Az Alkotmánybíróság az alkotmánymódosítást követően is szabadon alakítja saját gyakorlatát

Az Alkotmánybíróság nemrég meghozott döntésében elutasította a Demokratikus Koalíció alkotmányjogi panaszát, így a párt független országgyűlési képviselői továbbra sem alakíthatnak parlamenti frakciót. Az Alkotmánybíróság döntése ugyanakkor nem csak az ügy politikai jelentősége miatt volt meghatározó. A negyedik alaptörvény-módosítás utáni első határozatában az Alkotmánybíróság több ponton is korábbi gyakorlatára hivatkozva hozta meg döntését, noha konkrétan nem jelölte meg a korábbi határozatokat. A Századvég Alapítvány arra hívja fel a figyelmet, hogy a mostani döntésből is jól kiviláglik, hogy noha szakmai alapon lehet vitatkozni az alkotmánymódosítás ezen elemének szükségességéről, a testület a jövőben is szabadon dönti el, hogy milyen gyakorlatot alakít ki.

Az Alkotmánybíróság nemrég meghozott döntésében elutasította a Demokratikus Koalíció alkotmányjogi panaszát, így a párt független országgyűlési képviselői továbbra sem alakíthatnak parlamenti frakciót. Az Alkotmánybíróság döntése ugyanakkor nem csak az ügy politikai jelentősége miatt volt meghatározó. A negyedik alaptörvény-módosítás utáni első határozatában az Alkotmánybíróság több ponton is korábbi gyakorlatára hivatkozva hozta meg döntését, noha konkrétan nem jelölte meg a korábbi határozatokat. A Századvég Alapítvány arra hívja fel a figyelmet, hogy a mostani döntésből is jól kiviláglik, hogy noha szakmai alapon lehet vitatkozni az alkotmánymódosítás ezen elemének szükségességéről, a testület a jövőben is szabadon dönti el, hogy milyen gyakorlatot alakít ki.

A Demokratikus Koalíció tagjai alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz a Házszabály azon két rendelkezésével szemben, amelyek értelmében nem alakíthatott frakciót a párt MSZP-ből kivált, jelenleg független országgyűlési képviselői. Az Alkotmánybíróság a határozatában elutasította az alkotmányjogi panaszt, és alkotmányosnak mondta ki azokat az új házszabályi rendelkezéseket, melyek szerint parlamenti frakciót csak az előző általános választásokon induló és mandátumot szerző pártok tagjai vagy 12 parlamenti képviselő alakíthat.

A határozat azonban nem csak pártpolitikai szempontból volt jelentős. Az Alaptörvény negyedik módosítása több változást is hozott az Alkotmánybíróságra vonatkozóan. A módosítások egyike hatályon kívül helyezte a testület valamennyi olyan döntését, amelyet a testület még a korábbi Alkotmányra hivatkozva hozott meg. Az alaptörvény-módosítás ezen szakaszát számtalan bírálat érte, és a bírálatok nagy része az Alkotmánybíróság függetlenségének csorbításaként értelmezte a rendelkezést, illetve az Alkotmánybíróság elmúlt húsz éves gyakorlatának eredményeit féltette. Fel kell hívni ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a most nyilvánosságra hozott alkotmánybírósági határozat az első, amely az alaptörvény-módosítás hatálybalépése után látott napvilágot, és a döntést tanulmányozva a korábbi kritikák eltúlzottsága látszik beigazolódni. A határozat indokolása több ponton, a konkrét határozatok megjelölése nélkül, megerősíti és továbbviszi a testület eddig lefektetett ítélkezési gyakorlatát. Az Alkotmánybíróság a határozatban kimondta például, hogy a szerzett jogok védelme része a jogbiztonság elvének, valamint a szerzett jogok konkrét tartalmára vonatkozóan is a korábbi határozatokban kialakított dogmatikát vitte tovább.

A korábbi ítélkezési irány továbbélése legegyértelműbben ott látszik a döntésben, hogy az Alkotmánybíróság kifejezetten megerősítette az 1998-ban a MIÉP frakció megalakításával kapcsolatos jogvitákat követően deklarált alkotmányos követelményt, amely szerint a pártlistán az Országgyűlésbe jutott pártokat tulajdonképpen korlátozás nélkül illeti meg a frakcióalakítás joga. A mostani, korábbi döntések hatályon kívül helyezését követően meghozott döntésből tehát egyértelműen következik, hogy ez a több mint 10 éves alkotmányos követelmény továbbra is él.

Ahogyan azt a Századvég Alapítvány korábban publikált elemzése is prognosztizálta, a negyedik alkotmánymódosítás azon pontja, amely a korábbi alkotmánybírósági döntések hatályon kívül helyezéséről rendelkezett, a gyakorlatban nem korlátozta a testület mozgásterét. Az Alapítvány korábbi közlemény is úgy fogalmazott, hogy az Alkotmánybíróságot érintő változások közül néhány elem kifejezetten előremutatónak számít, és noha a korábbi döntések hatályon kívüli helyezése mögött is racionális szakmai érvek állnak, mégis kétségesnek tartják, hogy ez érdemi változást hoz majd a testület ítélkezési gyakorlatában. A korábbi közlemény alapján az alkotmánybírói függetlenség szempontjából megnyugtatónak gondolták, hogy a változás valódi hatásáról maga az Alkotmánybíróság fog dönteni a jövőben.

 A Századvég Alapítvány álláspontja szerint – ahogyan az a mostani döntés alapján is körvonalazódni látszik – a módosítás gyakorlati következménye annyi, hogy szemben a testület által az Alaptörvény hatálybalépését követően kijelölt iránnyal, a jövőben a bíráknak nem a korábbi alkotmánybírósági gyakorlattól való eltérés esetleges indokolhatóságára kell elsődlegesen koncentrálniuk, hanem kötetlenebb módon értelmezhetik az Alaptörvény rendelkezéseit. Ez azonban számos esetben a korábbi döntésekkel egyező végeredményre vezethet – ahogyan ez a mostani frakcióalakítással kapcsolatos határozatban is megmutatkozott.