Nagyszombaton este húsvét vigíliáját ünnepelték a váradi székesegyházi Bazilikában is. A szertartás tűzszenteléssel kezdődött, a szentmisét Böcskei László megyés püspök celebrálta.

 

Nagyszombaton este húsvét vigíliáját ünnepelték a váradi székesegyházi Bazilikában is. A szertartás tűzszenteléssel kezdődött, a szentmisét Böcskei László megyés püspök celebrálta.

 

Húsvét vigíliája az egyházi év csúcsa, a legnagyobb keresztény vallási ünnep, amikor Krisztus Urunk feltámadására emlékezünk. A világ többi római-katolikus templomához hasonlóan, a nagyszombati virrasztás a nagyváradi Bazilikában is a tűzszentelés  szertartásával kezdődött. "Virrasztunk és imádkozunk, így emlékezünk Urunk húsvétjára. Ha az igéjét hallgatjuk és feltámadását ünnepeljük, akkor remélhetjük, hogy a halál fellett aratott győzelmének mi is részesei leszünk, és vele együtt élünk Istenben", hangsúlyozta Böcskei László megyés püspök. Ezt követően a megszentelt tűz lángjával- mely az erőt, a hatalmat és az új világosságot jelképezte- meggyújtották a feltámadt Jézusra utaló húsvéti gyertyát. E gyertyalángból vett fényt adták tovább a székesegyházban, annak a szimbólumaként, hogy az élet a halál, a fény pedig a sötétség fellett győzedelmeskedett. Az igeliturgia  a megváltás előtt időszak fő momentumait tárta fel: a világ teremtését, Isten itéleteit, a választott nép kiszabadítását a fogságból, a prófétai jövendőléseket és ezek beteljesülését, egészen addig, míg Jézus húsvéti bárányként feláldozta önmagát érettünk, hogy megváltson bennünket.

Magasztalták Istent

A víz megszentelésének  a ceremóniája után a jelenlevők kezükben az égő gyertyákkal megújították keresztségi fogadalmaikat, hogy ezáltal felemelkedjenek a bűnből és új életet kezdjenek Krisztusban. Az eucharisztia liturgiája  után a feltámadás szertartásával folytatódott az ünnepi vigília. A papság és a hívek körmenetben  haladva, dícsőitő és öröm énekeket zengve magasztalták a csodás dolgokat művelő Istent, majd Te deumot énekeltek. A húsvéti eledeleket Mons. Fodor József általános helynök áldotta meg, végül pedig Böcskei László megyés püspök mondott köszönetet mindazok, akik részt vettek az ünnepségen, és ezáltal részesültek abból az örömből, amit a Jézus az ő feltámadása által okozott. A főpásztor külön üdvözölte a gyermekeket, akik "különös hangulatot adtak a szertartásnak", és szép tanújelét adták a Krisztushoz való közeledésüknek.

 Böcskei László nagyváradi püspök húsvéti üzenete

Ezt a napot az Úristen adta, örvendjünk és vigadjunk rajta!" (Zsolt 117,24)

Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves szerzetesek és szerzetesnők!
Krisztusban szeretett jó híveim!

A húsvéti híradásnak ezen rövid összefoglalója ismét felszólít bennünket arra, hogy hitünknek központi titkára figyeljünk és engedjük magunkat átjárni attól az örömtől, amely Jézus Krisztus a halál feletti győzeleméből ered. Miután lelkiismeretesen és odaadással, a bűnbánat és a megtérés útján járva felkészültünk húsvét méltó megünneplésére, Isten most nekünk ajándékozza ezt a napot, ezt a szent időt, amely a győzelem, a remény és az élet napja és ideje.

Erről beszél a Szentírás is, amikor a hét első napjának reggeli eseményeiről számol be nekünk. A meglepetések reggele volt, amikor a keserűségükbe már belenyugodott szent asszonyok Jézus sírjához siettek, hogy ott megadják a holttestnek kijáró végtisztességet és drága kenetekkel balzsamozzák be. A sírhoz vezető úton ezek az asszonyok nem sejtettek semmit abból, amit majd rövidesen megtapasztalhattak. Gondjaikba temetkezve, csak azt kérdezgették egymástól: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?" (Mk 16,3). A nehéz kő terhe foglalkoztatta őket és ezzel szemben gyenge erejük, ami miatt a holttestet nem tudták megközelíteni. A kilátások nélküli helyzet még jobban megnehezítette útjukat a sír felé, ahová Urukat temették. A követ azonban nem találták a helyén – mondja a Szentírás. Az, amire nem is számítottak, most bekövetkezett. Valaki, náluknál erősebb, megelőzte őket a sírnál, elmozdította a követ és szabaddá tette számukra az utat az élő Krisztus felé.

