Befejeződött A Középkori Egyetem épületének Rekonstrukciója, A Felújított Műemléket 2014. Március 18-án Adták át A Közönségnek.

Magyarország első egyetemének 14. századi alapítása az európai kultúrkör egyik legjelentősebb intézményének létrehozását jelentette. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.Pécsett az egyetem és környezete rekonstrukciójához három év alatt mintegy 503 millió forintot biztosított.

A Középkori Egyetem átadása alkalmából szervezett ünnepség keretében sor került két Pécs városi díj, a Márk Tamás, a Vilmos Püspök díj átadására, valamint egy Pécs és Szigetvár városa közötti szerződés aláírására is.

Az átadáson Doncsev András, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára hangsúlyozta, hogy a mai nap az alapokról szól. Életre kell hívni egyetemet, iskolát, értékeket, ellenben azzal az időszakkal, amikor az országot a véletlenek sodorták. Ma azokra emlékezünk, akik építkeztek. A nagy örökség kötelezettség a továbbépítkezéshez, amit tudatosan és fegyelmezetten lehet végezni, hiszen közös hazát építeni csak együtt tudunk.

Dr. Udvardy György, Pécs püspöke kiemelte a mindenkori együttműködés fontosságát, s beszédében hangsúlyozta, hogy az ember csodálatos lény, hiszen folyamatosan keresi az igazságot, a jóra való törekvést. A mai nap ennek a keresésnek az ünnepe, amikor a hit vezet bennünket, s van célja annak, amit életnek nevezünk, s ami egyetemes kultúrát teremt. Ezért nagy jelentőségű, hogy elődeink meghozták azt a döntést, hogy a kultúrának olyan helyet kell létrehozni, ami által a tudás előrevívő helyszínné válik.

Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere hangsúlyozta, hogy a Genius Loci, a hely szelleme érződik a helyen, ahol Péter király, Janus Pannonius, ókeresztény emlékek, s Zrínyi Miklós történelmi nyomai együttélnek. Pécs identitása három pilléren nyugszik: az ókeresztény örökségen, az egyetemi oktatáson és a Zsolnay örökségen, mely a pécsiség alapját, a jövő útravalóját adja, hiszen van mire építkeznünk, ez ad tartást és erőt.

Dr. Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora megemlékezett az 1367-es egyetemalapításról, mely a magyar nép kultúrájának sorsfordulója, ahol Magyarország elkötelezte magát a fejlődés és a haladás útján. Ugyan a mai egyetem és a középkori egyetem között nincs jogfolytonosság, de nagyszerű dolognak tartja, hogy vissza tudunk nyúlni az ősökhöz, s ez a történelmi múlt a biztosíték arra, hogy három év múlva méltó módon ünnepelhetjük az egyetem 650 éves évfordulóját.

Az ünnepélyes átadáson Marjay Gyula, az MNV Zrt. ingó- és ingatlanvagyonért felelős főigazgatója elmondta, hogy a társaság büszke arra, hogy a Középkori Egyetem rekonstrukciójával 30 év munkáját lezárva, tisztán saját erőből korunk magyar műemlékvédelmének egyik legnagyobb szabású alkotását hozhatta létre. A társaság az egyetem és környezete rekonstrukciójának befejezéséhez, a 2011-ben megkezdett és most befejezett első és második ütemhez három év alatt 503 millió forintot biztosított.

Márta István, a Zsolnay Örökségkezelő Nkft., a létesítmény üzemeltető cégének ügyvezetője, beszédében visszatekintett a múltra, s elmondta, hogy a pécsi egyetem épületének helye már az 1900-as években foglalkoztatta a kutatókat. Evlia Cselebi török történetíró leírása alapján az egyetem helyét a székesegyház körüli épületekben feltételezték. Dr. Sándor Mária és dr. Gerő Győző ásatásai során kerültek elő Pécsett a székesegyház mögött a várfalhoz tapadó épületmaradványok, rendkívüli értékű szobrok, amelyek igazolhatják a feltételezéseket, hogy a XIV. században ezen a helyen volt a magyar egyetemi oktatás bölcsője.

