Dr. Bölcskei Gusztáv Húsvéti Igehirdetése A Debreceni Nagytemplomban

Dr. Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a MRE Zsinata lelkészi elnöke a Husvét napja alkalmából igehirdetést tartott a Reformáció egyik legnagyobb hazai emlékhelyén a Debreceni Nagytemplomban 2007-04-08-án Húsvét vasárnapján. Az alábbiakban közöljük igehirdetésének szószerinti leiratát:

Bölcskei Gusztáv húsvéti igehirdetése

2007. április 8.

Debrecen-Nagytemplom

Lukács 24, 1-12

"Illik szánkba víg ének"- énekeltük a kedves, õsi húsvéti énekünkben most, és éneklik velünk együtt világszerte nagyon sokan ezen a napon, húsvét szent ünnepén keresztyén emberek keleten és nyugaton. Hiszen ebben az esztendõben újra együtt ünnepli húsvét szent ünnepét a keleti keresztyénség és a nyugati: ortodoxok, katolikusok, protestánsok. Ezzel is kifejezésre juttatva, húsvét a keresztyénség rendíthetetlen alapja. Ebbõl nõttünk ki, ebbõl tápláltatunk, ez adja hitünknek erejét mindenütt. És milyen érdekes ebben egyetértünk mind: ortodoxok, katolikusok, reformátusok, de abban valahogy nem tudtak megegyezni az atyák, hogy egyszerre legyen mindig az ünnep.

Igaz, hogy épp ma reggel olvastam az egyik internetes híradásban, hogy még ezért is mi reformátusok lennénk felelõsek, mert a reformáció óta van ez így. Hát azért az igazságnak tartozunk elmondani azt, hogy ennek a reformációhoz semmi köze. Ennek ahhoz a fájdalmas kettéváláshoz van köze, amelyikkel 1054-ben a keleti és a nyugati keresztyénség külsõ formájában kettévált, és amelyik mind a mai napig meghatározza és megosztja a keresztyénséget. Bárcsak adná az Isten, hogyha meg tudunk egyezni a közös, alapvetõ lényegi dogokban, akkor tudnánk felülemelkedni ezeken a másodlagosokon!

De hát örüljünk annak, hogy most valóban együtt hirdettetik: feltámadott a mi Urunk, bizonnyal feltámadott! "Illik szánkba víg ének" – így illõ, hogy örvendezzünk e napon mi is, mert húsvét az élet ünnepe! Az életé! Mert húsvétkor az derült ki, hogy Isten nem egyezik ki döntetlenben a halállal! Nem fogadja el azt a kecsegtetõ ajánlatot, hogy ha már így történt, akkor rendben van: vidd az Egyszülött Fiút, az emberek meg maradjanak az enyémek! Mindenki jól jár. Isten nem egyezik ki a döntetlenben!

Az õ logikája a feltámasztásnak, a szeretetnek a logikája, amelyik kibékíthetetlen ellentétben áll a halál logikájával! Amelyiket, jaj, de nagyon jól ismerünk! Amelyik mindig arra épít, hogy: oszd meg és uralkodj! Amelyik mindig azt akarja: nekem legyen meg a hatalmam és a többi, nem számít! Nem! Nem! Isten nem egyezik ki a döntetlenben, és nem mondja azt, hogy csináljunk olyan üzletet, amelyikben te is jól jársz meg én is , mert húsvétkor is igaz: így szerette Isten a világot! Hogy még egy ilyen cserébe, egy ilyen alkuba sem megy bele! Hanem azt akarja, hogy azok, akik hisznek az õ Egyszülött Fiában, azoknak az élete távlatot nyerjen, azokra rányíljon és rácsodálkozzon az Isten irgalmas szeretete! Ezért lehet húsvétkor ennek az életnek, Isten megalkuvás nélküli szeretetének örülni! Amellyel életre támasztotta az Egyszülött Fiút, és benne reménységet ajándékozott! Mert úgy szeretett, hogy nem akarja, hogy elvesszünk!

Ez az Isten húsvéti üzenete! Nem vagy elveszve! Nem vagy leírva! Nem vagy kipipálva, nem vagy elintézve! Nem kerülsz a feleslegesek, a létszám felettiek kategóriájába! Nem szüntetik meg, nem törlik el egy tollvonással az élethez való jogodat, a lehetõségeket! Mert ahol ez történik ott mindig a halál logikája szerint gondolkodnak, üzletelnek, nyerészkednek emberek! És nem is gondolnak bele, hogy mit okoznak!

