Decemberben bezárnának majd’ kétezer kilométer vasutat
9 perc olvasás1874 kilométeren tervezi megszüntetni a vasúti közlekedést a decemberben esedékes menetrendváltáskor az Antali Károly közlekedési kormánybiztos vezette csapat. A mellékvonalak nagyobbik felén állnának le a vonatok. Olyan városok maradnának teljesen vasút nélkül, mint Baja, Szarvas, Mezőhegyes, Makó, Battonya, Vésztő, Mohács, Komló, Nagyatád, Tab, Zirc, Szécsény, Gyöngyös.
1874 kilométeren tervezi megszüntetni a vasúti közlekedést a decemberben esedékes menetrendváltáskor az Antali Károly közlekedési kormánybiztos vezette csapat. A mellékvonalak nagyobbik felén állnának le a vonatok. Olyan városok maradnának teljesen vasút nélkül, mint Baja, Szarvas, Mezőhegyes, Makó, Battonya, Vésztő, Mohács, Komló, Nagyatád, Tab, Zirc, Szécsény, Gyöngyös.
Úgy látszik, a baloldali kormány utolsó esélyét is föladja, hogy megrágja a magyar vasút problémáját, amelyet a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem tudott se lenyelni, se kiköpni. Mindenki tudja, hogy a MÁV-csoport a közpénzek elfolyásának terepe, évente több százmilliárd forintot öntenek bele, miközben az utasok sokszor elégedetlenek a szolgáltatás színvonalával.
Elővette a fűnyíróját
Noha a vasút ordítóan rossz hatékonysággal, az erőforrások (hanyag és szándékos) pazarlásával működik, a Hónig Péter miniszter által július elején bemutatott Antalinak is a legegyszerűbbnek látszó eszköz, a hálózat brutális megcsonkítása jutott eszébe, és elővette a fűnyírót. (Lásd a térképet!) Mintha az üzemanyagot elfolyató autónkat nem szervizbe vinnénk, hanem lelöknénk a szakadékba.
Az augusztus 7-én megjelent kormányhatározat szerint hétfőig, 24-ig a helyközi közösségi közlekedés átalakításáért felelős kormánybiztosnak ki kellett volna alakítania „a távolsági és Budapest elővárosi közlekedés, valamint a regionális integrált közlekedés 2009/2010. évi menetrendjének koncepcióját".
A Kötött pálya birtokába került dokumentum (lásd a táblázatot!) szerint a „koncepció" azt tartalmazza, hogy melyik vasútvonalakon kell megszüntetni a személyszállítást.
Majd ő megmondja szubszidiárisan
A kormányhatározat szerint a régiókra kellene bízni a közösségi közlekedés megszervezését, megrendelését. Egy sajtó-háttérbeszélgetésen Antali külön is hangsúlyozta, az Unió egyik legfontosabb elve a szubszidiaritás, vagyis az, hogy a döntések helyben, a lehetséges legalacsonyabb szinteken szülessenek.
Antaliék tervezete szerint mindez különös módon valósul meg. A vonalakat besorolták országos és regionális kategóriába. Az elsőbe tartozó pályákat az országos vasút (a MÁV) üzemelteti, és központi (minisztériumi) a szolgáltatás megrendelése is. Az utóbbiaknál a megrendelő a régiókban létrehozandó új szervezet lenne, az üzemeltető pedig valamilyen helyi vasút. De csináltak egy köztes kategóriát is, a MÁV által fenntartott pályán a régiók rendelnék a vonatokat.
A legérdekesebb persze a negyedik kategória, a szolgáltatóváltásra kijelölt vonalak halmaza, amelyet máshol úgy írnak körül, hogy „ezeket fel kell ajánlani a Volánoknak". (A bezárandó vasútvonalakat a minisztérium emberei óvakodnak így nevezni, a 2007-ben megszüntetettekről hivatalosan máig úgy mondják, hogy a személyszállítás ideiglenesen szünetel.)
Magyarán szó sincs a döntések helyi meghozataláról, Antali tanácsadói már rég beírták saját Excel-táblázatukba a halálos ítéletet a vasútvonalakról, mielőtt egyáltalán megalakulhatnak a régiókban bármiféle megrendelő vagy üzemeltető szervezetek.
Nekiesett, mint tót a köztársasági elnöknek
Biztosan van olyan vasútvonal Magyarországon, amelyet nem érdemes fenntartani, mert olyan rosszak az adottságai, hogy már sohasem lesz rajtuk annyi utas, amennyi a létüket indokolná. Ám az is igaz, a jelenlegi halállista összeállításában kevés racionalitást lehet felfedezni, mintha egyfajta régóta halmozódó vasútbezárási reformdüh lenne tetten érhető.
