Árnyak és ünnepek

Az ünnepi készülődések során szinte biztosan mindig van egy pont, amikor csak komoly kérdőjelek kezdenek felvillanni a gondolatok sorában. Ez valószínűleg azokkal a személyes mérlegkészítésekkel is kapcsolatban van, amiről egy könyvismertető kapcsán a közelmúltban is említést tettünk (http://www.euroastra.hu/node/56691 ). De nem csak azzal, hiszen, minden mérlegkészítéstől függetlenül, komoly kérdőjeleket tehet egy-egy gondolat végére az is, ha pusztán az ünnepek célját, vagy az ünnepeket követő újabb hétköznapokat vetíti ki megfontolásra a szellemi dobókocka.

Az ünnepi készülődések során szinte biztosan mindig van egy pont, amikor csak komoly kérdőjelek kezdenek felvillanni a gondolatok sorában. Ez valószínűleg azokkal a személyes mérlegkészítésekkel is kapcsolatban van, amiről egy könyvismertető kapcsán a közelmúltban is említést tettünk (http://www.euroastra.hu/node/56691 ). De nem csak azzal, hiszen, minden mérlegkészítéstől függetlenül, komoly kérdőjeleket tehet egy-egy gondolat végére az is, ha pusztán az ünnepek célját, vagy az ünnepeket követő újabb hétköznapokat vetíti ki megfontolásra a szellemi dobókocka.

Mivel az ünnepek célját illetően számos kész panelválasszal is képesek vagyunk szolgálni. Főleg az utóbbiak azok, amelyek komolyabb elgondolkozásra késztethetnek bárkit is. Függően a pillanatnyi élethelyzettől, és azoktól a kilátásoktól, melyeket a közeljövő tartogat. S korántsem azokkal a kilátásokkal múlatva az időt, melyek a világ nagy kérdéseit, az univerzum jövőjét vetítik előre. Nem azért, mintha ezek nem lennének érdekesek egy ismeretterjesztő film keretei között, hanem azért, mert a következő közüzemi számla szinte biztosan közelebbi jövőt sejtet, mint az a pár milliárd év, amikor majd a Nap is kihunyni készül.

Hogy ezek trivialitások? Természetesen azok, és kár is lenne ennél nagyobb jelentőséget tulajdonítani mindennek. Már csak azért sem, mert jogosan mondhatná bárki is, hogy ezek időről időre visszatérő gondok, problémák. Szinte szokásosnak tekinthető módon támadva le a személyes, családi, gazdaságokat. Tehát ebben sok újat nem kellene jelentenie az ünnepeknek. S valóban, sokak számára az ünnepek nem is jelentenek többet, mint egy újabb árnyékos napot a naptárban. Olyan árnyakkal terhelve, mely tényleg meg képes mérgezni még az esetleges jobb pillanatokat is.

Amiért így, a Karácsony napjai alatt mégis érdemes erre pár szót vesztegetni, az az, hogy sokaknak, sokunknak ilyenkor a személyes kapcsolatokról szólhatna az ünnep. A megosztott gondolatokról, a gondolkodók megosztottsága helyet. Amihez kétségtelenül jobb aláfestést adna a fenyőfán csilingelő kisharang, mint az, amit a hírműsorok szolgáltatnak. Szólva az oktatási rendszert felborogató törvénykezésről éppen úgy, mint a családi költségvetéseket sem érintetlenül hagyó, és sok optimizmusra kevés okot adó gazdasági viszonyokról. Lett légyen gyökeret eresztve az utóbbi akár a nemzetközi viszonyokban, mint a hazai specifikumokban. A szeretet ünnepe alkalmából sokkal inkább az ellentéteket szítva ember és ember között, mint elősegítve a kölcsönös megértést.

Ebben nyilvánvalóan a politika szereplőinek megvan a maguk szerepe és felelőssége. Ezt a személyes világnézettől függően úgyis ki-ki megítéli. S amúgy sem lehet cél e helyen ítélni, és megítélni mindazt, amely az említett ünnepi árnyakat okozó felhőben van. Mert az ünnep talán ebben lehet, lehetne más, mint a szokásos hétköznapok. Egy kicsit oldani azt az érzelmi Bábel-t, ami a kölcsönös szót-értésnek mindenképpen ellen feszül. Mely feszülésben a Karácsony előtti napok eseményei mindenképpen szerepet kapnak, ülésszakkal és tüntetéssel lezárva azt a készülődést, melynek sokkal inkább másról, egészen másról kellene szólni.

Simay Endre István