Az 1967-ben meginduló feltárások során – amelyek rövidebb-hosszabb szünetekkel egészen 2010-ig tartottak – került elő a Sándor Mária által a középkori egyetemmel azonosított épület, valamint az egyetem épületétől nyugatra elhelyezkedő, írott forrásokból is ismert Aranyos Mária-kápolna, amelyet 1355-ben alapított Miklós püspök (1346-60). Az ásatás során megállapítható volt, hogy a kápolnát temetkezőhelyül is használták. A feltárt síremlék helye és faragványainak a XIV. század második felére keltezhető stílusa egyértelművé tette, hogy a reprezentatív baldachinos síremlék az egyetemalapító Vilmos püspöké volt.

A feltárás különleges jelentősége arra a meggondolásra késztette a régészeket és az építészeket, hogy az emlékeket a történeti hitelességet messzemenőkig őrizve egy olyan védőépületben kell bemutatni, amely egyben otthona is lehet az ásatás során előkerült gazdag leletanyagnak. A védőépület Schőner László és Schőnerné Pusztai Ilona tervei alapján készült. A kilencvenes évek végén megkezdődött rekonstrukció támogatás híján 2000-ben leállt, majd 2010-ben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. jóvoltából folytatódott.

A Középkori Egyetem történetét bemutató kiállítást Dr. Font Márta vezetésével a pécsi Középkori Egyetem Alapítvány készítette elő. A Pécs középkori emlékeit és gótikus szobrait bemutató kiállítás ez év őszén az „Értékes Pécs – Turisztikai attrakciók és szolgáltatások fejlesztése tárgyú DDOP-2.1.1 projekt keretében valósul meg.

A Középkori Egyetem megtekinthető egyénileg és csoportosan is tárlatvezetéssel:

péntek, szombat, vasárnap 10,12,14 és 16 órakor induló idegenvezetéssel. Csoportok számára minimum 48 órával az érkezés előtt szükséges bejelentkezni az info@pecsorokseg.hu e-mail címen. Érdeklődés, időpont-egyeztetés az alábbi telefonszámon lehetséges: 0672/224-755 keddtől vasárnapig 10-18 óra között. Belépőjegyet a Cella Septichora Látogatóközpont recepcióján lehet váltani, ahonnan a vezetések indulnak.

Magyarország első egyeteme, a pécsi studium generale alapítólevelét V. Orbán pápa 1367. szeptember elsején írta alá Viterbó-ban. Különlegességnek számított, hogy az egyetemet nem a királyi székhelyen hívták életre. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a pécsi püspök, Vilmos (1361-74) vállalta az intézmény fenntartását, s ily módon elnyerte Nagy Lajos király támogatását és a pápai jóváhagyást. A pécsi egyetemen római és kánonjogot, valamint filozófiát oktattak a teológiai fakultást V. Orbán papa nem engedélyezte.

Pécsről azt állítja a pápai bulla, hogy a tudomány művelésére különösen alkalmas. Vajon mi tette alkalmassá erre? Kétségkívül szerepet játszhatott a városban működő káptalani iskola, az oktatásra különös figyelmet fordító koldulórendi monostorok. Fontos körülmény, hogy Buda után az országban egyedül Pécsett fordult elő, hogy négy koldulórendi kolostor tudott gyökeret verni egy városban. Ez igen kedvező szellemi közeget jelentett, másrészt a város gazdagságáról tanúskodott. Az egyetem létesítése szempontjából mindkettő lényeges elemnek bizonyult. Pécs valóban a középkori Magyarország leggazdagabb városai közé tartozott, a pécsi püspök tizedbevételeit egyedül az esztergomi érseké múlta felül. Pécs kiválasztása azért sem lehetett véletlen, mert püspöke a német származású Koppenbachi Vilmos volt (1361-1374), aki a prágai egyetemet alapító német-római császár, IV. Károly környezetéből került a magyar király udvarába. Számos alkalommal teljesített diplomáciai küldetést királya számára, a pápai udvarban is többször megfordult. Joggal feltételezzük, hogy ő lehetett az ötletadó Lajos király számára, egyben a közvetítő a pápai udvar felé, és nem utolsósorban pécsi püspökként a megfelelő anyagi eszközök is rendelkezésére álltak.

