Az igazi életjel kapcsolatot teremt, közösséget hoz létre – ahogyan a tanítványokkal is ez történt a parton izzó parázs, a hal és a kenyér, de legfőképpen a Feltámadott Úr Jézus jelenléte révén. Már a tengeren odavonzotta a halászok tekintetét, sőt őket magukat is.

 

Az igazi életjel kapcsolatot teremt, közösséget hoz létre – ahogyan a tanítványokkal is ez történt a parton izzó parázs, a hal és a kenyér, de legfőképpen a Feltámadott Úr Jézus jelenléte révén. Már a tengeren odavonzotta a halászok tekintetét, sőt őket magukat is.

 

Az igazi életjelnek már a látása is vonzó. A part, a parázs, a hal és a kenyér mind-mind csak eszköz Feltámadott Urunk áldó-sebhelyes kezében. Milyen egyszerű, szinte meghökkentően egyszerű a legmagasabb rendű élet. Csak ennyi: Jézus+part+parázs+hal és kenyér. Azaz biztos pont az életem alatt, lábam alatt, Krisztus-szikla, meg fény és melegség, a lélek és a test mindennapi szükségletének kielégítésére. De mindez semmi vagy önveszejtő öncél a Feltámadott Jézus nélkül. Az Ő jelenléte emeli, szenteli meg ezeket – s egyben életünk anyagi vonatkozásait is – minőségi életté.

Hányszor halljuk, mondjuk szemrehányóan: miért nem adtál életjelet magadról? Miért nem mennek jobban, sikeresebben, eredményesebben dolgaink? Mennyi csalódás, kérdés, kétely, célba soha nem érő vágy rejlik e rövid kérdő mondat mögött. Tényleg: miért nem adunk életjeleket a krisztus-minőségű életről? És miért nem fogjuk fel mások jeladásait? Az öntudatlanul is Krisztus után, feltámadás, megújulás után kiáltó sorsok jeladásait? Valami elromlott bennünk? Talán az, hogy nem látjuk többé a parton a pislákoló fényű parazsat, rajta a hallal és a kenyérrel – nem látjuk a Feltámadott Urat? Csak a tolakodó-harsogó fényreklámokat, a múlandóság csalfa villanófényeit? Vagy mert Krisztus-vakságban élünk? Nem látjuk Jézust, csak a nekünk nem jutó parazsat, a másoknak viszont bővebben jutó halat és kenyeret, s ezért egyre elégedetlenebbé válunk?

Fuldoklunk, sodródunk egyre messzebb a szilárd parttól, s már nem is a partot fürkésszük, hanem rémült tekintetünk belevész a növekvő távolságba, a környékező hullámokba? Már se kedvünk, se erőnk magasabbra emelni tekintetünket? A közöny vidravasa megfogta lelkünket?

Pedig az összefüggés ugyancsak meghökkentően egyszerű. Aki az élet jelei után nem a helyes irányba tekint, s nem lép partra időben a feltámadott Jézusnál, nem éri el a lelki partokat Annál, aki maga az ÉLET, a melegséget adó lelki parazsat, a tiszta, megszentelő élettartalmat, s nem veszi magához a mennyei kenyeret, ami igazán méltó eledel a belső embernek, annak elvész az érzékenysége, a látóképessége mások kereső vagy bíztató jeladására. Aki nem ér partot Őnála, az nem tud maga sem parttá, fénnyé, melegséggé, halat-kenyeret nyújtó másokért is létező emberré lenni. Az olyan marad, mint azok a tábornokok, akik nem hallották vagy nem akarták meghallani a tengeralattjáróról kopogtatással üzenő matrózok kétségbeesett életjel-adását. Így lesz hullámsírrá a mélység, de a felszínes élet is. S ami még drámaibb: maga az érzéketlen, az életjelet meghallani képtelen vagy nem akaró ember válik hullámsírrá, mert valami nagyon elromlott benne. Hány ilyen hullámsír-ember jár közöttünk, meg hányszor fenyeget a veszély, hogy mi is ilyenné válunk!

Itt is fontos az idő-tényező! Ha eljön a partra lépés ideje, ha meghallod Jézus hívó Igéjét, ne késlekedj! Ha eljön a jeladás ideje, ne tétovázz! Ha észre kell venni valaki S.O.S. jeladását családodban, környezetedben, vedd komolyan, s fordulj oda a sodródó élethez! Egy angol közmondás szerint: „A viharban nem lehet vitorlát foltozni!". Amikor eljön a csendesség ideje, ahogyan némely országban „csendes hétnek" is nevezik a nagyhetet, meg a húsvéti ünnepek Krisztus-fényű két napját, akkor élj a partra lépés lehetőségével. Vedd el a lelki melegséget sugárzó jézusi Lélek-parazsat, élj az Ige mennyei ajándékával, töltekezz be jézusi üzenetekkel! Isten sokak számára életjellé tette 500 évvel ezelőtt reformátorunkat, Kálvin Jánost, meg a Kárpát-medencében reformáltan reformáló egyházunkat a századok alatt, irgalmas istápolása révén sok-sok hajótörött élet vetődött partra, talált maradandó értelmet, célt és fényt, melengető-védő közösséget, mert megtalálta egyházunkban Krisztusát. Tud-e gyülekezetünk, családunk, nemzetünk a te jelenléted által is fogékonyabbá válni a mai hajótöröttek jeladásaira? Tudsz-e jeladó húsvéti hírnökké válni az önmaga cselei által eltévedő mai világban?

Jó kétszáz éve írta Ábrahám Lincoln, az USA akkori elnöke ezt a húsvéti üzenetet: „Senki ellen gyűlölet – mindenki iránt irgalom, ezzel kezdődik a demokrácia!". Ez is lelki-szellemi jeladás, és lehetőség, hogy közösségileg is vegyük át és adjuk tovább ezt a húsvéti ajándékot a Feltámadott Úrtól az Ő partjain vagy partjairól jövet. Kérjük el ezt együtt ma az élet Urától, aki biztos parttal, fénnyel és örök közösséggel vár és ajándékoz meg minket, és jeladásod révén másokat is.

© www.reformatus.hu Kommunikációs Szolgálat szerk@reformatus.hu T.:(1)460-0753

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük