Ázsiai fraktálgrafikák a Margitszigeten.

Babos-Zsili Bertalan munkáiból nyílt kiállítás 2009. augusztus 11-én a Margitszigeti Holdudvar Galériában. Sajnos csak rövid ideig volt nyitva, 23-án már becsukott. De cikkünk képei talán egy keveset visszaadnak a kiállítás hangulatából. A tárlat ázsiai fraktálgrafikák címen az elmúlt év terméséből válogat, de főleg az Olaszországban és a Távol-Keleten tett utazásainak élményeit tükrözi.

Babos-Zsili Bertalan munkáiból nyílt kiállítás 2009. augusztus 11-én a Margitszigeti Holdudvar Galériában. Sajnos csak rövid ideig volt nyitva, 23-án már becsukott. De cikkünk képei talán egy keveset visszaadnak a kiállítás hangulatából. A tárlat ázsiai fraktálgrafikák címen az elmúlt év terméséből válogat, de főleg az Olaszországban és a Távol-Keleten tett utazásainak élményeit tükrözi.

A képekre tekintve azonnal szembetűnő, hogy vásznain szabad felületek nem maradnak

Anyagban és figurában tobzódó képein mindent befednek a karikaturisztikus, szatirikus lények, arcok, tárgyak és nehezen meghatározható képelemek. Szinte bábeli a zűrzavar, de a káoszból mégis mű születik. Formavilága sokat merített a street art kifejező eszközeiből, de 

Babos-Zsili Bertalan Babos-Zsili Bertalan nem vallja magát a műfaj követőjének, habár munkáit korábban már beválogatták a street artosok kiállítására is.

Babos-Zsili sok mindennel foglalkozik, fest, könyvet illusztrál, grafikát és művészi dekorációt készít kocsmák számára, és szenvedélyes világutazó. Nem szeretnék a festményekre részletesebben kitérni, azt inkább a művészettörténészekre, szakértőkre bíznám.

Az utazási szenvedélyéről és Távol Keleti élményeiről folytattam rövid beszélgetést Babos-Zsilivel. Elmondta, hogy számára az utazás jelenti a tökéletes pihenést. Szereti a folyamatot, hogy indul és ezzel belül is eljut valahová és szeret úgy hazaérkezni, mintha külföldön lenne és mindenre újra rácsodálkozni. Amikor az itthoni élete ismét a régi lesz és minden beáll a régi kerékvágásba, akkor megint elmegy két-három hónapra, mert ennyi kell a kinti asszimilálódáshoz, hogy ne legyen tele az ember feje az otthoni dolgokkal, ami az embert rabszolgává teszi. Mindent le kell zárni, befejezni és akkor elindulni és így lehet igazán pihenni.

Az utazásnak egyszerűen szükségét érzi, és nem elemzi, miként a képeit sem. Nem szeret önanalizálni. Nagyon régóta szeretett volna már a Távol Keletre menni, itthonról olyan félelmetesnek tűnik minden. Üres hátizsákkal indult, lesz ami lesz. Gyűjtő szenvedélye miatt biztos volt benne, hogy pillanatok alatt tele lesz a zsák. Így is lett!

Rengeteg selymet vett és már itthon kifejlesztette a mobil képkészítés technikáját, hogyan lehet nagy méretben dolgozni. Szereti a nagy méreteket és nem a miniatűrákat, mert jobban hat az emberekre, jobban tudjuk érzékelni. Nagyon praktikus technikát fejlesztett ki úgy, hogy ölben összehajtva az anyagot telerajzolja alkoholos filcekkel és ha van hely, akkor kiteríti és kiegészíti a kompozíciót. Itthon, amikor felteszi keretre és táblaképpé változik, akkor berakja a végső elemeket és így lesz belőle kép.

Jog Jakartában járva megismerkedett sok művésszel és olyan technikákkal, amelyek felkeltették az érdeklődését. Több száz művész, festők, szobrászok, műgyantások, bronzosok stb. alkottak itt és meglepő volt az anyagokban való tobzódás. Érdekes volt például a festékfelhordás, vagy a műbronzolás és az anyagok újrahasznosítása.

Ahol szegénység van, ott mindent felhasználnak: például kupakokból csináltak képeket amiket megcsodált, nagyon egyszerű emberek alkották és nem vallották magukat művésznek. Alkalma volt megismerkedni a királyi pergamen árnyékbábok készítőivel is – ugyanaz a család már több generáció óta – szóval bőven volt módja megtapasztalni az ottani kultúrát. A látottak ösztönzést adtak a már tíz éve készülő szobrai elkészítésére – rengeteg csempét és egyebet gyűjtött már korábban – most már fejben kész van, csak kivitelezni kell.

Lantai József