Az egyház nem fél az igazságtól! – beszélgetés Pályi Gyulával, a Torinói lepel kutatójával

Pályi Gyula professzor

A Torinói lepel hiteles másolatát helyezték el véglegesen június 1-én a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A nevezetes napon Bosák Nándor megyéspüspök szentmise keretében megáldotta a másolatot, majd Pályi Gyula a Modenai Egyetem vegyészprofesszora, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia a „Negyvenek” tagja tartott előadást a Torinói lepelről a templomban. A lepel kutatója, a közelmúltban megjelent Torinói lepel című kötet szerzője a Torinói lepel mint „tudományos-kulturális” rejtvény hitelességének kérdéséről és a lepel magyar történelmi vonatkozásáról beszélgetett Kovács Ágnessel, a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye sajtóreferensével.

Több alkalommal tűztek műsorra a televízióban olyan dokumentumfilmeket, amelyek alaptalanul cáfolják a lepel hitelességét. A könyvében említést tesz a „vallásellenes türelmetlenség” és a „vallási türelmetlenség” két táboráról, ahol az első cáfolja, a másik bizonyítottnak tartja a lepel hitelességét. A tudomány jelenlegi állása szerint, mint Ön is említette a Torinói lepel című könyvében, a lepel hiteles. A katolikus egyház óvatos, várakozó állásponton van. Ki fogja kimondani a végső, döntő szót?

Az ember világképében lényeges dolog az, hogy hisz-e Isten létében vagy nem. Akár hisz, akár nem, minden, ami ezzel összefügg, az az ember lelkének egy érzékeny területe. Az ember társas lény, ezért azt is szeretné, ha a körülötte lévő emberek is mind ugyanazt vallanák, amit ő maga. Bizonyos szempontból a saját hitének megtámasztását is keresi a mások véleményében, és ha sikerül generálni másokban az övéhez hasonló véleményt, az jóleső érzéssel tölti el. 

Az újszövetségben az igazság szó 132 alkalommal fordul elő, és mindannyiszor olyan buzdító szövegkörnyezetben, hogy „keressétek az igazságot”. Az, hogy a keresztény világ a katolikus egyház az igazság keresésének irányában igyekszik tájékozódni, az nem légből kapott. Bizonyos körökben, akik nem szeretik a kereszténységet, sem a vallásos világnézetet, azt próbálják beállítani, hogy az egyház fél az igazságtól. Ennek jellemző példája volt az a sajtóhadjárat, amelyet megelőzően rábírták az egyházat, hogy végeztessék el a lepel radiokarbon-kormeghatározási vizsgálatát. Akkor még nem volt olyan fejlett a tudomány, hogy biztonságosan meg lehessen ezt tenni. Amikor a radiokarbon módszert feltalálták, kb. fél kg mintára volt szükség a vizsgálatok elvégzéséhez. A lepel esetében annak negyedét fel kellett volna áldozni. A 1988-as vizsgálat elvégzéséhez már elég volt pár 10 mg (1×10 cm hosszú szalagot vágtak ki a lepelből). Egyértelmű, hogy ezt nem a közepéből vették, ahol a kép képződött, hanem a széléből. (Ennek a nyoma a debreceni másolatnál is látható.) A vizsgálat eredményeként 1325 (plusz-mínusz 65) évre datálták a vászon korát. Több szempontból is egyértelmű, hogy ez nem lehetséges. Akkor természetesen mindkét oldalon egekig csaptak az indulatok, mert a hitelesség mellett érvelők szerint hamisítás történt, közben a másik oldal elégedetten véglegesen lezártnak tekintette a vizsgálatokat.

A egyház valóban óvatos, de nem fél az igazságtól. Ha tudományos vizsgálatok alátámasztják a lepel hitelességét, akkor ki fogja mondani. Közel állunk az eredményhez, ezért még csak annyit mondhatunk, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a lepel hiteles.
 
Az előbb említett kormeghatározást cáfolja a magyar–latin nyelvű Pray-kódex-ben található miniatúra, amely az 1191 és 1192 között keletkezett első összefüggő szöveget a Halotti beszédet is tartalmazza.

