Acélszobrok

Kopasz Tamás

„Programajánló leporellóban láttam először Sibylle Burrer egy szobrát. Elmentem a megnyitóra a stuttgarti Gedok Galerie-be. Már ott eszembe jutott, hogy nálunk Kopasz Tamás csinál hasonló szobrokat."

Kopasz Tamás

Nem lenne semmi meglepő az előbbi mondatokban, ha nem tudnám, hogy ki mondta. Nos, Barabás Márton képzőművész, festőművész az idézett mondatok szerzője, aki leginkább a háromdimenziós képszobrok, és zongoraalkatrészek billentyűzet, kalapácsrendszerek alkalmazásával készült alkotásairól – de nem csak erről – ismert. Akit felfedezett Stuttgartban az viszont acélszobrász, ami nem egy hasonló és nem is könnyű műfaj. Távol áll az olaj-vászon képzőművészettől, hiszen az alkotások alapanyagai csövek, kész idomok, szálanyagok, huzalok, megolvadt lemezek egyszóval nem könnyen kezelhető anyagok. Alkotó helyük nem is műterem, inkább ipari csarnokokban művelhetik tevékenységüket. Barabás Márton tehát meglátta, megszerette Sibylle Burrer munkáit, hasonló kvalitásáról ismerte Kopasz Tamást, már csak kivitelezni kellett, hogy összehozza közös munkáikat egy kiállításon. Ha valaki nagyon akar valamit, néha a szerencse is mellé szegődik. Sikerült meghívni a német művésznőt a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozionra, ahol idén nyáron együtt munkálkodhatott Kopasz Tamással. A kiállítás anyaga tehát elkészült, a szerencse sorozat folytatódott, mert a Ráday Képesház Galéria igazgatója Orbán György vállalkozott a bemutatásra. Az „örökmozgó igazgató", ahogy a ferencvárosiak jellemzik, kapható olyan művészek megismertetésére, akik nem tartoznak a közízlés által elfogadott kategóriákba, márpedig az acélszobrászati alkotások még nem örvendenek túlzott elismerésnek.

Barabás Marton – Sibylle Burrer – Kopasz Tamás – Orbán György	Orbán György	Sibylle Burrer
Kopasz Tamás szobra	Kopasz Tamás szobra	Kopasz Tamás szobra

A két művész, akiket rabul ejtett az acél és a vas, Sibylle Burrer és Kopasz Tamás közös kiállítása látható 2009. október 28-tól a Ráday Képesház Galériában. Alcím: Dialógus, párbeszéd a szobrászat nyelvén. A kiállítás kurátora – nem nehéz kitalálni – Barabás Márton.

Kopasz Tamás szobraKopasz Tamás 1977-81 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 2000-től a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász tanára. 2009-től az Egri Eszterházy Károly Főiskola docense.

Sibylle Burrer és Kopasz TamásA pforzheimi születésű Sibylle Burrer 1983-91 között a Stuttgarti Egyetemen építészeti tanulmányokat folytatott és diplomázott. 1988-93 között szobrászati és grafikai tanulmányokat folytatott, 2003 óta a pforzheimi Volkshochschule docense.

Sibylle Burrer szobra

Mindketten részt vettek 2009-ben a VI. Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion munkájában.

„Nagy a hiány a tárgyalkotásban létrejövő új jelenségek bemutatásában. Mintha a kurátorok többsége ugyanazon az úton keresné a bemutatnivalót, jelesül valahol az intermediális jelenségek, a radikális minimalizmus ösvényein. A képzőművészek többségének érthetetlen ez a nem minőséget, hanem műfajt preferáló szemlélet.

Sibylle Burrer szobraA '70-es, '80-as években meglehetősen sok párbeszéd kiállítást láthattunk itt Magyarországon. Ma is rendeznek efféléket, de mintha a tárgyalkotó művészek közötti párhuzamok nem lennének annyira érdekesek.

Auke de Vries holland vagy Kurt Asker svéd szobrászoknál láttam először, hogy szobraik ihletője a rajz, a jegyzetszéli grafikai jel, firka vagy a rajztáblára papírt rögzítő ragasztószalag maradék tépett csíkja volt. Tehát valami olyan jelenség a szobor modellje, ami korábban észrevétlen volt, mintegy mellékesen képződött. Sibylle Burrer és Kopasz Tamás szobrait a térbeli vonalak, a térrajok jellemzik. A festőként végzett Kopasz szokatlan közvetlenséggel használ vas-gubancokat, részben talált, részben tovább formált, görgetett formákat. Ezek a formák különböző vastagságú drótokból, huzalokból vagy bogár-kitinszárny-szerű lemezekből állnak össze. A kisplasztikától a nagyméretű fali szobrokig minden léptéket képes uralni és közvetlen, egyszerű, de mégis összetett szalag-gubanchoz hasonló plasztikai tartalommal megtölteni.

Sibylle Burrer stuttgarti kiállításán láttam a Gleichzeitig ( Egyszerre és ugyanakkor) című munkáját. A szobor hagyományos rendje megbomlik benne. A nehéz gránit tömb, gránit ék nem alulra került, hanem a szobor organikus felét mintegy szétpréselve afölé nehézkedik.. A légies, növényszerű kerül alulra, a tömbszerű nehéz anyag pedig fölülre. Olyan ez, mint mikor az eszterga kése alól előkerül a forgács, de itt ezek a vasgubancok nem hasonlítanak a szabályos forgácsokhoz. A két forma nem egymás következményeként szerepel egy közös kompozícióban, hanem egymás ellentettjeként,- mintegy egymást megtámadva láthatók együtt. (Zárójelben jegyzem meg, hogy korunk jelentős brit szobrásza, Richard Deacon évekig foglalkozott faforgácsok nagyméretű szobrokban való megjelenítésével.) Sibylle Burrer a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozionon 2009-ben készített szobrainál, de más munkáiban is a szabályos geometriai forma – például a négyzetes oszlop – szinte szétfoszlik. Az elvágott, szeletekre szabott négyzet alakú metszetek vágni, szúrni képes tépett alakzatokká deformálódnak. S hogy ez nem véletlen döntés, mutatja ezt a szobrok kibomlásának sorozatszerűsége. Mintha egy tragikus rajzfilm fázisrajzait, térrajzait látnánk egymás mellett.

Mindkettőjük munkáiban a szobor trónfosztása, detronizálása, ellehetetlenülése is tetten érhető.

Elsőre is meglepett a két szobrász munkáinak a hasonlósága. Szerettem volna alkalmat teremteni a nem csak szavakkal zajló párbeszédre. Amikor Kopasz Tamásnak említettem a kiállítás tervét, ő meghívatta Sibyllét a Kecskeméti Acélszobrászati Művésztelepre, ahol a német kolléganő az itt kiállított művek nagy részét elkészíthette.

Miközben ezt az írást írtam, akaratlanul is a fülembe szűrődött egy tévéreklám szövege: " Mi elvisszük önt oda, ahol a dolgok történnek". Nekünk, szobrászoknak, képzőművészeknek és képzőművészettel élőknek a dolgok itt, ebben a galériában történnek. A szobrok között és szobrokban feszülő sokféle tér az a hely, ahol érdemes és jó körülnéznünk." (Barabás Márton)

A kiállítás létrejöttét segítették a Ráday Képesházon kívül Willi Weiner, a Goethe Intézet és a KARTS Művészeti Gyűjtemény.

Ráday Képesház, Bp. IX. Ráday utca 25

Lantai József