Café Budapest a Magyar Nemzeti Galériában
5 perc olvasás
_0.preview.JPG "café budapest a magyar nemzeti galériában 3")
A Café Budapest Kortárs művészeti Fesztivál keretében 2013. október 11-én nyílt meg a Lépésváltás – Az 1945 utáni magyar művészet újrarendezett állandó kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában.
A Café Budapest Kortárs művészeti Fesztivál keretében 2013. október 11-én nyílt meg a Lépésváltás – Az 1945 utáni magyar művészet újrarendezett állandó kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában.
A múzeum gyűjteményeiben az 1945 utáni korszak magyar művészetét az 1975-ben létrehozott Jelenkori Gyűjtemény több mint tizenkétezer műtárgya képviseli. Ez az elmúlt hetven év képzőművészetének legnagyobb hazai gyűjteménye, a kortárs alkotók legfrissebb munkáival és immár klasszikus mesterek műveivel, mint Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Kondor Béla, Csernus Tibor vagy Lossonczy Tamás.
Az 1945 utáni magyar művészetet bemutató kiállítás címét Galántai György egy 1989-es talpszobra, a Lépésváltás inspirálta. A tárlat címe előrevetíti, hogy az újragondolt kiállított anyag a művészethez való viszony átalakulására, az elmúlt közel hetven év történeti fordulatainak művészeti vonatkozásaira és az intézményrendszer szemléletváltásaira hívja fel a figyelmet. Egyben utal arra is, hogy a Jelenkori Gyűjtemény mintegy harminc éve megnyílt kiállítási terei is teljesen megújultak.
A körülbelül százötven műalkotást bemutató új tárlat az 1945 utáni magyar anyag főműveit rendezi tematikus egységekbe, és három fő szempont mentén mutatja be az elmúlt hetven év művészetét: a különféle együtt élő irányzatok, a korszakformáló kiállítások és a nemzetközi tendenciákkal való kapcsolódások rendszerében. A tárlaton nemcsak festmények és szobrok, de rajzok, fényképek és installációk is láthatók.
A rendezés arra törekszik, hogy a nézőkkel megismertesse az 1945 utáni magyar művészeti tendenciákat és irányzatokat, helyi jellegzetes megnyilvánulásokat. Három szempont szerint igyekszik megvizsgálni és bemutatni a korszak művészetét: az egyik a különböző, olykor időben is más-más korszakban gyökerező irányzatok párhuzamos jelenléte, a másik a kiállításnak mint meghatározó eseménynek a történeti folyamatba való beemelése, a harmadik pedig annak bemutatása mértékadó művek révén, hogy a korszak magyar művészete hogyan viszonyul az európai tendenciákhoz. Az 1945 utáni magyar művészet egyik sajátossága, hogy a különböző alkotói felfogások nem váltják, hanem kísérik egymást. Példa erre a korábbi nemzedékek művészi eredményeire építő absztrakt művészet vagy a kiállításon bemutatott posztszürreális tendenciák, amelyek az avantgárd kísérletező hagyomány követőiként a nyolcvanas évek elejéig a hivatalos művészet ellenpontjaként jelentek meg. A párhuzamos történetek szinte végig nyomon követhetők az elmúlt évtizedekben.
A kiállításoknak mint a művészettörténetet meghatározó eseményeknek a fontosságát a tárlat több pontján is hangsúlyozzák, mert ez teszi világossá, hogy az egyes művészek közötti kapcsolódási pontok nem annyira a stilisztikai azonosság vagy különbözőség kérdéséről szólnak, mint inkább az úgynevezett elvi közösségről. Ennek figyelembevétele más fényben mutat egy-egy jelenséget vagy eseményt, mert nem a stiláris, hanem a szellemi kapcsolatokra helyezi a fő hangsúlyt. A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évekbeli művészeti stílusok párhuzamba vagy ellentétbe állítása azért fontos, mert míg korábban az avantgárd és a szocializmus tűrt modernizmusa folytatott párbeszédet, addig a nyolcvanas években a nemzetközi kapcsolatokra építő új expresszív festészet és a fiatal generációt meghatározó underground jelenségek párhuzamát figyelhettük meg.
A mértékadó művészek az európai és amerikai irányzatokhoz viszonyították alkotói elképzeléseiket, miközben a magyar történelmi, politikai és kulturális összefüggésrendszerben egyedi, kiemelkedő teljesítmények jöttek létre. A tárlat közérthető, informatív jellege alapvető követelmény volt, így nemcsak az egyes termekben és kiállítási egységekben helyeztek el magyarázó feliratokat, hanem a fontosabb műalkotások mellett is. Cél, hogy minél több hazai és külföldi művészetkedvelő látogató ismerje meg a hazai művészet legújabb kori történetének részleteit és összefüggéseit.
Az újrarendezett állandó kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria C épületének harmadik emeleti, teljesen megújult 1100 négyzetméteres terében látható. A tér új falelosztása mellett a megújulást korszerű világítási rendszer teszi teljessé. Terveik szerint a legátfogóbb magyar kortárs művészeti gyűjtemény időről időre megújul, így a most megnyitott tárlat, ebben a formában, két-három évig lesz látható.
A kiállítás kurátora Petrányi Zsolt művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének vezetője.
2013. október 15-én, kedden 16.30-kor Petrányi Zsolt tárlatvezetés keretében mutatja be az érdeklődőknek a kiállítást.
Lantai József