A Pray-kódexben látható Jézus Krisztus levétele a keresztről és temetése, valamint a temetésnél alkalmazott lepel. Ebben az az érdekes, hogy annak mintázata nagyon jól felismerhető a rajzon, valamint a rajta található rendszertelenül elhelyezkedő égési lyukak (bizonyító erejük pont a rendszertelen-ségükben rejlik), ami arra enged következtetni, hogy az már akkor megvolt, amikor a Pray-kódex készült. Ez a jellegzetes mintázat egy ujjlenyomatnak megfelelő azonosításnak felel meg. A Pray-kódex 1192-94 közé tehető, pontos datálását nyelvészek végezték el. A miniatúra készítője a  leplet nem láthatta másutt, csak Bizáncban. Ha viszont a Bizáncban őrzött lepel a „piszkavas lyukak” ugyanazon rajzolatát mutatta, mint a jelenlegi Torinói lepel, akkor származásának hitelességét, a jelenleg vélt 1349-ről jóval korábbra kell tennünk, legalábbis a lepel edesszai megtalálásának, Krisztus után 525-ös dátumára, mivel ezután már jól dokumentált körülmények között őrizték előbb Edesszában, majd Bizáncban.

Többféle elmélete van a vallásellenes türelmetlenség táborának. Vannak, akik szerint a lepel középkori hamisítvány, és Leonardo Da Vinci festette, mások szerint fej aránytalanul nagy a testhez képest, amely cáfolja a hitelességét.

A tudomány ezeket játszi könnyedséggel meg tudja cáfolni, de még a laikusok is. Leonardo Da Vinci 1452-ben született, bő száz évvel a radiokarbon vizsgálat által megállapított időpont után. Az, hogy ő festette, már önmagában is egy nevetséges állítás, mert a tudomány radiokarbon vizsgálatának eredményét vonja kétségbe. Számtalan ehhez hasonló aspektusból megközelítő dokumentumfilmet láthatunk a televízióban. A hitelességet cáfolóknak nyilván minden pénzt megér, hogy a széles nyilvánossággal elhitessék, amit ők akarnak. Nemcsak Leonardo kora, hanem annak állítása is cáfolható, miszerint emberi kéz által alkotott festett képről van szó. A festékhez bizonyos mennyiségű folyadék (pl. víz) szükséges, ellenben nem lehet vele festeni. Ez a fizikai kémia abszolút ellenérve. Az elszíneződés, amelyből a kép látszik, csak a szálaknak a legkülsőbb rétegét érte. Ha festették volna, akkor a folyadékfázis nedvesíti az anyagot, beszivárog a szálaknak legalább a külső rétegébe, de semmiképpen nem lehetséges, hogy csak a legfelületibb rétegét érje. Ezt a fizikai kémia alapjai előírják. A lepel elszíneződése viszont a szálaknak csak a felületi rétegét érinti.

A fej aránytalan méretének cáfolatára pedig ismét itt a tudomány. D. C. Eula anatómiaprofesszor (Torinó) a képet anatómiai szempontból vizsgálva megállapította, hogy anatómiai arányai megfelelnek a normális emberi anatómiai arányainak. Az ilyen hamis, a lepel hitelességét tudományosan megalapozatlan érvekkel cáfoló filmek az emberi butaságra, a tájékozatlanságra építenek.

A lepel története a magyar történelemhez is kapcsolódik. Mint magyar kutató ezt a történelmi vonatkozást is kiemeli.

A lepel történetéhez csatlakozik egy nagyon érdekes aspektusa a magyar történelemnek. Az 1192-94-ig uralkodó III. Béla 10-től 20 éves koráig Bizáncban nevelkedett, mint a bizánci trón várományosa. Komnenosz I. Mánuel császárnak ugyanis nem volt fiú örököse, és lévén az anyja Árpád-házi Piroska, Szent László király lánya, evidensnek gondolta, hogy a magyar királyi család egyik fiatalabb férfi sarját örökbe fogadja, ily módon került sor III. Bélára. A két ország politikai törekvései azonosak voltak, Magyarország igyekezett jó kapcsolatot tartani a bizánci császársággal. Mánuelnek viszont idős korára született fiú örököse. Ezt Béla belátta, hazajött Magyarországra, mint ifjabb trónörökös. Bátyja halála után, mivel nem volt trónörökös, Béla lett a magyar király, aki 26 évig egyik legjelentősebb uralkodója volt nemcsak az Árpád-dinasztiának, hanem az egész magyar történelmének. A jó kapcsolata Bizánccal végig megmaradt, jól ismerte az ottani viszonyokat, és tudta, hogy a birodalom legféltettebb ereklyéje a Lepel volt. Ily módon elképzelhető, hogy vagy egy olyan krónikaírót szerződtetett, aki Bizáncból jött, vagy egyik embere tett tanulmányutat Bizáncban és elkészítette a Pray-kódexet.

Nemcsak III. Béla kultúrköre, a Pray-kódex elkészülte jelzi az Árpádok bizánci kapcsolatait, hanem Béla egyik lánya, Mária Margit is, aki bizánci uralkodóhoz ment feleségül, és később neki is szerepe volt a lepel történetében. Amikor a keresztesek feldúlták Bizáncot, Mária Margit férje már meghalt, rövid ideig ő lett a  bizánci hatalom letéteményese, így a bizánci egyház kegyúri jogait is gyakorolta: könnyen lehet, hogy ő helyezte oltalma alá  a Leplet. Mária Margit akkor 30 éves, korának egyik legszebb asszonya volt, később a keresztes fővezér felesége lett, aki  2 év múlva elesett, majd egy másik keresztes vezér feleségeként visszatért a magyar királyság területére. Jegyajándékként a Szerémséget kapta, és könnyen lehet, hogy magával vitte a leplet. Később a királyi család Mária Margit gyermekei is Dalmáciában húzták meg magukat a tatárok elől, és számos értéküket a templomos lovagok őrizetére bízták, így az ő révükön juthatott el Franciaországba a lepel.

Jézus képmása egy szinguláris egyedi és természeténél fogva megismételhetetlen módon jött létre.  Míg a természettudományok által megismert törvények bármikor megismételhetőek, a szinguláris jelenségek nem.  Lehetséges, hogy a megismételhetetlent a természettudomány eszközével bizonyítsa a tudomány?

Nyilván tudományos eszközökkel nem rekonstruálható a feltámadás jelensége, de a tudomány különös érdeklődésekkel tekint az egyedi jelenségekre, és igyekszik olyan fizikai jelenségek megismerésére, amelyek kapcsolatban lehetnek azokkal, pl. a világegyetem keletkezését vizsgálva, a korai történéseket kutatják.

Mit mond a szindonológia, hogyan készült a lepel?

Nem tudjuk. A lepel képét az elemi szálak legkülső rétegének sárgás-barnás elszíneződése okozza. A kép színének fokozatossága nem a barnásabb vagy kevésbé barna szín eloszlásából, hanem az elszíneződött szálak mennyiségéből származik. Az 1970-es évek felfedezése az Egyesült Államokban történt: igyekeztek kideríteni, hogy a lepel képe mesterségesen készült rajzból ered-e, vagy igazi holttestet borított be. A válasz egyértelműen az utóbbit igazolta, és mellékesen azt is eredményezte, hogy kiderült: a lepel képe háromdimenziós információt tartalmaz. A 3D képrögzítés módszerét, a holográfiát több mit egy évszázaddal a fényképezés felfedezése után dolgozta ki a magyar származású Gábor Dénes.

2005-ben Raymond Rogers, a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium tagja vizsgálatot végzett a lepel széléről és közepéről vett mintával.

Raymond Rogers nem jutott el odáig, hogy radiokarbon-vizsgálatot végezzen, hiszen a lepel anyagának széléből és közepéből vett 1-1 szál állt csak a rendelkezésére. Vizsgálata azonban érdekes eredménnyel zárult, nevezetesen azzal, hogy mind a kettő len növényből van, de azok két különböző korból származnak. A lenszálak pontos korát az akkori módszerekkel nem tudta meghatározni.

A szindonológia a lepellel foglalkozó külön tudományággá vált. Több mint 100 ezer munkaórát fordítottak már kutatására; tanulmányok, publikációk tömkelege jelent meg e témában, egyre fokozódó intenzitással. A radiokarbon-vizsgálatot is meg kell vizsgálni, de kell néhány évet várni, hogy egészen kis mennyiségből is el lehessen azt végezni.

Meddig kell várni erre a vizsgálatra?

10–20 évet.

Ez lesz a döntő?

Józan tudományos becsléssel azt mondanám: ha nem ilyen beretvaélen táncoló, indulatokat felkorbácsoló problémáról lenne szó, akkor már nyugodtan ki lehetett volna jelenteni, hogy a műszaki becslés azt mondja, hogy a lepel hiteles. De a probléma annyira élére van állítva, főleg a cáfolatok oldaláról, hogy az utolsó kételynek a legutolsó árnyékát is ki kell irtani.

Kovács Ágnes

A beszélgetés teljes szövege a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye lapjában, a hamarosan megjelenő Örömhírben olvasható.

Magyar Kurír