenni. (Talán mint feltámadása után tette.)

 

Eme időkben oly szomorúság és nyomorúság lesz az emberek között, amilyen még nem volt soha. Messze nyugaton, és nem keleten, egy új fény fog kigyúlni, amely az Óceánon át beragyogja Európát is. (Eme nyugati fényt az Amerikából kiindult Spiritizmusnak, a másikat a keletről behozott indiai Teozófiának vélik.)

 

Az utolsó időkben az én tanításom a legnagyobb bálványozássá fajul. De amikor a szükség a legnagyobb lesz, akkor fogok én az én kevés igazaimért jönni és őket a nyomortól megmenteni.

 

Ha majd a kemény szívek puhák s porhanyók lesznek a szomorúságtól és fájdalomtól, akkor jön el a béke és szeretet országa.

 

(Már maga az súlyos ítéletet hozó, hogy ez emberek nem fogják hinni, hogy Isten magát újból kinyilatkoztassa.)

 

Ama időkben az emberek az ég tiszta szellemeivel fognak érintkezni, azok lesznek nekik az ő tanítójuk és az Istenbeni élet minden bölcsességére kitanítják őket. (Ez talán a Spiritizmusra vonatkoztatható.)

 

Az Úr mondta, hogy akkor «midőn visszajövök, sokkal kevesebb igaz hitet találok, mint ma» – holott akkor sem volt igaz hit, amit igazol az ő tiszta tanításának üldözése.

 

Ama időben az emberek egy része az időleges léttel fog számolni, amíg egy másik rész a babonás bálványozó hitnek fog adózni.

 

«Az ítélet vége felé mindig viharosabb és viharosabb idők fognak jönni, úgy hogy végre már senki sem fogja a saját életét sem biztonságban érezni. A szeretet elhűl és tisztán az ész fog uralkodni. A jogérzéknek minden szikrája kialszik és a legmakacsabb kommunizmus fog a jog helyére lépni és az enyém és tied összes korlátjait széttördeli. (Ken. 137.) (Ezt a kifejezett kommunizmust az Úr mint veres fenevadat a Jelenések könyve szerint, mint büntetést bocsátja reánk. Nehogy azon hitbe essünk, hogy ez maradandó valami lesz, hisz, amint láttuk, a maradandó ama «szeretet országa», az új Jeruzsálem lesz.)

 

«Ha az emberek ezen jelen jelenlétem után 1890 évet fognak számolni, akkor megszűnnek a háborúk és az én személyes visszajövetelem meg fog történni és az embereknek a legnagyobb világosság kiöntése megkezdődni.» – (Amikor az Úr ezt mondta, 32 vagy 33 éves Volt. 1890 és 33 annyi, mint 1923 év. Tehát a kritikus év e szerint is 1923.

 

Az Úr visszajövetelekor – írja e mű – a földbirtok úgy lesz szétosztva, hogy mindenki bírjon annyit, amennyiből a szükségtől kellő szorgalommal megóvassék. «Nem lesz az én második jövetelemkor, határtalan földbirtok, mert mindenki fogja tudni, hogy minden az enyém.» Az Úr ott akar visszajönni, ahol legtöbb hit és szeretet van, ama népnél és helyen, amely az Ő földi idejében még semmi nevet nem bírt.

 

Jön egy jobb idő az emberekre, amely ezer évig fog tartani, mely alatt boldogságban és örömben fognak élni. Ezen idő alatt is a világi ember ismét több leszen, mint az igazi lelki ember. Azért fog a föld még egyszer egy nagy tűzpróbának alávettetni, amikor a hegyek és tengerek eltűnnek. Ezek után végre teljes béke fog uralkodni a földön. Betegség és halál eltűnnek s nem lesznek többé. Végül az Úr országa az egész földre kiterjesztetik és a föld gyermekei a nap gyermekeivel fognak érintkezni. (Az új ítélet okozója az emberek újbóli elvilágiasodása lesz.)

 

«A világ végén egy általános ítélet lesz, hasonló a Noé idejében történthez. A szeretet meghidegül, a hit elbabonásodik és oly nyomorúság jön, amilyen soha sem volt még e földön. Akkor fogok én az én angyalaimmal, úgy ahogy ti őket most itt látjátok, megjelenni és őket a szegény emberek megmentésére küldeni. Azután a föld egy paradicsom lesz, ahol én fogom az enyéimet az igaz úton vezetni. Majd ezer év eltelte után ismét szabadon bocsáttatik a sötétség fejedelme egy rövid időre, mely csak hét év néhány hónap és napig fog tartani, amely próba alatt fog eldűlni, vajon a Sátán egészen elesik-e avagy a megtérés felé hajlik. Az első esetben a föld egy örök börtön lesz az ő belsejében, míg külsején egy paradicsom fog díszleni, a másik esetben pedig a föld az éghez hasonlóvá alakíttatik át és e földről úgy a húsnak, mint a léleknek halála eltűnik örökre.» – Ev. I. 72.

 

«Ne legyetek azon véleményben, hogy ezen természeti föld fog elmúlni és egy új alakíttatni, hanem az emberek fognak átalakulni az isteni igazságnak a szívben való felvétele által és így áll elő az új szellemi föld. Ezen új földön én magam fogok uralkodni az emberek között, ők velem fognak érintkezni és nem vesztenek el szemeik elől. Sokain fognak az igazság fénye felé igyekezni. Mások pedig a sötétség köpenyét húzva magukra, egy új pogányságot fognak igyekezni teremteni, de én magam fogom eme sötét törekvéseket megsemmisíteni. Az én ezer éves országlásom után ismét egy háborús törekvés fog kezdődni, amit azonban én megakadályozok. Attól kezdve lesz egy akol és egy pásztor, a föld emberei az ég angyalaival fognak érintkezni. Mielőtt ez történik, a természeti föld is egészen átalakul. A mély tengerfenekek, mint termékeny földek fognak felemelkedni s a magas hegyek eltünedezni, hogy termékeny völgyeknek adjanak helyet. Ama időben az emberek földi és elmúló kincsek után nem fognak vágyódni. Mindenféle betegségek eltűnnek s az emberek magas kort érnek a legjobb kedélyben maradva. A főcél lesz a gyermekek helyes nevelése és az öregek és gyengéknek teljes szeretettel való támogatása. A házasságok az isteni rend szerint fognak történni, nem kéjkeresésből, hanem szeretetből.»

 

Ezek ama jövendöléstöredékek, melyeket annak idején az Úr mondott az ő tanítványainak.

 

Amint láthatjuk, téves az a feltevés, hogy az Úr személyes visszajövetele testben fog megtörténni, amint annak idején történt, valamint az is, hogy szellemben jön el, azaz szellemileg a szeretetben. «Az Úr akként jön el, amint láttátok most felmenni.»

 

Az új kinyilatkoztatások szerint (Neue Offenbarungen) az Úr látható visszajövetele a következőképpen fog történni:

 

Az Úr, mielőtt az ítélet végén megjelenne, fel fogja az övéit keresni úgy, mint annak idején tanítványait és előkészíti őket ama nagy, rettenetes ítéletre. Az Úrnak eme látogatásai már a közeli években várhatók. Az Úr eljövetele azonban, amely a világi embereket mintegy gyanútlanul lepi meg, csak ezek után fog megtörténni.

 

Az Úr váratlanul jelenik meg az ég felhői között végtelen sok angyalától környezve. Az övéi azonban várni fogják Őt. A napot és órát nem tudják, de tudják az övéi, hogy a nagy esemény igen közel van. Az övéi felismerték, hogy mindama jelek, amelyek az Ő visszajövetelére megírattak, beteljesedtek.

 

Amint az Úr megjelenik az ég felhőiben, az övéi elébe ragadtatnak fel a felhők közé, mialatt ama rettenetes tűzítélet megtörténik. Onnan aztán leeresztetnek az új Édenbe, a föld egy rejtekhelyére, amely az ítélettől megkíméltetik.

