Debrecen A Világ Közepévé Válik 2009. Május 22-én

Becslések szerint 150-200 évente kerül sor ilyen horderejű eseményre valamely egyház életében, mint ami május 22-én várható Debrecenben: ezen a napon a Kárpát-medencei magyar református egyházak közös alkotmány elfogadásával fejezik ki egységüket, és adják hírül a Magyar Református Egyház egységesülését. Az egész napos eseményre a világ minden tájáról várják a református gyülekezetek képviselőit, híveket és lelkészeket, számukra különféle programokat szerveznek a Nagytemplom előtti téren.

Akár azt is kijelenthetjük: erre a napra Debrecen a világ közepévé válik. Az ünnepélyes mozzanatot megelőző folyamatról faggattuk Bibza Istvánt, a Kolozsvár Külső Egyházmegye esperesét, a Generális Konvent Egyházalkotmányi Bizottságának tagját, aki tevőlegesen is részt vett az alkotmány előkészítő munkálataiban.

– Ahhoz, hogy megértsük a Magyar Református Egyház Alkotmánya létrejöttének jelentőségét, fel kell elevenítenünk annak háttértörténetét. 1882-ben az Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött az egységes Magyar Református Egyház, öt egyházkerülettel: Dunántúl, Dunamellék, Tiszáninnen, Tiszántúl és Erdély. Az 1918 utáni változások következtében bizonyos részek más államokhoz kerültek, így jött létre a felvidéki részen a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, Ukrajnában a Kárpátaljai Református Egyház, Erdélyben megmaradt az Erdélyi Református Egyházkerület, majd a Romániához csatolt határmenti rész, amely azelőtt a Tiszántúlhoz tartozott, önállósult, később megkapta a Szilágyságot is, így jött létre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Ez utóbbi két egyházkerület alkotja a Romániai Református Egyházat. 1990 után fogalmazódott meg annak az igénye, hogy létre kell hozni a világ református magyarságának valamilyen szintű közösségét. Akkor két ilyen jellegű szervezet jött létre: a Magyar Református Világszövetség és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, mindkettőt bejegyezték jogi személyként, Budapesten. Ez utóbbi működési szabályzattal rendelkező szervezet volt, de most már kevésbé működik, beszűkült, nem tölti be hivatását. Közrejátszott az egységesítési igényben az a tény is, miszerint a Tanácskozó Zsinat kiadott egy nagyon jó minőségű énekeskönyvet, amit azonban nem sikerült bevezetni a Kárpát-medencei és az azon kívüli református egyházban, ezt csak az Erdélyi Református Egyházkerület vezette be. A liturgia (istentiszteleti rendtartás) kérdése is vitás, hiszen az új rendtartást sem vezették be Magyarországon és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben sem, csak az Erdélyi Református Egyházkerületben. Ezek tehát, bármennyire jó szándékú próbálkozások voltak is, nem oldották meg azt a kérdést, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az egyháztestek, függetlenül attól, hogy a Kárpát-medence mely részén élnek. A Tanácskozó Zsinat valamikor azzal a céllal indult, hogy ebben a szervezetben a magyar református egyházak széles e világon egy közösségben találkozzanak, megbeszéljék közös dolgaikat egy-egy zsinat, nagygyűlés formájában, és bizottságokban is dolgozzanak. Eljött azonban egy pillanat, amikor az egyházak vezetésében őrségváltás történt, új püspökök és főgondnokok kerültek tisztségbe egy törvényes választási folyamat eredményeként. Ekkor fogalmazódott meg az igény: meg kellene találni azt az együttműködési formát, amely felülírja az előbbi állapotot, és egy olyan állandó formát hoz létre, amely lehetővé teszi az egyházak közötti együttműködést. Az Európai Unió tagjaként ismét eljött az a pillanat, amikor szeretnénk közösséget, zsinati egységet alkotni. Ezt azonban sohasem tehetjük kötelező módon. Ha jól megnézzük ezt az alkotmányt, észrevehetjük, sehol nem szerepel benne az, hogy mi a hatásköre a vezető püspöknek, mi a feladata a vezető főgondnoknak: egyáltalán nem is választ vezető testületet. Ha a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata nem tudta beteljesíteni a küldetését, akkor ki kellett találni egy másik formát, amely reményeink szerint jobb lesz, illetve közelebb viszi egymáshoz az egyháztesteket.