A szent asszonyok húsvét reggeli meglepetése keresztény hitünknek megalapozója lett. Fiában, Jézus Krisztusban, akit „keresztre feszítettek, de harmadnapra feltámasztott, és látható alakban megmutatta Őt". (ApCsel 10,39), Isten irántunk való szeretete és irgalmassága nyilvánult meg, aki elhengerítette a bűn és a gonoszság nehéz súlyát, hogy szabad utat biztosítson a világ terheit hordozó, olykor roskadozó és kereső embernek. Vándorutunkon továbbra is megelőz szeretetével és jóságával, új életnek kezdetét biztosítva Jézus Krisztusban, a halál felett aratott győzelme által.

Húsvét reggelének ezen eseményét tükrözi egy festőművész is (Caspar David Friedrich), aki egyik munkájában három vándorló nő útját mutatja be megragadó módon. A festményben, a vándorok háttal a szemlélőnek, a sűrű, bozótos és homályos erdőn keresztül a szabad felé tartanak, ahol a fényesség egyre növekszik és elárasztja a csodálatos világot. Annyira elragadta őket ez a fény, hogy megfeledkezve magukról, minden akadály ellenére csak előre tartanak, a fényforrás felé. Útközben meg sem állnak, mert a fény erősebb a sötétségnél, biztonságot nyújt és segíti őket abban, hogy ragyogásán keresztül felfedezzék a világot és annak szépségeit.

Húsvét nagy eseménye kétezer év távlatából is még mindig meglepetésszerűen hozza nekünk az élet üzenetét. Ez fel tudja oldani bennünk is a szorongásokat, félelmeket és terheket. Életünk sok sötét sírkamrája elől ma is elhengeríti a követ és az élet szépségét, és annak értékét tárja elénk. Húsvét a győzelem ünnepe, mert Isten Báránya legyőzte a bűn gonoszságát. A feltámadás fénye szétoszlatta a világ sötétségét. Az élet felül kerekedett a halálon és magával ragadja mindazokat, akik nem zárkóznak el a húsvéti csoda elöl, akik nem maradnak végérvényesen szomorkodni a kereszt árnyékában vagy búsulni a hideg sír bejáratánál. Húsvét győzelme éppen abban áll, hogy nem engedjük magunkat összeroskadni, hanem a reménytelenség ellenére is remélni akarunk, gyengeségünk tudatában is erősek vagyunk, szorongattatásaink közepette is tanúskodni tudunk az élet értelméről, annak szépségéről és végső céljáról, amely mindenkorra Istenhez emel bennünket. Húsvét reggelén a Jézus sírját felkereső asszonyok követésében, ezen meglepetésszerű és annyira óhajtott üzenet felfedezőivé lehetünk. Felelősséggel vállalva utunkat és feladatainkat, akár csak az asszonyok is tették, terheinktől megszabadulva, nem a kilátástalanság üres sírjához jutunk, hanem az igaz élet forrásához.

Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves szerzetesek és szerzetesnők!
Szeretett jó híveim!
Krisztus egyszer és mindenkorra legyőzte a halált. Feltámadásának megújító erejét hitünk által akarja életünkbe hozni. Éppen ezért, húsvét a megújulásnak az ünnepe. Isten ajándéka a mi számunkra „hogy miként Krisztus az Atya dicsőségére feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk." (Róm 6,4).

Tegyük meg a döntő lépést az élő Krisztus felé: őszintén örüljünk és vigadjunk Istennek e nagy napján. Engedjük magunkat lelkesedni, hogy a húsvéti megújulás jegyében, „az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve." (Kol 3,2-3).

Ilyen tiszta és biztató örömet kívánok mindenkinek Húsvét szent ünnepén. Kérem a jóságos Istent, hogy Krisztus feltámadása legyen valamennyiünk számára sok áldásnak a forrása és életünknek gazdagítója. Áldott húsvéti ünnepeket mindenkinek, békében és szeretetben!

Nagyvárad, 2009 Húsvétján

† László
megyéspüspök

Kép: erdon.ro

Szöveg: Magyar Kurir/Ciucur-Losonczi Antonius

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük