A pozsonyi Óvárosháza és a habánok

Az Óvárosháza épületcsoportja

   Ha csak egyetlen napot töltünk Pozsonyban, a hajdani szabad királyi városban, az Óvárosházát érdemes alaposan bejárni. Ház helyett inkább épületegyüttesnek nevezném. Eredetileg Jakab bírónak, a város főbírájának gótikus tornyos háza állt a helyén. Már I. Lajos magyar király 1370-ben írott levelében említés esik róla. Ez az épületrész máig is megmaradt eredeti formájában. A ház gótikus homlokzatát kőszobrokkal tagolt árkádok egészítik ki. A rokokó stílusban átalakított toronysarkon Szűz Mária-szobor áll, 1676-ból.

   Évszázadok múltával a város megvette a szomszédos házat és egybeépíttette. Az úgynevezett Unger ház homlokzatán egy kis kőszobor áll, a pajzson a történelmi magyar címer látható. A XX. században épült tovább egy keleti szárny neogótikus stílusban, amely biztosította a városháza és a prímáspalota összeköttetését. Gondolom, a honatyák határozathozatal előtt gyakran egyeztettek Baltik Frigyes püspökkel, biztos, ami biztos. Jelenleg ez a történelmi épület a Városi Múzeum székhelye.

   Érdemes megnézni az Óvárosháza udvarát, ahol reneszánsz stílusban épített árkádos loggiákat fedezhetünk fel. Szép időben kamarahangversenyek színhelye. Belépve szembeötlik az Anjou-címer, az említett főbíró felesége rokonságban volt az Anjou-család tagjaival.

   A múzeumban ókori szoborgyűjtemény, óra-, fegyver- és kerámiagyűjtemény, régi céh-tárgyak, festmények, gobelinek. Nem mellesleg a múzeumot Rómer Flóris (1815-1889) régész, művészettörténész, festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyváradi kanonok alapította.

Habán kerámiák

   A múzeum egyik ékessége az Európa-hírű habán kerámia gyűjtemény. A habánok Magyarországra bevándorolt, anabaptista vallású népcsoport, a XVI. században a fajansz készítéséhez egyedül ők értettek (Kína kivételével). A magyar népi kerámiaművészet tőlük eredeztethető.

   Főleg díszkerámiákat és főúri háztartásokba szánt edényeket készítettek, de emellett használati célokra gyártottak kályhacsempéket is, zöld mázas, virágmintás kályháik rendkívül népszerűek voltak. A termékek alapszíne tejfehér; a díszítményeik színei az úgynevezett. Izzótűz-színek, nápolyi sárga, kobaltkék, mangánlila és türkizzöld. Állja a versenyt Meissen, Sévres, Delft, Altwien, Limoges, stb. porcelánjaival.

   A 18. században sok késő habán tárgyat szállítottak az ország különböző vidékeire, így Erdélybe is, ahol ezeket „győri edény” néven ismerték. A század közepétől a habán közösségek felbomlottak, beolvadtak hazánkban élő más kisebbségekbe.

 Láng Róbert