Decemberben megszüntetni javasolt személyszállítás | ||
No. | Vasútvonal (szakasz) | km |
4 | Almásfüzitõ – Esztergom-Kertváros | 37,4 |
11 | Gyõrszabadhegy – Veszprém | 72,8 |
16 | Csorna – Hegyeshalom | 38,4 |
22 | Körmend – Zalalövõ | 22,8 |
23 | Zalaegerszeg – Rédics | 48,7 |
35 | Kaposvár – Siófok | 99,8 |
37 | Balatonmáriafürdõi elágazás – Somogyszob | 52,8 |
38 | Somogyszob – Nagyatád | 8,2 |
45 | Börgönd – Sárbogárd | 29,4 |
47 | Godisa – Komló | 18,7 |
64 | Pécs – Pécsvárad | 22,5 |
66 | Mohács – Villány | 24,3 |
78b | Balassagyarmat – Nógrádszakál | 28,1 |
85 | Újszász – Gyöngyös | 73,8 |
87 | Eger – Putnok | 76,2 |
98b | Abaújszántó – Hidasnémeti | 29,9 |
102 | Kál-Kápolna – Kisújszállás | 73,3 |
103 | Karcag – Tiszafüred | 44,4 |
107 | Sáránd – Létavértes | 20,1 |
111 | Mátészalka – Záhony | 56,5 |
114 | Csenger – Kocsord alsó | 25,3 |
115 | Ágerdõmajor oh – Mátészalka | 23 |
117 | Ohat-Pusztakócs – Görögszállás | 82,5 |
121a | Kétegyháza – Mezõhegyes | 39,7 |
121b | Mezõhegyes – Újszeged | 66 |
125 | Mezõtúr – Battonya | 114,3 |
126 | Kisszénás – Kondoros | 5,7 |
127 | Körösnagyharsány – Gyoma | 83,8 |
128 | Vésztõ – Kötegyán | 28,2 |
128 | Püspökladány – Szeghalom | 46,1 |
130 | Hódmezõvásárhely – Makói elágazás | 31,0 |
136 | Szeged-Rendezõ – Röszke oh. | 13,3 |
142 | Lajosmizse – Kecskemét | 24,4 |
145b | Lakitelek – Kiskunfélegyháza | 25,4 |
146b | Lakitelek – Kunszentmártoni elágazás | 27,3 |
147 | Kiskunfélegyháza – Orosháza | 79,0 |
154 | Bátaszék – Baja | 19,4 |
154 | Baja – Kiskunhalas | 76,4 |
118 | Nyíregyháza átrakó – Balsa-Tiszapart | 38,6 |
119 | Herminatanya – Dombrád | 27,9 |
39 | Központi fõmajor – Somogyszentpál | 8,1 |
39 | Balatonfenyves GV. – Táska | 13,1 |
148 | Kecskemét KK – Kiskõrös KK | 53,1 |
149 | Törökfái – Kiskunmajsa KK | 44,2 |
A jegyzék készítőinek talán az lebeghetett a szemük előtt, hogy minél több vonalat a becsukandók közé soroljon, és hogy ezek az ország területén mindenhol előforduljanak.
Így azonban sokszor a hálózat nemhogy racionálisabban üzemeltethető lenne, hanem éppen ellenkezőleg. Ha a Debrecenből a bihari térségbe kifutó (egyébként nem kirívóan alacsony forgalmú) mindkét vonalat felszámolnák, azzal talán meg lehetne takarítani némi költséget, ám a tervezett szerint a két, hasonlóan kihasznált szakaszból az egyik (Debrecen-Nagykereki) megmarad, a létavértesi ág azonban megszűnik. Vagyis továbbra is fenn kellene tartani a most két vonalat kiszolgáló technológiát, műszaki és humáninfrastruktúrát, de immár csupán egy vonal kedvéért, miközben a helyi Volánnak be kellene fektetnie a pótlásba.
Hasonló a helyzet a Lakitelekre befutó négy vonallal. Jelenleg ezek jó összeköttetést biztosítanak Szolnok, Kecskemét, Kiskunfélegyháza és a Tiszántúl felé, általában jó átszállási kapcsolattal, így elég sok utast kiszolgálva. Az ide befutó vonalakból kettő megmaradna, kettő menne a levesbe.
