Doni megemlékezés Budapesten

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1943. évi doni hadműveleteinek 69. évfordulója alkalmából tartottak emlékünnepséget 2012. január 12-én, csütörtökön Budapesten. A megemlékező szentmisét Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke celebrálta a budavári Mátyás-templomban, a püspökség lelkészeinek részvételével. A megemlékezésen Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Boross Péter volt miniszterelnök is.

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1943. évi doni hadműveleteinek 69. évfordulója alkalmából tartottak emlékünnepséget 2012. január 12-én, csütörtökön Budapesten. A megemlékező szentmisét Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke celebrálta a budavári Mátyás-templomban, a püspökség lelkészeinek részvételével. A megemlékezésen Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Boross Péter volt miniszterelnök is.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán a lélekharang hangjait és a Himnusz elhangzását követően Vihar Béla „Egy katona megy a hóban" című versét Németh Sándor mondta el, majd Körömi Ferenc szavalta el saját művét „Édesanyám titka"  címmel.

Hende Csaba honvédelmi miniszter beszéde kezdetén kiemelte: emlékeznünk kell, hogy „megismerjük és megértsük, min ment keresztül nagyszüleink nemzedéke. Emlékeznünk kell azért is, hogy a sorsukon keresztül megértsük, milyen drága a magyar haza, és milyen érték a piros-fehér-zöld zászló".

A honvédelmi miniszter hozzátette: különösen tisztelni kell a még élő tanúkat, hiszen egyre kevesebben vannak. A tudománynak, a (had)történészeknek nagy szerepük van és lesz abban, hogy minél jobban megismerjük a csaknem hét évtizede történteket.

A tárcavezető kijelentette: a hadtörténészek szerint az akkori „Magyar Honvédséget arra készítették fel, hogy Közép-Európában esetlegesen megvívandó fegyveres konfliktusban, hasonló erejű ellenfelek ellen meg tudja védeni a nemzet szabadságát és érdekeit. Nem pedig arra, hogy a világ legnagyobb hadseregével szemben, megoldhatatlan feladatot teljesítve vérezzen el."

A ma ismert adatok szerint a 2. magyar hadsereg csaknem 42 ezer halottat vesztett; mintegy 26 ezren hadifogságba estek, több mint 28 ezren megsebesültek és igen sokan eltűntek.
Hende Csaba szólt azokról is, akik hazatértek: „Hazajöttek, mert itthon várták őket. Rájuk is kell emlékeznünk, rájuk, akik hazatértek, és akiknek ezt negyven esztendőn keresztül soha nem köszönte meg senki, rájuk, akik 40 esztendőn át a társadalom peremén éltek hűséges és hősies szolgálatuk miatt."

A miniszter ezt követően napjainkról szólva megemlítette: minden nemzedéknek, minden kornak megvan a maga feladata. „Nekünk is jut bőven, ha nem is háborúból, de küzdelemből és munkából. Ezek megoldásához minden erőnkre, minden akaratunkra, minden elkötelezettségünkre szükség van."

Ezután Jákob János ezredes, a Protestáns Tábori Püspökség hivatalvezetője emlékezett kegyeleti imával a hősökre és áldozatokra, majd koszorúzás következett.

Elsőként Hende Csaba és dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke helyezték el a kegyelet virágait a doni emléktáblánál. Utánuk Schmittné Makray Katalin és Szegő László dandártábornok, főhadsegéd, valamint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes képviseletében kabinetfőnöke, Csallóközi Zoltán is koszorúzott. Ugyancsak elhelyezték az emlékezés virágait a bajtársi egyesületek, a különböző közösségek és intézmények vezetői, képviselői.

A megemlékezés a Szózat és a Magyar Takarodó hangjaival zárult.

Berta Tibor/Magyar Kurír