 

Eme «elragadtatás» nem újszerű előttünk. Úgy az Ó- mint az Új-Testamentumban fel vannak ilyen esetek jegyezve. Ap. Cs. VIII. 39. Filepet Pál apostol mellől elragadá a lélek és egész más városba helyezé le.

 

Lorber által így van megírva, hogy az emberek csak önmagukat fogják ünnepeltetni s nem fognak mit sem törődni az új kinyilatkoztatások szavaival. Amíg az Úr az övéit elragadja, addig ellenségeit átengedi a mindent megemésztő tűznek. Az elragadottak megdicsőült testtel ragadtatnak el. Az új paradicsom lesz lakhelyük, hol a már említett boldogságban fognak élni. Itt meg-meglátogatja őket az Úr s köztük uralkodik ezer esztendeig. Azután ismét jön egy nagy, utolsó, hét évig tartó ítélet, amely után a Sátán sorsa végleg eldűl.

 

Ennyi a jóslatok szövege, kivonata és fejtegetése. Lehetetlennek látszik, de ne feledjük Rousseau szavát, hogy «aki a lehetetlent állítja, az híján van minden előrelátásnak és óvatosságnak.» Már pedig nekünk, kivált keresztényeknek, óvatosaknak kell lenni, s nem kell szem elől téveszteni Pál apostol ama szavait, hogy «A lelket meg ne oltsátok s a prófétálást meg ne vessétek» I. Tes. V. 19. Vagyis: ne butíts, látnok, ne kételkedj, hívő! Ne szóljunk tudatlanságot, hamisságot s ne kételkedjünk az esetleges új próféciákban. Minek is kételkednénk? Hiszen azzal, hogy hozzá készülünk, nem vesztünk mit se s nem leszünk rosszabbak.

 

De különben is óvakodnunk kell attól, hogy ha valami új vagy újszerű lép öntudatunkba, bezárkózzunk előle régi tudásunk sötét kamráiba. Ez az örök halál volna. Az örök élettel vele jár, ésszerű következménye és feltétele, hogy örökké – amíg élünk, illetve leszünk – fejlődünk is, azaz mindig újabb és újabb ismereteket szerzünk, vagyis mindig újabb dolgokat – mondjuk érthetetlen- és hihetetlenségeket – hallunk avagy látunk, aztán megvizsgáljuk s elfogadjuk vagy elvetjük. Örök tanulás, örök megértés, örök tisztázódás a jövőnk, azaz a fejlődés útja. És mindez nem egy irányban fog történni, hanem minden irányban, tehát hitbeli irányban is. Fejlődés, tanulás, tökéletesedés, ezek a mi predestinacióink. De amikor a fejlődés végtelen hosszú országútján egy-egy ilyen kis kavics kerül elénk, mint amilyenek a telepatikus tünemények sorozatai, a jövendölés, mediumitás és más hasonló ismeretlen drágakő, ne dobjuk félre és ne hunyjuk be szemeinket ragyogása előtt, hanem nézzünk bele a fénybe bátran és figyeljünk, kutassunk, hallgassunk. Ez a három kellék kell a fejlődéshez. Ezeken az indákon rajta van a gyümölcs is, a megértés, a megsejtés, az intuíció. Mert a kereső szellem miértjei azok a pólusok, amelyek a megfelelő ellenpólusos azért-eket magukhoz vonzzák.

 

Persze, hogy mindezen jövendölésed nekünk sem egészen tiszták, azt érezzük mi is, de hiszen, ha azok volnának, akkor már régen valamely fakultáson tanítanák. Azonban azért, hogy valami kissé érthetetlen vagy homályos – még nem hihetetlen. Ilyen érthetetlen dolog pedig igen sok van, csakhogy mivel nem beszélnek úton-útfélen róla, hát sokan anélkül halnak meg, hogy az életben valaha is észrevették volna azokat. Pedig mondhatni: az érthetetlenségek tengerében úszunk a kérdőjelek lélekvesztőin. De mivel ezeket egy-egy névvel, egy-egy terminus technikussal lezárják, hát eszünkbe se jut a név mögé, a lényeg felé világítani. Innen van aztán, hogy ha valaki filozofálni kezd és jól filozofál, előbb-utóbb eltér az emberek útjáról s kijut az érzékek erdejéből a transzcendentális mezejére, mert a dolgokat összekapcsolni látszó miért-ek utolsó miértjének megfelelő azért-je mindig túlesik a mi érzékeink körén, mindig ott lebeg valahol az érthető feletti transzcendentális világban.

 

Találóan mondja! Goethe Mefisztofelesze, hogy:

 

«Tudós Úr! erről ismerek reátok:

Mit el nem érsz az ujjaddal, nem látod,

Mit nem markolsz, neked nem létezik az,

Mivel nem számolsz, hiszed, nem igaz,

Mit mérlegelni nem tudsz, súlytalan,

Becsét nem érted – s nem hiszed, hogy becse van.»

 

De hiszen jól tudjuk, hogy a legpozitívabb, legreálisabb és legexaktabb tudományunk is csak egy nagy misztérium köpenye, és sokszor, mikor tagadunk, csak azért tagadunk, mert két igen nagy hibánk van: egyik az, hogy csak öt érzékünk van, a másik pedig, hogy ezek fejlettebbek, mint szellemi képességeink. Ha pedig a mi tudományunk, a mi materializmusunk bástyái ilyenek, akkor eme – a lehetetlen árnyékát vetítő – jövendölésekkel szemben legyünk óvatosak és ne siessünk hangoztatni, hogy «nem hiszem», mert erre, jól tudjuk, mindenki képes, hanem gondolkozzunk és ismerjük el, hogy mi még igen-igen messze vagyunk attól, hogy olyanok legyünk mint az Istenek, jónak és gonosznak tudói. (Mózes III. 5.)

 

Az elveinket illető esetleges ellenvetések, gúnyos megjegyzések mellett pedig ama tudattal kell elhaladnunk, hogy a fejlődés útján mindig fogunk találni ellenvetésre, ellenállásra és támadásra, mivel a világon két hatalom van, a világosság és a sötétség, és harcuk örök.

 

Ami pedig az evangéliumi próféciákat illeti, ne igyekezzünk azokat képletesen értelmezni ott, ahol nem képletesen vannak megírva, mert ha az ott megirt csodákat és leendő csodákat olyan képletesen kellene értelmezni, amint azt némely bibliamagyarázó tette, akkor, sajnos, az evangélium volna a világ legnagyobb, évezredekre kiható csalása. Ne kételkedjünk benne, hanem higgyünk neki, dacára a mi – már-már évtizedenként változó tudományunk gyermekmeséinek. Jól mondja Goethe Faustja Wagnernek:

 

«Mit nem tudunk, épp arra volna szükség,

S amit tudunk, az mind haszontalan.»

– – – – – – – – – – – – –

 

S hogy a misztikusát sohsem fogjuk tudni érzékelni, hanem csak mindig hittel kezelni, erre nézve folytatom Faust fenti szavait:

 

«Tovább megyek az örök fény felé,

Előttem nappal és mögöttem éj,

Fölöttem menny, alattam tenger hab

Szép álom, – s addig elmerül a nap!

Hej! – lelkünk vágya sohse várhat

A szellemszárnyhoz testi szárnyat.»

 

Vagyis amit hiszünk, amit az Úr nekünk hinni rendelt, ne várjunk arra, hogy azt megérthessük. Messze kullog a sejtelmek mögött a tudás, ha azt akarjuk, hogy együtt járjanak, akkor ott a minta, az átlag-lélek, mely bármily magasrangú és bármily okleveles is:

 

«Testébe nőtt és szinte elveszett,

Buján tenyésző testi vágy megett.»

 

Ami pedig az Úr jöveteléhez való hozzákészülési módot illeti, arra elég jó vezető mindenkinek a saját lelkiismeretének szava, csak hallgassa meg, ha szól, és kérdezze meg, ha hallgat. Bizton elvezérli az igaz útra. Segítse az Úr rá!

 

Publikálva:

http://amdg.betiltva.com/rock-gyula-vilagveg-es-vilagitelet/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük