Lehetséges, hogy első pillanatban kevéssé érthető a cím utolsó szava. Valószínűleg nem mindenki látta – vagy már elfelejtette – a nálunk 2001 júniusában bemutatatott amerikai, zenés, számítógépes, animációs filmvígjátékot. Az első volt, ami Oscar-díjat nyert a saját kategóriájában. Főhőse egy ogre, egy fura, mogorva lény, aki egy mocsárban lakik. A történetet 2008-ban színpadra vitték, musical lett belőle, több dalából pedig világsláger. A József Attila Színház és a Margitszigeti Színház együttműködésével a SHREK musical bemutatóját augusztus 1-én és 2-án láthatja a közönség a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az előadás ősszel átkerül majd a József Attila Színház épületébe.
Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatója és művészeti vezetője rámutatott arra a fontos párhuzamra, mely a musical hőse és jelen korunk hősei között ma is aktuális: Ezek a hétköznapi hősök napjainkban is jelen vannak, csak egyelőre nem készül róluk színdarab. 
Elmondta továbbá, hogy mindenkinek van egy ogréja és bárki lehet ogre a saját életében. Ők a „királylányt” vagy másokat, vagy a világot segíteni, megmenteni szándékozó, becsületes személyek, azok, akik a göröngyös és akadályokkal, megpróbáltatásokkal kikövezett úton, következetesen haladva, mégis csak – mint a mesében – az életben is előbb utóbb elnyerik a jutalmukat. Ahogy a kedves Shrek-ogre a musicalben, aki ugyan csetlő-botló, de hiteles. Mindig jószándékkal vezérelt döntéseivel szerethetővé válik, akivel a gyerekek, és mi felnőttek is azonosulni tudunk. Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója szerint a Margitszigeti Színházzal közös produkció olyan fantasztikus élményt nyújt majd, ami minden korosztály számára különleges és felejthetetlen lesz. 
Ez a mese nemcsak a gyerekeknek szól, hanem nekünk, felnőtt gyerekeknek is – és talán ez a legszebb ebben a darabban. Ezek a szeretnivaló ogrék biztosan elvarázsolnak minden arra tévedőt. A nyári két előadás után a musical szeptember 26-tól beköltözik a színház épületébe, itt a történet tovább él majd a színpadon. A Margitszigeti Szabadtéri Színház pedig – az idei gazdag kínálata és előadásai iránt mutatkozó nagy érdeklődésre tekintettel – három különböző előadást tartalmazó, Mese bérletet bocsátott ki, melyben a Shrek, a musical előadása is helyet kapott. 
A musical Szente Vajk rendező személyében értő kezekbe került. A Shrek olyan történet, ami már az első pillanattól magával ragad, és különleges humorával, szívvel és bájjal mindenkit megérint. Az előadás sajtótájékoztatóján a rendező elmondta: szeretné, ha a közönség nemcsak szórakozna, hanem utána egy kicsit másképp tekintene a világra, és ráébredne, hogy mindannyian képesek vagyunk megváltoztatni azt, ha követjük a szívünket. Igazából azok a jó mesék, amelyek nem teljesen mesék, mert annál még több van bennük. A Shrek is ilyen, mert ha a sikerének kulcsát keressük, talán a néző és a szereplők közötti találkozásban találjuk meg. Ott van például Fiona, aki egész életében arra vár, hogy találkozzon a tökéletessel – és hát mindannyian egy picit ugyanerre várunk, miközben a szerelem vagy egy hosszú távú kapcsolat csak kompromisszumok árán valósulhat meg. 
