Boldoggá Avatják Szatmár Vértanú Püspökét

A hét végén újabb magyar boldoggal gazdagodik a világegyház. Szatmárnémetiben 2011. július 3-án, vasárnap helyi idő szerint 10 órakor (magyar idő szerint 9-kor) kerül sor Scheffler János szatmári vértanú püspök boldoggáavatására. A boldoggáavatási határozatot Angelo Amato, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvassa fel, a koncelebrált ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek pontifikálja.

Scheffler János életrajza

Szatmár nagy püspöke 1887-ben született, tízgyermekes zsellér család sarjaként. A kiváló szellemi képességű, mindvégig színjeles tanuló Scheffler a szatmárnémeti katolikus gimnáziumban, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd felszentelése után Rómában, a Pápai Szent Gergely Egyetemen tanult, a kánonjog doktora lett. Ezután Csomaközön és Ungváron volt segédlelkész. 1920-ban újjászervezte és vezette a Szatmári Katolikus Főgimnáziumot. Püspöke rövidesen teológiai tanárrá nevezte ki: egyházjogot és egyháztörténelmet tanított, a teológia kispapjainak lelki vezetőjeként szolgált. A Szatmári és-Nagyváradi Egyházmegyék egyesítése után rábízták a közös teológia és szeminárium megszervezését. 1940-ben a Kolozsvári Tudományegyetem egyházjogi tanszékének rendes tanárává nevezték ki.

1942-től a Szatmári Egyházmegye megyéspüspöke. Egyházmegyéjében kisszemináriumok létesítését tervezte Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Ungváron. Egész életútján végigkísérte szociális érzékenysége, az elnyomottak és az üldözöttek védelme. Amikor 1950-ben szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án. Jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sír helyét, és 1965 őszén Galambos Ferenc nagyprépost (akkor még segédlelkész) titokban menekítette haza földi maradványait, melyek 2011. június 17-ig a székesegyház kriptájában nyugodtak.

Lelki életének fő célkitűzése az igazi felebaráti szeretet megvalósítása volt. Azt vallotta, hogy a szeretet próbája, mértéke, fokozója a másokért hozott áldozat. Ezért akart vezeklő, engesztelő lélekké válni. Élete minden szakaszában hangoztatott célja volt Isten akaratának keresése, felismerése és teljesítése. Ezt az akaratot teljesítette akkor is, amikor Istenért és az egyházért vértanúhalált halt.

Boldoggá avatási eljárásának megindítását Reizer Pál püspök kezdeményezte a papok és hívek kérésére (a rendszerváltásig nem volt lehetőség az adatgyűjtésre). Az ügy posztulátorává P. Szőke János szalézi szerzetest nevezte ki. A tanúkihallgatásokat is tartalmazó ügyiratcsomót 1996. december 5-én adták át hivatalosan a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának. XVI. Benedek pápa 2010. július 1-én hagyta jóvá a boldoggáavatási dekrétumot.

Előkészület Scheffler János boldoggáavatására

A Szatmári Egyházmegye június 24., péntek óta Jézus Szíve kilenceddel készül Scheffler János megyéspüspök boldoggáavatására. A kilenced első szentmiséjén a püspök-utód, Schönberger Jenő főpásztor megszentelte a Scheffler János földi maradványainak készített új síremléket – a kriptából ugyanis június 17-én hozták fel és a székesegyház jobboldali mellékoltáránál helyezték el a vértanú püspök 1965-ben hazahozott csontjait. A Jézus Szíve kilenced július 2-i utolsó szentmiséjét vesperás zárja. Az este hét órakor bemutatandó szentmise után szombatról vasárnapra egész éjjel nyitva tart a székesegyház, reggelig tartó szentségimádás lesz plébániai és lelkiségi csoportok közreműködésével. Kálmándról és Nagybányáról július 2-án, szombaton gyalogos zarándoklat indul Szatmárnémetibe a boldoggáavatásra.

A július 3-i boldoggáavatás

Július 3-án hozzávetőlegesen húszezer embert várnak a (helyi idő szerint) 10 órakor (magyar idő szerint 9-kor) kezdődő ünnepségre, amelyre a székesegyház előtti téren kerül sor. A boldoggá avatás részeként – amely a szentmise elején kap helyet – Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa felolvassa a Szentatya levelét, ezt követően leplezik le Scheffler János arcképét. A vértanú püspök életét Láng Pál, a boldoggáavatási kérelem promotor iustitiae-ja (az ügyész, aki gondoskodik arról, hogy az eljárás minden szempontból megfeleljen a törvényes előírásoknak) ismerteti, majd Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek celebrál szentmisét.
A boldoggáavatáson részt vesz Francisco-Javier Lozano apostoli nuncius, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ioan Robu bukaresti érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Lucian Mureşan fogaras-gyulafehérvári görög katolikus nagyérsek, metropolita, valamint Románia római és görög katolikus egyházmegyéinek püspökei, számos magyarországi és külföldi püspök. Mellettük közel kétszáz katolikus pap koncelebrál, és tiszteletüket teszik más felekezetek képviselői is, köztük Csűri István királyhágómelléki református püspök, Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök és Alexandru Tincu nyugalmazott ortodox esperes.
A szertartást a Duna Televízió és a Mária Rádió élőben közvetíti.

A boldoggáavatásról dióhéjban

A boldoggáavatás (beatificatio) az az aktust, amelyen keresztül a pápa, hosszú vizsgálódás után – amelyeket egy egyházmegyében vagy kisebb közösségben végeztek el – egy elhunyt katolikus személlyel kapcsolatban, az erre létrehozott kongregáción keresztül megállapítja, hogy vértanúhalált halt vagy pedig erényeket gyakorolt hősies módon, ami által kiérdemelte mások különös tiszteletét, és megkapja a boldog elnevezést. A boldogként való elismerés és kihirdetés engedélyt ad arra, hogy egy egyházmegye vagy kisebb csoportok különösképpen tisztelhessék az illetőt.
A boldoggáavatás nem régi keletű eljárás, de úgy tekintendő mint az első lépés, amely a szenttéavatáshoz vezethet.
A szenttéavatás (canonizatio) az az aktus, amelyen keresztül a pápa különféle formában és ünnepélyesen kijelenti, hogy egy katolikus keresztény, a halála után biztos módon a megdicsőült szentek seregébe került, ezért az egész egyház kérheti a közbenjárását, mégpedig nyilvános módon. A szenttéavatott személy egyben felkerül a szenteket tartalmazó hivatalos listára. A szenttéavatáshoz ugyanakkor feltétlenül szükséges a csoda.