Néhány nappal ezelõtt találkoztam a Kárpátaljai Református Egyház új püspökével, fõgondnokával, akik elmondták, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban hihetetlen keserves jeleneteket kell megélniük. Hiszen az elmúlt években hozzászoktak ahhoz az ott élõk is, az ott lévõ betegek, hogy átjöhetnek Magyarországra, gyógykezelésre, mert van egy Alapítvány, amelyik segíti õket, és vannak egyházi csatornák, befogadó otthonok, ahol itt maradhatnak. Aztán egy szép napon, gazdasági kényszerekre hivatkozva ezeket a forrásokat, megszüntették. És most mennek oda emberek, akik tudják, hogyha nincs ez a segítség: õk halálra vannak ítélve. És õk ott ülnek tehetetlenül, és nem tudnak mást mondani: tessék hazamenni nem tudunk segíteni!

Így is lehet a holtak között keresgélni! Bizony, ahol a halál logikája, ahol a halál természetrajza válik a meghatározóvá, ott könnyen elõfordul, hogy feleslegessé válsz, hogy nem számítasz! Isten húsvéti üzenete azt mondja: nem vagy felesleges! Mit keresitek a holtak között az élõt? Nincs itt, hanem feltámadt! Hogyan? Mi történt? Ki hiszi ezt el? Tudják én, miért hiszem el, hogy ez pontosan így történt, ahogy le van írva? Éppen azért, amit emberi gyengeségnek, emberi értetlenségnek találunk ebben a történetben! Hiszen van ebben meg nem értés, lenézés, elõítélet. Ott vannak az asszonyok, akik elmondják, hogy mit tapasztaltak. Talán nem tudják olyan szépen elmondani, hogy is volt, össze vannak zavarodva. Mit mondanak ezek a bölcs tanítványok, az apostolok? Asszonybeszéd! Hosszú haj, rövid ész! Benne van a lenézés, a megbízhatatlanság! S aztán ott van, hogy ezek az apostolok, amikor hallják, hogy mi történt nem hiszik el! A kõszikla apostol, Péter, azt mondja: utána nézünk. Elmegy a sírhoz, behajol, látja a lepedõket, aztán csodálkozva elballag.

Hogyha valakinek érdekében lett volna, hogy úgy állítsa oda ezeket az embereket, mint sziklaszilárd hitû, a feltámadás azonnal örömujjongással elfogadó nagy tekintélyeket, akkor nem így szerepelnének itt! De amikor az evangéliumot leírták, Péter és a többiek megkérdõjelezhetetlen tekintélyek voltak. Már a szent asszonyok, akiknél házi gyülekezetek voltak: óriási tiszteletnek örvendettek!

Csak hát ez a különbség az evangélium szerzõi és a mindenkori diktátorok között! Mert azok szívesen megcsinálják azt, hogy egy-egy olyan fényképrõl, ami nekik késõbb nem tetszik, vagy kellemetlen kiretusálják az oda nem illõ alakokat, az oda nem illõ részleteket. Amikor Isten hírül akarja adni ennek a világnak azt, hogy nem vesztetek el, amikor hírül akarja adni azt, hogy én nem egyeztem ki a halállal a döntetlenben, akkor nincs tekintettel arra, hogy ezeket az embereket állítsa piedesztára és õróluk szóljon, hogy milyen bátrak,gyorsak és készek voltak a hitre és annak a megvallására! Nem! Nem! Ugyanolyan csellengõk, elõítéletesek, esendõk, kételkedõk, mint mi vagyunk! Én éppen ezért hiszem el, mert ezt nem lehet kitalálni. Ez nem a megszépítõ messzeség, hanem az a valóság, amely megmutatja: Istennek idáig ér a szeretete, és így tudja felhasználni az esendõ, gyenge, kételkedõ szívû tanítványokat is. És ezért tud bennünket is felhasználni, ezért lehet örömünk, és ezért lehet reménységünk! És ezért lehet húsvét az élet ünnepe a számunkra, nem a holtak között való keresgélésnek, hanem az élõ Krisztussal való örvendezésnek az alkalma! Mit keresitek az élõt a holtak között?- kérdezik az asszonyokat az angyalok. A holtak között, akik azért halnak meg mondták a régi bölcsek, mert az emberek nem tudják összeilleszteni a kezdetet és a véget. Valami elszakad, a keringés megáll és bekövetkezik a halál.

Az élõt úgy találjátok meg, hogyha elhiszitek Isten újraindította ezt a keringést! Újraindította, õ össze tudja kapcsolni, és össze tudja kötni a kezdetet és a véget. És ezért minden más! Emlékezzetek vissza, hogy beszélt veletek Galileában, amikor otthon voltatok. Miket mondott.