– Az igény megfogalmazása után hogyan történt a megvalósítás?

– Elindult egy, az előbbit kiegészítő folyamat is. A Kárpát-medencében hivatalban lévő egyházi vezetők és esperesek létrehozták a Generális Konventet. Ezt a testületet azzal bízták meg, hogy készítse elő azt az alapdokumentumot, amit alkotmánynak nevezünk (bár jogi értelemben nem tekinthető annak), amely kijelöli az együttműködés hosszú távú útját a különböző országokban élő magyar református egyháztestek között. Olyan ez, mint amikor építik az autópályát, és először kijelölik a nyomvonalát. Az alkotmányunk is egyfajta nyomvonal, ennek alapján a Kárpát-medencében és bizonyos feltételek mellett és körülmények között a világon bárhol található magyar református egyháztestek ehhez a közösséghez kapcsolódhatnak. Ez az alapokmány azonban nem bejegyzett jogi közösséget hoz létre, amely bármilyen más tevékenységet is folytathat, mert ez azt eredményezné, hogy létrejön egy fölöttes egyháztest, amely rátelepszik az összes többire. Ez olyan lenne, mint a római katolikus egyházban, ahol létezik egy csúcsvezetés, amelyből leágazik a hatalom az egyháztestek felé. Esetünkben azonban nem erről van szó.

– Mennyi időt vett igénybe a megvalósítás?

– Mintegy öt évvel ezelőtt kezdett el dolgozni a Generális Konvent és három bizottsága: a Közös Képviselet (ezt a püspökök és főgondnokok alkotják), az Egyházalkotmányi Bizottság, amely összehasonlította az egyháztestek jogszabályait és megkereste a közös pontokat, valamint a Liturgiai Bizottság, amely az egységre törekvő liturgiai kérdések megoldását tűzte ki célul. A munkafolyamat során évente egyszer találkoztak a 64 református egyházmegye hivatalban lévő esperesei, püspökei és főgondnokai, és attól függően, hogy földrajzilag hol tartották a találkozókat, mindig az illető egyházfő elnökölt az ülésen. A Generális Konvent elhatározta, hogy létrehozza az egyházi alkotmányt, ezt azonban komoly viták előzték meg, először is a névhasználatot illetően. Az egyházjogászok egy része felhívta a figyelmünket arra, hogy alkotmánynak csak azt lehet nevezni, ami egy létező, élő, egységes testnek az alaptörvénye. Mivel esetünkben nem erről van szó, a jogászok szerint nem biztos, hogy ez helyes kifejezés-használat. Vagy létre kellett volna hoznunk egy szövetséget, meghatározott szabályzattal, vagy egy lazább formát, ami a különböző egyháztestek időnkénti találkozásából áll. Ezt azonban elutasítottuk, mert úgy láttuk, hogy az alkotmánytervezet a jövő nyomvonala. Így a Kárpát-medencében élő magyar református egyházak (a négy magyarországi és a két romániai egyházkerület, valamint a szlovákiai, az ukrajnai és a szerbiai egyházak) létrehozták, megfogalmazták ezt az alkotmányt. A dokumentumot azonban a Generális Konvent nem hagyhatja jóvá, hanem minden egyháztestnek ratifikálnia kell azt, és be kell építenie az ebben szereplő alapelveket a maga – állam által is elismert – jogrendszerébe. Erre meg is történtek a szándéknyilatkozatok, majd kijelentettük, hogy május 22-én minden egyház zsinata küldje ki a maga képviselőit egy úgynevezett közös Alkotmányozó Zsinatra Debrecenbe, ahol mindenki ünnepélyesen elfogadja az alkotmányt. Ezt követően pedig elkezdődik majd a jogharmonizációs munka, amelynek folyamán mindenki úgy próbálja majd alakítani a belső jogrendjét és a működési szabályzatát, hogy valamilyen formában közeledjünk egymáshoz.

– Miben hoz majd változást az alkotmány elfogadása?

– A Generális Konvent továbbra is tartja az évenkénti gyűléseit, az Alkotmányozó Zsinat azonban csak indokolt esetekben ül majd össze. Ha valamit még többletként közösen elhatározunk liturgiai, oktatási, hitvallási vagy bármilyen más szempontból, akkor újra előkészítjük, összeülünk és kiegészítjük a dokumentumot. Ha már megvan a nyomvonal, akkor közeledhetnek egymáshoz az egyháztestek, amíg eljön az a pillanat, hogy az istentiszteleti rendtartásban, éneklésben, tanításban is sokkal közelebb leszünk egymáshoz. Nem mindegy ugyanis az, hogy egyik vagy másik egyház mit fogad el tanítás vagy hitvallási tételek szempontjából, bár ezzel nagyon jól állunk, mert minden egyházban az Apostoli Hitvallást, a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást fogadják el alaphitvallásul. De minden olyasmi, ami ezután az egységet és az egymáshoz való közeledést jelenti, az Alkotmányozó Zsinat elé kerül majd.

– Mi lesz tehát az alkotmány következménye?

– Közelebb kerül majd egymáshoz az istentiszteleti rendtartás, tehát Sepsiszentgyörgyön is ugyanolyan formában fogják tartani az istentiszteletet, mint a Dunántúlon, Kassán, Beregszászon vagy Temesváron. Fontos hozadéka még a lelkészképzésre vonatkozó rész is. Jelenleg a Kárpát-medencében hat teológián képezik a magyar református lelkipásztorokat, ezeknek az intézményeknek a tanrendje azonban nem ugyanaz. Ezt is harmonizálni szeretnénk, és ezután a képzés végén lesz egy általános lelkészképesítői vizsga, amely feljogosítja majd a végzetteket arra, hogy a Kárpát-medence bármely egyházkerületében szolgálatot vállaljanak, ha arra az illető egyházi vezetés lehetőséget biztosít. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy különféle nemzetközi konferenciákon, szövetségekben, testületekben sokkal hatékonyabban képviseltethetjük majd magunkat. Fontos a közös nemzetközi fellépés.

– Miért éppen a Magyar Református Egyház megnevezés mellett döntöttek?

– Névválasztásban két lehetőség mutatkozott: Kárpát-medencei Református Egyház vagy Magyar Református Egyház. A történeti háttér szerint Magyar Református Egyházként működött, és az, hogy bizonyos országokban más nemzetiségű részei is vannak ennek az egyháznak, egyáltalán nem jelent gondot. Az Alkotmány kimondja, hogy ahol ez a helyzet fennáll, a más nyelvű közösség saját nyelvén tartja az istentiszteletet, és az egyházi rendtartás is saját nyelvén történik. Szlovákiában például három egyházmegyét kitevő szlovák református él.

– Hogyan viszonyulnak az alkotmányhoz a Kárpát-medencén kívül élő református közösségek?

– A Tanácskozó Zsinatban nekik is megvolt a maguk helye, de most az Alkotmány értelmében csak valamely Kárpát-medencei egyháztesten keresztül csatlakozhatnak ehhez az egységhez, nem az eddig megszokott, közvetlen módon. Ezt a szándékukat természetesen meg kell tárgyalniuk az illető egyháztesttel, és a kétoldalú egyezmény alapján az illető egyházkerület átengedhet néhány képviselői helyet a csatlakozni kívánóknak.

– Mi várható az Alkotmányozó Zsinat után?

– Az új alkotmányt nem lesz olyan könnyű beépítenie minden egyháznak a maga jogrendjébe, meg kell majd küzdeni ezért. Nekünk, a Romániai Református Egyháznak szerencsénk van, mert a román állammal kötött szerzősédünk tervezete akkor készült, amikor az alkotmány munkálatait is elkezdtük, így fel tudtuk azt használni. Az egyháznak az állammal való kapcsolatát ugyanis egy statútum szabályozza, a miénk pedig nagyban hasonlít az alkotmányhoz, tehát nekünk alig-alig kell majd jogharmonizációs munkát végeznünk.

Szabadsag – Kolozsvár