Bemutatkozik A Cshaú

Egy eddig ismeretlen indiai táncstílus, a cshaú mutatkozik be Guru Shyama Charan Pati cshaú tánccsoportjával Magyarországon az Indiai Nagykövetség jóvoltából. Ezt a látványos kosztümöket, maszkokat felvonultató törzsi táncot, amely bővelkedik harcművészeti elemekben is, 2010-ben a Világörökség részévé nyilvánították.

2013. május 17-21. között Szentendrén, Kecskeméten és Egerben lép majd fel Guru Shyama Charan Pati és tánccsoportja.

A cshaú tánc kelet-indiai törzsi harci tánc. Attól függően, hogy honnan ered és hogyan fejlődött tovább, három alműfaja van, a Seraikella Chhau, a Mayurbhanj Chhau és a Purulia Chhau. Bár eredetét homály fedi, de közös eleme a különböző stílusoknak az érzelmek lépésekkel, mozgással, ugrásokkal való kifejezése, a harci elemek megléte és a maszkok használata, a dinamikusság, nagy térkihasználás. A tánc nagyon szép kombinációja a klasszikus, a folk és a törzsi elemeknek, mégis tartva az indiai tánchagyományban jelen lévő három fő pillért: nritta (tiszta tánc), nritja (kifejezésművészet) és nátja (színészi játék). Érdekessége még, hogy az előadásoknak, daraboknak nincsen dalkísérete, mint a klasszikus műfajoknak, hanem csak hangszeres zenei kíséretet használ, különféle dobokkal, fúvós hangszerekkel.

A tánc elnevezésére több magyarázat is él, az egyik szerint a szanszkrit cshájá „árnyék, kép, maszk", míg a másik szerint a cshaúní „katonai tábor" szóból származik.

A cshaút a helyi fesztiválok alkalmából táncolják, legfőképp a Csaitra Parva tavaszi ünnep alkalmával (13 napig tartó fesztivál Kelet-Indiában). Keverednek benne a táncmozdulatok és a harcművészet technikai elemei, beleolvasztva a harcos küzdelem – persze csak látszatküzdelem – elemeit (ezt khélnek, „játék"-nak nevezik) és az állatok járásának mozdulatait is (csál, csálí, „mozgás", „járás").

A táncosok férfiak, akik hagyományos művészcsaládból vagy helyi közösségek tagjai közül kerülnek ki. Az előadás éjszaka folyik, nyílt terepen, tradicionális népzenei aláfestéssel. Kedvelt hangszereik a sehnáí és a mohuri, mindkettő fúvós hangszer. Többféle dob kíséri az előadást, amelynek témája vagy a helyi legendákból, vagy ha nem a helyi folklórból, akkor a két nagy indiai eposz, a Mahábhárata és a Rámájana történeteiből merít.

Minden egyes előadóművész- és zenészcsoportnak megvan a maga neve, kasztneve, külön csoport készíti a hangszereket. A maszkok fontos részei a táncnak, ezeket szintén külön kézműves csoportok készítik, akiknek ez a szakmájuk. A tánc, a zene, a maszkkészítés művészete szóbeli hagyomány, mester-tanítvány útján öröklődik. A cshaút szokták a jávai wayanghoz és a japán maszkos táncokhoz is hasonlítani a kellékek és a tánc jellege miatt.

Három stílusa alakult ki a táncnak, amelyek India három államához köthetőek: Jharkand, Nyugat-Bengál és Orissza államokhoz, mindegyik Kelet-Indiában található. A jharkhandi Seraikela stílust a helyi nemesség fejlesztette ki, ők mind koreográfusai, mind előadói voltak a táncnak. Az orisszai stílusban nem viselnek maszkot, de technikailag az előzőhöz hasonló. A nyugat-bengáli stílus használ maszkot, és jellemzője a népművészeti elemek spontán használata. Ennek az az oka, hogy míg az előző két stílus nemesi udvarokból származik, ezt a falusi nép alkotta magának.

2010-ben a cshaú táncot a Világörökség részévé nyilvánították. Létezik néhány intézmény Kelet-Indiában, amelyek a tánc védelme és a tradíció megőrzése érdekében születtek és próbálják helyi mesterek, művészek, patrónusok, előadások, fesztiválok segítségével megerősíteni és kiharcolni fennmaradását.

Pandit Guru Shyama Charan Pati 1940-ben született, Mumbaiban szerzett táncos diplomát. Mesterei voltak a néhai Guru Panchanan Singh Deo és Guru Tarini Prasad Singh Deo Jharkhandból, a Seraikela-Kharswan kerületből. Számos egyéb mestertől kapott még speciális képzést a cshaú műfajban. Nagyszámú díjjal, oklevéllel kitüntették, ezek közül egyik az Indiai Állam Padmashree elnevezésű elismerése. Angol és indiai lapokban jelentek meg interjúi, tv műsorokban, sajtókonferenciákon szerepelt. Mind szólóelőadásokban, mind táncdrámákban szerepel, világszerte tart workshopokat, előadással egybekötött táncbemutatókat. Részt vesz szociális tevékenységekben is. Felesége zenész, a cshaú zene elismert képviselője; leánya is táncos, aki jelenleg odisszi és cshaú táncot tanít Angliában.

Az együttes repertoárja 13 darabból áll, ezek közül válogatnak majd a magyarországi közönségnek. A darabok felölelik az indiai mitológia minden területét, a népmeséktől kezdve a két nagy eposz, a Mahábhárata és a Rámájana történetein keresztül a Védák legendáin át a vallásos históriákig.

A tánccsoport a következő helyszíneken lép fel:

2013. május 17. 12.15: Kecskemét, SZIGMA

2013. május 18. 16.30: Szentendre, Skanzen, Pünkösdi Sokadalom

2013. május 19. 14.00 és 18.00: Szentendre, Skanzen, Pünkösdi Sokadalom

2013. május 20. 15.00: Szentendre, Skanzen, Pünkösdi Sokadalom

2013. május 21. 17.30: Eger, Forrás Gyermek-Szabadidő Központ

A programok szervezője az Indiai Nagykövetség.

http://www.youtube.com/watch?v=lf2m_yh-WjU

http://www.youtube.com/watch?v=u4SQ5AWDf6g

Lantai József