A mellékvonali hálózat brutális csonkítása eleve életképtelenné teszi a még csak vázlatos elképzelésekben létező regionális vasutakat is. A MÁV-nál maradó fővonalak és a becsukott mellékvonalak között csak elszórva maradna nekik néhány vasútvonal, sokszor úgy, hogy ezek nem is kapcsolódnának egymáshoz. Így meglehetősen nehéz lesz gazdaságosan üzemeltetni a regionális cégeket.
A Volánokért teszi?
A tervezet talán legérthetetlenebb húzása a Kiskunhalas-Baja-Bátaszék vonal leállítása. Nemcsak azért, mert a fontos regionális központ, Baja maradna vasút, az ország utasai pedig Budapesten kívüli vasúti összeköttetés nélkül, hanem azért is, mert ennek a szakasznak a mellékvonalak közül kifejezetten nagy a forgalma. Biztos, hogy sokkal nagyobb, mint a vonal folytatásának, a Bátaszék-Dombóvár szakasznak. Az mégis maradna.
Felmerülhet, hogy a cél éppen az, hogy a jobb forgalmú vonalakat kaphassák meg a Volánok, erre maga Antali is utalt egy tévényilatkozatában, ahol azzal próbálta lehűteni az átalakítási tervek hírére elégedetlenkedő buszos szakszervezeteket, hogy a „Volánok jól járnak" a változással. Ám ez is kétélű fegyver. Lehet, hogy a halállistát készítő tanácsadók jót akarnak a Volánoknak, de a bezárandó vonalak közül sok helyen csúcsidőben több az utas, mint amennyit egy busszal el lehet szállítani, vagyis aligha úszhatják meg a busztársaságok új járművek beszerzését.
A tervezet készítőinek (a már említett kormányhatározat nagy szavai és Antali kijelentései ellenében) azt sem sikerült megérteniük, mit jelent az országos, integrált közösségi közlekedés. Lehet ugyanis, hogy egy-egy vonalnak nem helyben van jelentősége. A Székesfehérvár-Sárbogárd szakaszra például nem az ottani falvakat célzó forgalomhoz, hanem egy Kelet-Dunántúli regionális irány, a Komárom-Baja tengely részeként lenne szükség.
Igaz, a listagyártókat az sem érdekelte túlzottan, hogy az idei menetrend legjelentősebb innovációjaként beharangozott másik hasonló, a fővárost elkerülő régióközi vonalnak, a délkörnek becézett Kecskemét-Baja-Kaposvár(-Nagykanizsa) tengelynek beakasztanak a már említett bajai szakasz és Duna-híd becsukásával.
Nem tanul
A mostani Antali-féle átalakítási kísérlet kísértetiesen hasonlít a Kóka János minisztersége alatt 2006-ban bejelentett és elbukott reformhoz. Kóka szinte szó szerint ugyanazt mondta, mint most Antali. A párhuzamosságok megszüntetése, a vasút és a buszközlekedés összehangolása, a MÁV fölösleges irodai létszámának leépítése, a pazarlás visszaszorítása, a túlzott tarifakedvezmények megszüntetése. Reálértéken szinte ugyanannyi megtakarítást, évi 40-50 milliárdot ígértek akkor is, mint most (60-70 milliárd).
A tervekből akkor alig valósult meg valami, szinte csak a vonalbezárások. Igaz, az akkori halállisták készítői (akik részben azonosak a mostani tanácsadókkal) sokkal több helyen szerették volna leállítani a vonatokat, végül 2007. tavaszán 14 vasútvonalon szűnt meg a forgalom.
Ha szeretnénk tudni, megvalósulása esetén mi lesz a mostani hálózatcsonkolás hatása, érdemes megnézni az akkori példát. Nos a vonalbezárások miatt egyetlen fővel sem csökkent a MÁV-csoport létszáma, 2007 óta a MÁV soha, egyetlenegyszer sem tudott kimutatni érdemi megtakarítást az akkori intézkedés nyomán.
Hétfő a decembertől érvényes 2010-es menetrend véglegesítésének napja. A MÁV Start áprilisban leadott menetrendje (vonatközlekedtetési igényei), mint szerződés ekkor véglegesedik. Vagyis a cégnek akkor is ki kell fizetnie 2010-ben a betervezett vonatok úgynevezett menetvonal-biztosítási díját (vagy a lemondási díjat), ha azok nem közlekednek. Minden nap, minden vonalon, minden vonatét. Ez mellékvonalaként 10-20 millió forint körüli összeg. Akkor is, ha bezárja ezeket a vonalakat.
Az eredeti megjelent a Kötött pálya cimű blogban:
http://kotottpalya.blog.hu/2009/08/23/decemberben_bezarnanak_majd_ketezer_kilometer_vasutat