Életünk bizonyos pontjaiban valamennyien egy picit talán Shrekek vagyunk, azt gondolva, hogy mi a világnak egy kitaszított részén élünk. Nincs szükségünk másokra, jól el vagyunk egyedül, falakat húzunk magunk köré. De azután mégis szembesülünk azzal, hogy kell egy barát – aki a történetben a szamár. Azt is el tudja mesélni ez a történet, hogy lehetünk mi csúnyák, lehetünk zárkózottak, akkor is meg tudjuk találni a társunkat az életben. Hogy miként fogadjuk el magunkat, az valahogy a sikerekhez is el fog vezetni minket. Bár vannak előttünk szabályok, de ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy áthágjuk ezeket, akkor elkezdhetünk sikeresek lenni. Sok ilyen tanítása van ennek a történetnek, ráadásul rettenetes jó, szemtelen humora is van. Ezt ültették át a musicalba, amihez ráadásul nagyszerű zene is társul!
A mi feladatunk– előbb a Margitszigeten, utána pedig a Színházban – úgy életre kelteni ezt a rajzfilmet, hogy akik szerették a filmet, azok elégedettek legyenek. Azt mondják, hú, pont ilyennek képzeltem, így láttam magam előtt Shreket, másfelől pedig olyan újdonságot is tegyünk ebbe a történetbe, amit a néző a filmen még nem láthatott. Ezek lesznek azok a lelki mélységek és hozzájuk a grandiózus képek, melyek majd megjelennek. Kell hozzá sok eltökéltség, nagyon jó színészek, és mindezekhez még nagyon gondosan kidolgozott díszlet és jelmez! Nem titok, ezen utóbbiakat nagy komoly tárgyalás sorozat előzi meg. Nekünk itthon el kell készíteni a terveket, azokat ki kell küldeni a jogtulajdonosokhoz, ők megírják a véleményüket, mi ezeket figyelembe vesszük – szóval ez hosszú folyamat. 
A díszlettervező Rákay Tamás-tól megtudtuk, nagyon komoly mesevilágot kellett elképzelni. Szerencsére a színházi körülmények nem szorítanak keretek köz, mert rengeteg technikai lehetőség segít a sok helyszínen játszódó történet elmesélésében. A Shrek-világ erdejéből indul ki. Az alakul át várrá, a különböző eldugott zugaivá ennek a világnak. Olyan lesz, mintha az erdőből rá lehetne látni a várra. Musicalnál olyan jeleneteket írnak, amit később vissza lehet hozni. Itt nem, többet csak egyszer használunk. Az egyik legfontosabb díszletelem például a sárkány. Szép óriásnak képzeljük, mindaddig, amíg el nem érkezünk a várába, ahol neki magának is színpadra kell lépni. Feltétlenül szólni kell ilyenkor a színpad mögött dolgozó kollégákról, mert nagyon sok díszletváltást kell igen gyorsan lebonyolítaniuk. 
A film ismeretében azt gondolhatnánk: a jelmeztervezőnek már könnyű dolga van. A jelmezek ott vannak a rajzfilmen, csak le kell onnan rajzolni. Kovács Yvette Alida, szerint viszont rengeteg technikai kívánság is felmerül ilyenkor. Minden szereplőnél minden részletet, különböző nézetekből is meg kell tervezni. Ki kell találni a bőrmellényét, hogy az olyan hatású legyen, mint egy mocsárban élő ogre ruhadarabja. Minden pontosan úgy nézzen ki, mint a rajzfilmen – és ne csalódjanak a nézők! A tetejében pedig a szereplő még tudjon is énekelni ebben a maszkban. Ez kifejezetten nehéz dolog. A szamár esetében is meg kell alkotni azt a kinézetet, amit visszavárunk a filmről, de közben ott egy élő ember van, akinek majd táncolni, énekelni kell. Farquaa Nagyúr pedig törpe, nála különleges szerkezettel sikerült megoldani, hogy jóval alacsonyabb legyen a többieknél. A tánckarnyi emberről még nem is beszéltünk, akiket át kell dolgozni műanyagfigurává, több jelenetben pedig igen sok szereplő mozog majd egyszerre a színpadon. Pillanatnyilag csak egy látszik biztosnak: megint tartalmas, kitűnő szórakozás várható, amennyiben hajlandóak leszünk, hogy bepillantsunk Shrek világába.