Az egyetem napjainkban egyértelmű fogalmat takar, a legmagasabb szintű felsőoktatási intézményt jelöli, amely a jogszabályok szerint belső autonómiával rendelkezik. Az egyetemet az európai nyelvek többsége a latin nyelvből származó universitas szóval jelöli. Az universitas szó eredeti jelentése bizonyos mértékig eltért a maitól: közösséget, összetartozó csoportot jelentett a communitashoz hasonlóan, melynek tagjai nem a tanulással, tanítással álltak kapcsolatban; így nevezték például az erdélyi szászok közösségét is a 15. században (Universitas Saxonum).

Universitas: Magának az egyetem szónak eredendően semmi köze sincs tudományok vagy tanulmányok egyetemességéhez. Az universitas kifejezést a tizenkettedik századtól kezdődően egészen a tizennegyedik század végéig és a tizenötödik elejéig, igen tág értelemben használták. Általában jelölte a közös érdekű és jogi státusú emberek csoportját, magát a csoportosulást, de a mai értelemben vett testületet is. A skála az egyszerű szakmai szervezetektől egészen a törvényhatóságokig terjedt. Csak a XIV-XV. század fordulójától kezdik – a collegium, a congregation vagy a corpus mintájára – az universitas kifejezést az akadémiai testületek megkülönböztető terminusaként használni.

Studium generale: Inkább közelít az egyetemmel kapcsolatos mai felfogásunkhoz a középkori stadium és studium generale fogalma. A kifejezés első fele (studium) a tanulmányok folytatására alkalmas helyet és közeget jelölte, magát az iskolát, a második fele (generale) azt fejezte ki, hogy az iskola vonzáskörzete túlnő az adott régión. Az első pápai rendelet, amelyik használja a kifejezést, IX. Gergelytől származik és 1229-ből való.

Vilmos püspöknek az alapításban játszott meghatározó szerepére utal, hogy mindjárt az egyetem alapítását követően Pécsre tudott „csábítani" egy igen neves jogtudóst, Galvano di Bolognát. A „csábítást" a szokásosnál lényegesen jobb anyagi feltételek jelentették: a 600 aranyforint évi fizetés, amelyhez Ürög falu 70 forintnyi tizede és pécsi lakás járult. Minderre bizonyára szükség volt, hogy a neves professzor otthagyja Bolognát Pécs kedvéért. Az új egyetemet pedig vonzóvá tette az ismert jogtudós jelenléte. Egyszersmind személyén keresztül bizonyított, hogy az egyetem szervezés a jogi fakultás megszervezésével kezdődött. Galvano di Bologna pécsi működése nem lehetett hosszú életű, bár pontos adataink nincsenek róla. 1374-ben – valószínűleg Vilmos püspök halálát követően – visszatért Bolognába.

Az egyetem többi tanára is hasonló módon kerülhetett Pécsre. 1371-ből ismert az a pápai irat, mely szerint a pápa engedélyezte, hogy a püspök három alkalommal egy-egy kanonoki stallum jövedelmét az egyetem céljaira felhasználhassa, és az oktatás számára megfelelő személyeket kiválassza. A tanárok kilétére vonatkozó töredékes ismereteink ellenére a külföldi oktatók jelenléte kétségtelenül bizonyítja, hogy az alapítók célja egy rangos universitas megvalósítása lehetett.

A most feltárt épületegyüttes egy 19 méter hosszú és 6 méter széles nagyteremből („magna aula") és ettől keletre, valamint nyugatra egy-egy kisebb teremből áll. A feltárt épületektől függetlenül könnyen lehet, hogy több helyszínen is folyt az oktatás, ám a jól látható oktatói helyszíneket tartják alkalmasnak a kutatók arra, hogy méltóképpen a nagyközönség elé tárják.

A feltárás szakmai résztvevői:

Régészeti vezető: dr. Sándor Mária, dr. Gerő Győző

Kurátor: dr. Buzás Gergely régész

Építésztervezők: Schőnerné Pusztai Ilona, Schőner László (1997-2012)

Szerkezettervező: dr. Metzing Ferenc

Kivitelezési munkák: Englender Bt., Pécsi Építő és Tatarozó Zrt.

Kőszobrász restaurátor: Osgyáni Vilmos

Tulajdonos: Magyar Állam

Kezelő: Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., Üzemeltető szervezet: Zsolnay Örökségkezelő Nkft.

A kiállítás szakmai szervezete: Középkori Egyetem Alapítvány

http://www.kozepkoriegyetem.hu/

http://www.pecsorokseg.hu/kozepkoriegyetem_historia