Az Escorialtól Kolumbuszig – I. rész Spanyolország megtelt!

 A kijelentés spanyol idegenforgalmi szakemberektől származik és a helyi tapasztalatok megerősítik. A Polgárháború idején keletkezett dal, a Nemzetközi brigádok indulójának egyik sora, mely szerint „Álljuk vad hadaknak minden ostromát” ismét kezd aktuálissá válni, csakhogy a vad hadak most mi magunk, a turisták vagyunk! Ám – egyelőre – ez még senkit ne riasszon el a látogatástól. A megfelelő helyeken ügyes szervezéssel kerülik el a zsúfoltságot, a szállodákban és a kereskedelem más színterein pedig barátságos kiszolgálás fogadja a látogatót.

A tíznapos körút kiindulópontja Madrid. A Prado-t és a királyi palotát úgyis mindenki megnézi, kezdjük inkább az ismerkedést a hétköznapi élettel! A legelső, ami szembetűnik – és nem csak Madridban, hanem az összes felkeresett városban – az utcák tisztasága. A járdákon, úttesteken szinte keresni kell a szemetet. Gyorsan kiderül, golfkocsi méretű kis járművekkel napközben is rendszeresen takarítanak. Sokat adnak arra, amit mi itthon úgy hívunk: élhető környezet. Pár lépésre a Hotel Praga mögött, a Manzanares folyó partján, a régi elhanyagolt vízpart helyén vonzó területet alakítottak ki. A Salon de Pinos valóban az ott lakók találkozóhelyévé vált, bármelyik nagyvárosban örömmel fogadnának hasonlót. Park, sétány, kerékpárút szegélyezi a sajnos egyre csekélyebb vizű folyót, a hol a turistának is jól esik a séta a bőséges, ízletes szállodai vacsora után. Elhagyva a fővárost, a körút második állomása az 1100 méter magasan fekvő, már a kelták által is lakott Segovia. Itt található Spanyolországban a legnevesebb római emlék. Az eredetileg 17 kilométer hosszú vízvezetékből még jó darab látható. A mindössze ötvenezer lakosú városban harminc templom áll, 88 méteres tornyával kiemelkedik közülük a Katedrális. Szokták róla mondani, hogy ez „a gótika utolsó lehelete”. A torony korábban száz méter magas volt, de egy villám megrongálta. A belvárosi részben komoly figyelmet fordítanak a XIII. századi városkép megőrzésére, az egykori lovagi paloták homlokzata még őrzi a tulajdonos címerét. Napjaink nevezetessége viszont inkább a ropogós malacsült, amit itt egész malacból, különleges módon, kemencében készítenek és számos helyen kapható. Az ország – no és a város – legfontosabb látnivalói közé viszont mégis inkább a közeli dombon álló Alcázar tartozik. Jelentős szerepet játszott az ország történelmében. Eredetileg az arabok építették – a neve várkastélyt jelent – ám ami ma látható, már sokkal újabb, főleg II. Fülöp (1556-1598) időszakára tehető. Ő itt tartotta esküvőjét negyedik feleségével, Ausztriai Annával. Az egyik szobában még ott áll a nászágyuk is. E szóról pedig bárkinek egy másik hasonló is eszébe juthat, a fegyvertárban, a Sala de Armasban őrzik Spanyolország legelső ágyúját! Némelyik terem belső díszítése egy különleges művészeti stílus a mudéjar nyomait őrzi, emlékeivel országszerte találkozhatunk. Azon muszlimokat jelenti, akik a kereszténység térhódítása után is az országba maradtak, hatásuk jól érezhető a keresztény kézművesek munkáin.

