DELIBES, LÉO (1836-1891)

A sikeres francia zeneszerző kétéves korában elveszítette apját. Anyja és nagybátyja tanította zenélni. A tehetséges ifjút 1848-ban, 12 évesen felvették a híres párizsi konzervatórium (Conservatoire) növendékei közé. Eleinte templomi orgonista lett, majd a Théȃtre Lyrique segédkarmestere. 14 év alatt 14 operettet írt színháza számára. 1864-től a párizsi Opéra karigazgatójaként balettzenéket szerzett.

A sikeres francia zeneszerző kétéves korában elveszítette apját. Anyja és nagybátyja tanította zenélni. A tehetséges ifjút 1848-ban, 12 évesen felvették a híres párizsi konzervatórium (Conservatoire) növendékei közé. Eleinte templomi orgonista lett, majd a Théȃtre Lyrique segédkarmestere. 14 év alatt 14 operettet írt színháza számára. 1864-től a párizsi Opéra karigazgatójaként balettzenéket szerzett.

1870-ben a Coppélia című balettje (E.T.A. Hoffmann történetére) hatalmas sikert aratott. Delibes 1871-ben kilépett az operatársulatból, hogy csak zeneszerzőként dolgozhasson. 1881-től a párizsi konzervatórium zeneszerzés tanára lett. 1883-ban született számtalan dalműve közül a legismertebb a Lakmé. 1887-ben a pesti Operaház is bemutatta, de itt igen ritkán kerül színpadra. A csillogó Csengettyűária viszont a szopránénekesnők álma, ezt gyakran hallhatjuk a rádióban.

A beteg Offenbach egyetlen operáját, a Hoffmann meséit Delibes fejezte be és hangszerelte a maga színes, könnyed, játékos francia stílusában.

Delibes szívesen jött Magyarországra. 1878-ban vezényelte a pesti Nemzeti Színházban a Coppéliát, majd 1884-ben a megépült Operaházban. A magyar közönséget megörvendeztette egy csárdás-betéttel is. 1932-ben Kenessey Jenő kissé felfrissítette a muzsikát. A Coppélius mestert fantasztikusan alakító Harangozó Gyulát többször ünnepelhettük a színpadon. Az Operaház sok energiát fektetett az előadásba: három évig próbálták. Utána évtizedekig valószínűleg a világ legjobb balett előadását láthatta a budapesti közönség.

A Coppélia-sztori

A táncjátékban szereplők neveit a színlapról ismerjük, hiszen balettről van szó, nem beszélnek. A zene nagyszerű, bármikor örömmel hallgatjuk.

Egy lengyel kisváros elöljárói az új harang avatására táncversenyt hirdetnek. A harangöntő mester lánya, Swanilda új ruhát próbál az alkalomra. Jön a vőlegénye, Ferenc, valamint a lány apja és anyja. A városi csodabogár ezermester, Coppélius kinyitja erkélyének ajtaját, és ott láthatóvá válik egy szépséges lány, Coppélia, aki rezzenéstelenül olvas. A fiúknak azonnal feltűnik, a lányok a ruháját irigylik, de Coppélia nem mozdul. A galíciai helyőrség magyar huszárjai bemutatják a csárdást.

Éjszaka a legények visszaszivárognak a térre az ismeretlen lány miatt. Ferenc úgy tesz, mintha nem érdekelné a dolog, de azért bemutat egy kűrt – nem hiába: a lány meghajol, ledobja neki a zsebkendőjét. Swanilda feldühödik, Ferenc ezután csak azért is be akar jutni Coppélius házába. Hazaér a mogorva mester, és hatalmas patáliát csap, amire az egész városka felébred. Coppélius a zűrzavarban véletlenül elejti a ház kulcsát. A népség kíváncsian behatol a titokzatos műhelybe. Látják a sok bábut, köztük egy egész zenekart meg a szépséges Coppélia babát. Swanilda gyorsan magára ölti Coppélia álarcát és ruháját.

A következő felvonásban hazatér Coppélius, mindenki eliszkol, csak Ferenc rejtőzik el, Swanilda pedig marad Coppélia alakjában. Az ezermester ölébe veszi a bábunak vélt lányt, hogy szemet cseréljen benne. Swanilda a szerszámok láttán megrémül, s könyörgőre fogja a dolgot. Csak úgy szabadulhat, ha Coppélia alakjában egy spanyol tánccal elcsábítja Ferencet. Persze, sikerül. Swanilda ekkor ledobja a bábu ruháját, és sértődötten elrohan. Ferenc tehetetlen haragjában összetöri az összes bábot.

Másnap a harangavatásra bevonul a lakosság, élén az előkelőségekkel. A nép mazurkát jár. Ferenc is megérkezik. A vállán hurcolja az élettelen Coppélia-bábut. Bocsánatért fordul Swanildához, aki nyomban megbocsát. Coppélius mester elpanaszolja, mekkora kár érte a házát. A harangöntő szó nélkül kifizeti a kárt. Kezdődhet a táncverseny! Mindenki megbékél, de még kicsit csúfolják Coppélius-t, aki a nagy fekete esernyőjét bosszúsan közéjük hajítja.

A közönség ragyogóan szórakozik a szellemes előadáson.

DOBI ILDIKÓ