Kék hmong női szoknyaKék hmong női szoknya2017. május 1-ig Nágák, elefántok, madarak címmel új időszaki kiállítás nyílt meg a Hopp Múzeumban. Izgalmas találkozást ígér Délkelet-Ázsia szárazföldi térsége különböző népeinek jellegzetes viseleteivel: ruhák, ünnepi tekercsképek, szobrok, ékszerek, rituális díszek formájában – igazított el dr. Fajcsák Györgyi múzeumigazgató.

Kék hmong női szoknyaKék hmong női szoknya2017. május 1-ig Nágák, elefántok, madarak címmel új időszaki kiállítás nyílt meg a Hopp Múzeumban. Izgalmas találkozást ígér Délkelet-Ázsia szárazföldi térsége különböző népeinek jellegzetes viseleteivel: ruhák, ünnepi tekercsképek, szobrok, ékszerek, rituális díszek formájában – igazított el dr. Fajcsák Györgyi múzeumigazgató.

Kalandozásunk Kardos Tatjána kurátor vezetésével indult a padlóra rajzolt nága kígyó vonalán. Pekáry Emil utazó, Ráday Ödön hidrogeológus és Vargyas Gábor néprajzkutató hatalmas anyagot gyűjtött a múzeum számára, amit a legújabb darabokkal egészítettek ki a jelen tárlaton. Az itt szereplő mintegy kétszáz tárgyon keresztül ismerhetjük meg egyes népcsoportok jellegzetes viseleteit, hiedelemvilágát, ünnepeit, szokásait. A khmer birodalomtól a burmai és a sziámi (thai) udvar szentélyein át vándorolunk Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Vietnam népeihez: hmungok, tai népek, jaók, lantenek, brú hegyi törzsek színes textíliái és súlyos ékszerei között. Filmek, montázsok által új összefüggésbe kerülnek a látott tárgyak.

A nága kígyó geometrikus mintáinak bajelhárító szerepe volt a távol-keleti népeknél. Övek, övcsatok és vállkendők ábrázolásain tűnnek fel elefántok és madarak társaságában. A nága kobrakígyó, amely az esős évszak után visszavonul a barlangjába.

A fogadótérben nagy aranyozott indiai kapuőr szobra áll, amely tunikát és csípőkendőből tekert nadrágot (raksasza), cipőkendőt visel. Példázza az udvari ruhát a khmereknél, akik nem mindig a drága indiai selyemből, hanem más anyagokból szőtték a ruháikat.

Az időbeli és térbeli „utazás" a 9-12. századi khmer birodalom dzsungelbeli szentélyeit, hindu istenalakjait és buddhista ábrázolásait mutatja be, vagyis azt, hogy a két keleti vallás miképp hatott egymásra még a 13. században is. A nagy tekercsképeken Buddha életéből származó jeleneteket és a hármas tagolást látjuk: fenn, középen és lenn (nyilván az alvilágban). Buddhát a 9. századtól kezdve királynak öltöztették. Az indiai stílusú ábrázolásokon Buddha kísérőjeként megjelenik Visnu és Brahma is.

Azután a 18-19. századi burmai és sziámi (thaiföldi) udvari kultúra ruhái, ékszerei megegyeztek a buddhista istenalakok szentélybeli ábrázolásaival. Koronás, karperecekkel ékesített, díszes öltözetű buddhák, bódhiszattvák figuráin, tekercsképein megfigyelhetjük a finom, de igen pazar részleteket. Az indiai selymeken kívül vannak itt fa-, lakk-, kerámia- és pamut textiltárgyak is. A 19. században Burma meghódította Sziámot. A háború elöl a britek hozták Európába a selyemképeket, majd 1880-tól megszűnt a burmai királyság is.

A Kínától Délre fekvő szárazföldi hegyvidékeken a ruhák nyílásán lévő hímzéseknek (gallér, kézelő, öv) óvó-védő szerepe volt a külső ártalmak ellen. Ugyanezt szolgálta a többnyire ezüst ékszerek fénye is. A női szoknyák rendkívül színesek (batikolással, fonálfestéssel, hímzéssel díszítették), bár szabásminta nélkül. A felnőtt ruha kicsinyített másolata volt a gyermekruha. Az ékszereket is helyi mesterek készítették. Merev nyakékeket, súlyos, lándzsával végződő fülbevalókat hordtak, szintén az ártó szellemek ellen. Csak a szerzetesek ruhái voltak dísztelenek, egyszerűek. Külön szőttek a temetési zászlókat, ezzel jelezték a szakrális teret. A piros turbánkendőt a lányok úgy kötötték meg, hogy egy része lelógjon. A menyecskéknél szorosabbra fogták, nem lóghatott le. Fontosnak tartották, hogy védje a koponya lágy csontjait, de napszúrás ellen is jó volt. Fehérneműt nem viseltek, a szoknyákat gyakran mosták. A szoknya náluk a termékenység jele is volt.  A szárítókötél alatt férfinak nem ajánlatos áthaladni.

Délkelet-Ázsia kereskedelme révén szoros kapcsolatot tartott fenn az Indiai-óceán és a Távol-Kelet térségeivel. A kapcsolatrendszer nyomán a mintakincs megjelenik az előkelő udvari körökben és az állandóan mozgásban lévő, vándorló népcsoportok viseletében. A hmong, jao és lanten közösségek mai is átjárnak a határokon. Tárgyaikon keresztül tekinthetünk be a motívumok oltalmazó, védő vagy rituális szerepébe.

A vietnami hegyek között élő brú nép kutatója, dr. Vargyas Gábor antropológus gyűjtéséből származnak a háncsruhák, amelyek készítését kisfilmen láthatjuk. Hitvilágukat egy itt megépített sámánoltár képviseli a ház szellemeivel. A brúk átjártak Laoszba sámánságot tanulni, onnan hozták a textíliákat. A kiállítás utolsó fejezeteként a rizsből erjesztett sör nagy kerámiaedényét látjuk, amelyből (csak) a férfiak.bambusz-szálon keresztül szívták fel az italt.

Pop up rendezvények keretében a múzeum öt-hat hetente kortárs magyar művészek délkelet-ázsiai ihletésű tárgyait vonultatja fel egy sarokban (szept. 29. – november 2-ig, november 3-30-ig, december 1-től 2017. január 25-ig, január 26-március 8-ig, március 9-április 30-ig).

. Az épület földszintjén pedig az utolsó hetekben kisebb múzeumpedagógiai kiállítás lesz látható: babákon jelenítik meg a különböző viseleteket. Erre pályázatot hirdettek, és a nyertes munkákat tekintheti meg a közönség

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum megrendelhető kreatív kézműves foglalkozásokat kínál a kiállítás idején. Jelentkezni lehet: http://hoppmuseum.hu/foglalkozasok és a http://hoppmuseum.hu/muzeumpedagogia oldalakon.

DOBI ILDIKÓ

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük