Andrew Haigh a 45 év-ről
7 perc olvasás
2015. október 1-én került a mozikba a Cirko Film forgalmazásában a 45 év című angol film. (lásd: http://euroastra.hu/node/95125) A produkció írója, rendezője Andrew Haigh korábban olyan filmeken dolgozott rendezőasszisztensként, mint a Gladiátor vagy A sólyom végveszélyben. Első önálló filmje az Olaj című rövidfilm. A Hétvége című alkotás hozta meg számára az első nemzetközi sikert: az SXSF filmfesztiválon vetítették, majd számos nemzetközi díjat nyert. Haigh jelenleg a Looking című HBO-sorozat producereként dolgozik, melynek egyes részeit írja és rendezi is. Az alábbiakban a rendező nyilatkozik a filmről.
2015. október 1-én került a mozikba a Cirko Film forgalmazásában a 45 év című angol film. (lásd: http://euroastra.hu/node/95125) A produkció írója, rendezője Andrew Haigh korábban olyan filmeken dolgozott rendezőasszisztensként, mint a Gladiátor vagy A sólyom végveszélyben. Első önálló filmje az Olaj című rövidfilm. A Hétvége című alkotás hozta meg számára az első nemzetközi sikert: az SXSF filmfesztiválon vetítették, majd számos nemzetközi díjat nyert. Haigh jelenleg a Looking című HBO-sorozat producereként dolgozik, melynek egyes részeit írja és rendezi is. Az alábbiakban a rendező nyilatkozik a filmről.
Mi vonzotta a novellában, és hogyan adaptálta forgatókönyvvé?
Volt valami szívszorító számomra a történetben: egy olyan kapcsolat, amit a hosszú évtizedek után renget meg egy felbukkanó akadály. Mintha a múltra való emlékeztetés, a jégben megőrzött holttest, csak egy megfelelő pillanatra várt volna, hogy mindent káoszba döntsön, belső, csöndes káoszba. A föld repedéseiből előjönnek a kételyek és félelmek, és minden, ami kimondatlan maradt az évek során. Mintha Kate és Geoff egész kapcsolata, az alapoktól kezdve, hirtelen megkérdőjeleződne egy nő által, aki már nem létezik.
Az eredeti történet csodálatosan tiszta és tömör volt, de az adaptációhoz ki kellett egy kicsit bővíteni. A házassági évfordulót ünneplő parti motívumát én adtam hozzá, valamint a szereplők korát is csökkentettem: az eredeti novella nyolcvanéveseiből késő hatvanasok/kora hetvenesek lettek. A novella idővonalában a jelen a 90-es években történt, a múlt pedig az első világháború idején. De én azt szerettem volna, hogy Kate és Geoff sztorija jelen időben, a mi korunkban játszódjék. Nem akartam, hogy egy olyan generáció kérdéseiről és válaszairól szóljon, amely azóta eltűnt, hanem a saját kihívásainkról. Azt is én döntöttem el, hogy a történetet végig Kate nézőpontjából lássuk, az eredeti novellában ez s másként volt. Sok olyan film van, ami a férfi egzisztenciális krízist állítja középpontba, és én egy új perspektívából szerettem volna megmutatni a történetet.
Van kapcsolat a 45 év és a Hétvége című filmje között?
Természetesen van összefüggés a két film között. Mindkettő a két ember közti intimitás szövevényességét vizsgálja; a kockázatot, amelyet akkor vállalunk, amikor érzelmileg megnyílunk a másik előtt, valamint a félelmeinkkel való szembesülés nehézségét. Nagyon érdekel, hogy hogyan árulkodnak rólunk, jellemünkről és világnézetünkről a romantikus kapcsolataink.
Sokak szerint jellemzően brit probléma, hogy képtelenek vagyunk az érzelmileg érzékeny kérdésekről való nyílt kommunikációra. Mit gondol erről azóta, hogy éveken át az USÁ-ban is dolgozott?
Egyetértek azzal, hogy van valami kulturálisan és politikailag konzervatív a brit népben, ami arra ösztönzi az embereket, hogy a status quo megtartásának érdekében elkendőzzék az érzelmeiket. Ez kifejezetten érvényes az angol középosztályra. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nemzettől függetlenül mindannyiunk számára egyformán nehéz nyitottan beszélni érzelmeinkről, mert legtöbbször mi magunk sem értjük őket. Átéljük az érzéseket, de nehéz kifejeznünk őket. Nagy kockázattal is jár mindez – a legmélyebb belső érzések kimondása mindig kockázatos.
Mit adott Charlotte a szerephez? Miért különleges az Ön számára, mint színésznő?
Charlotte félelmetesen intelligens színésznő. Pontosan tudja, mitől lesz valami őszinte, és mitől nem. Amikor a vásznon nézem, a felszín alatt látom az érzelmek hurrikánját a szemei mögött tombolni. Megadja a lehetőséget arra, hogy ezt megfigyeld, de közel soha nem enged magához. És ez valami hihetetlenül igaz dolog számomra. Megvannak azok a dolgok, amelyeket mindannyiunknak rejtve kell tartanunk mások elől.
És Tom Courtenay?
Van valami sebezhetőség Tomban és a játékában. Semmiképp nem akartam egy mérges, dühös férfit erre a szerepre, aki haragban van a világgal: ezt már túl sokszor láttam a filmvásznon. Valami sokkal összetettebbet akartam, valami érzékenyebbet. Egy olyan karaktert akartam, aki saját magával küzd, nem pedig egy főgonoszt. Remélem, a 45 évben nincsenek gonoszak, csak emberek, akik megpróbálnak szembesülni önmaguk igazságaival.
A hatvanas évek végig kísérti a filmet: a színészek ebből az időszakból származó fényképei, a zene stb. Mit akart ezzel üzenni a közönségnek?
A film valahol a múlt reménytelenségéről szól, a fiatal önmagunk lehetőségeiről, és az, hogy ezeket a színészeket fiatal emberként is láthattam, nagyban segített ennek az ábrázolásában. Valamiféle melankóliát ad a filmhez, és engem nagyon érdekel ez az érzelem. Gyakran gondolom, hogy a múlt miatt érzett melankólia nem is annyira a múltról szól, hanem a jelen csalódásairól és kudarcairól.
Van valami Kate és Geoff kapcsolatának ábrázolásában, ami nagyon valóságos, de mégis szokatlan. Nem gyakran ábrázolják így az időseket: úgy tűnik, hogy még a jellemfejlődésük közepén járnak. Mennyi volt ebből eltervezve a forgatókönyvben, és hogyan alakult mindez a forgatás közben?
Mindenképp ez volt a szándékom. Nem hiszek abban, hogy az emberek egy idő után nem keresik a válaszokat csak azért, mert megöregedtek. Valamiért az van a köztudatban, hogy mire elérjük a harmincat, valahogy minden kérdésünkre meg kell, hogy találjuk a választ, és rá kell jönnünk, kik is vagyunk. De én biztos vagyok abban, hogy a legtöbbünk számára nem így működik az élet. Állandóan változunk, az identitásunk is folyamatosan fejlődik, és így mindig új kérdések merülnek fel. Ha nem így van, akkor is így kéne lennie.
Mit gondol Kate érzelmeinek, féltékenységének létjogosultságáról?
Nagyon együtt érzek Kate-tel. Természetesen valahol irracionálisak az érzelmei, és ezt ő maga is tudja. De ugyanakkor valami sokkal mélyebb és nyugtalanító dologról van szó. Mintha a kapcsolatukban felmerülő kérdések valami állandó émelygést okoznának, amin nem tud felülkerekedni. Visszautasítottnak érzi magát és féltékenynek, de hirtelen életének alapvető értelmét is megkérdőjelezettnek látja. Mintha az új fényben, amiből szemléli mindazt, amit az elmúlt évtizedekben épített fel, minden összeomlana. A világa szétesett, és Kate nem tudja, hogyan illeszthetné újra össze a darabokat.
A természetre való utalások egy különös, költői réteget adnak hozzá a filmhez. Például a titkokat őrző föld motívuma – olyan dolgokra utal, amelyek láthatatlanná váltak, de nem tűntek el teljesen.
Számomra nyilvánvaló, hogy azok a dolgok, amelyek a múltban történtek, és amiket eltemettünk, mindig megmaradnak valahol. És nem csak az igazán nagy dolgokra gondolok, életünk drámai eseményeire, hanem az apróságokra, a kis, mindennapi részletekre, amelyek létezésünk alkotóelemeivé válnak. Gyakran nem veszünk róluk tudomást, a jelenben próbálunk élni, de ez nem könnyű: a padlás egyre jobban megtelik, és ha nem vigyázunk, leszakad a födém, és a hálószobába ömlik minden.
A film nagyon békés és csendes eszközökkel dolgozik az érzelmek intenzitása ellenére. Miért döntött úgy, hogy ilyen esztétikai megoldásokat alkalmaz?
Fontos volt számomra, hogy a film csendesen kezdődjön, és végig az is maradjon. Nem egy traumáról szól, ami felüti a fejét, hanem a kis dolgokról. Döntésekről és választásokról, mélyen elzárt érzésekről és érzelmekről, és azokról a dolgokról, amelyeket nem tudunk kimondani. A félelmekről és kételyekről, amelyek az apró repedésekben élnek. Sokszor gondolom, hogy az egész életünk arról szól, hogy ne legyen túl sok nyomás azokon az érzékeny vonalakon, nehogy megnyíljon a föld és elnyeljen mindannyiunkat.
A film 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
http://www.andrewhaighfilm.com
Lantai József