Aki sosem járt Spanyolországban – de az operákat szereti – bizonyosan tudja legalább egy spanyol épület nevét. Verdi operájában, a Don Carlosban, Fülöp király énekli, hogy várja őt a márvány sír, az Escorial. A távolról is impozáns, világhírű, 1800 szobás épület ugyancsak egy dombtetőn, Segoviától mindössze negyven kilométerre áll, II. Fülöp valóban orvosokkal választatta ki a helyét. Az építésének történetéről és a benne nyugvók kalandos életéről számtalan leírást olvashatunk. Ami tény: a király Szt. Lőrinc napján győzött egy csatában, ennek emlékére fogadalmi kolostort építtetett. Szt. Lőrinc vértanút rostélyra kötve égették meg, az épület alaprajza egy rostélyt ad ki. Sokfélét mondtak már róla: „egyszerűségében is nagyszerű” jellemzője a „ritmus, befejezettség, tökéletesség” – és mindez igaz is rá. Megtekintésére érdemes hosszabb időt szánni. A márvány síremlékek közül talán a legemlékezetesebb Don Juan de Austria, Ausztriai János sírja lesz. Az ő élete is regénybe, színpadra kívánkozik. V. Károly király – II. Fülöp apja – és egy polgárlány gyermeke, Fülöp később elismerte őt féltestvérének és gondoskodott a neveltetéséről. Hadvezér lett, flottaparancsnok és a lepantói csatában óriási győzelmet aratott a török flotta fölött. A legenda szerint a síremlékén annyi gyűrű van az ujján, amennyi híres szeretője volt. Az Escorial fennállása óta a mai napig a királyi család temetkezőhelye. Jelenleg vita folyik róla, mert már nincs benn elég szabad hely. A figyelmes látogató az egyik teremben egymás mellett sorakozó koporsóknál magyar vonatkozású sírt is felfedezhet: Maria Ungariae Regina – ugyancsak regényes életű hölgy – nyugszik ott. Bár az Escorial miatt Madridtól északra indultunk, most már érdemes délnek venni az irányt, a világ egyik legszebb középkori városa, a híres Toledo felé. A vizigótok egykori fővárosa a Tajo folyó által körülölelt sziklaszirtre épült. A feljutást több mozgólépcső segíti. Gyakran nevezték a három kultúra városának, mert itt békében éltek együtt muszlimok, keresztények és zsidók – bár láthatnánk ilyet napjainkban is! A szűk utcák pókhálószerű szövevényében könnyű eltévedni – de érdemes. A város valódi élő múzeum. Igaz, a mecsetekből, zsinagógákból később keresztény templomok lettek, ma is áll még összesen 60 templom és kolostor. Olyan is előfordul, hogy elhagyott kolostorból hotel, templomból étterem lett, mondván, az állagmegóvás nem szentségtörés. A nézelődéssel ne siessünk, a spanyolok ráérnek – a kiszolgálással is. A nap náluk reggel 9-kor kezdődik, akár csak az iskolákban a tanítás.  Toledo szimbóluma, a Katedrális, az ország második legnagyobb temploma, a domb tetején magasodik. Az öt hajó és a 26 oldalkápolna mintegy hétszáz évig épült, tornyában 18 tonnás harang lakik. A hatalmas oltár aranyozott fenyőfa faragvány. Felül az alakok nagyobbak, hogy lentről nézve ne látszódjanak kisebbnek! A katedrális múzeumában felmérhetetlen kincsek vannak, egyebek mellett El Greco, Tiziano, Caravaggio képei. Érdemes elgondolkodni azon; a különböző népcsoportok sok évszázados együttélése hogyan tükröződik a genetikában. Miért jelenik meg igen sok művészeti ágban ennyi óriási tehetség? Művészettörténeti érdekesség, hogy El Greco képe, a Krisztust megfosztják ruháitól a megrendelőknek nem kellett. Hibás volt, hiszen nem volt Jézuson töviskoszorú! Nem hagyhatjuk el Toledót anélkül, hogy szót ne ejtenénk az aranyművesekről. Ők még ma is az 1200 évvel ezelőtt Damaszkuszból hozott arab technikával dolgoznak!

(folytatjuk)

(A szerző a Haris Travel szervezésében járt a helyszínen.)