Húsvét felõl nyer értelmet Jézus minden szava, minden cselekedete! "Aki meg akarja tartani az õ életét, az elveszti azt. Aki pedig elveszti az õ életét, az megtalálja azt"- mondta Jézus. Aki görcsösen ahhoz ragaszkodik, hogy minden az övé legyen, mindent megtartson magának, annak az útja végén valóban ott van a halál! De, aki úgy tekint magára: én azért vagyok, hogy megteremjenek az életemben olyan gyümölcsök, amelyet másoknak adhatok, az egészen másképp szemléli az életét, a környezetét, a saját dolgait. Nagyon jól tudjuk: annak, hogy egy gyümölcs megérett az a jele, hogy könnyedén válik le az ágról. Mert megkapta azt, ami szükséges ahhoz, hogy megérjen, és most már nem ragaszkodik oda, hanem készen van arra, hogy gyümölcsként mások életét erõsítse, segítse, ízesítse.

Ez a húsvéti hitnek a következménye, hogy az ember nem ragaszkodik kétségbe esetten, nem kapaszkodik eszeveszetten abba, hogy mindent, amit csak lehet, megszerezzen magának. Meri elengedni, mert tudja, hogy Isten fel akarja használni arra, hogy érett gyümölcsként adjon valami. Emlékezzetek vissza, hogy beszélt veletek! És akkor értelmet nyer minden, amit mondott, minden, amit tett!

És amikor elkezdenek emlékezni ezek az asszonyok, akkor egyszeriben a helyükre kerülnek a dolgok. Nem tudják mi történt. Nem tudják pontosan, hogy mi esett, hogy esett, de azt tudják, hogy minden megváltozott, hogy nem kell többé a holtak között keresgélni. Nem kell többé a szakadásokat, a veszteségeket számlálni, mert valljuk meg erre nagyon is hajlamosak vagyunk a szakadások és a veszteségek világában. A holtak között keresgélni azt jelenti: véglegesíted a szakadást! Meghalt, leszakadt, vége!

A feltámadás, a húsvét azt mondja: Isten újraindította a keringést, összekapcsolta a kezdetet és a véget. Éppen ezért lehet ugyanazt másképp hallani. Lehet ugyanazt másképp látni, és így lehet szenvedésen, nyomorúságon, bûnön, poklon, halálon át látni, örülni és víg énekkel énekelni, hogy él Jézus, ami fejünk.

Húsvét az élet ünnepe, amelyikben kiderül Isten nem paktál le a halállal és nem paktál le azokkal, akik a halálnak dolgoznak. Akik nem engednek gyermekeket megszületni, vagy akik sorsukra hagyják õket, akik nem tudnak távlatot, lehetõséget biztosítani fiatal életek kibontakozásához. Isten az élet teljességét, azét az életét kínálja nekünk, amelyiknek alapját, amelyiknek összetartó hatalmát mindig és mindkor csak az áldozat adja. Húsvétkor az is kiderül, miért érdemes az áldozat. Az áldozat, amelyet Krisztus bemutatott, az áldozat, amelyikkel odaadta magát, az áldozat, amelyikbõl új élet fakad. És lehetünk mi kételkedõk, fejcsóválóak, álmélkodóak, gúnyolódóak, egyet nem tehetünk! Nem tehetjük meg nem történté, és hogyha tudjuk, hogy megtörtént, ha tudjuk, hogy ez miattunk és értünk történt meg, akkor lehet, hogy fájdalomból jövünk, gyászból, koporsó mellõl, akkor lehet, hogy nem tudjuk mi vár ránk holnap és azután, de azt tudjuk, hogy ki vár ránk minden utak végén! Ki az, aki megüresítette önmagát, hogy helyet készítsen a szívében és a lelkében nekünk!

Húsvét az élet ünnepe! És akik ezt tudják, azok csak az életet szolgálhatják most is, ma is. Ezért lehet bátorságunk, és ezért lehet reménységünk õbenne, aki úgy beszélt és úgy cselekedett, hogy attól, ami életünk átváltozhat. Ajándékozó és önmagát odaadó életté és áldozattá! Mert egyedül ez éri meg, mert övé lett és így miénk lett a gyõzelem. Hiszed ezt? Akkor a gyõztes Krisztus oldalán vagy!

Egy lelkipásztor írta le, hogy húsvét elõtt nem sokkal egy forgalmas, zsúfolt pályaudvar mellett várakozott, és egyszeriben közeledett felé egy ember, aki hát, nem volt egészen magánál. Erõsen szorongatta az üveg nyakát és mindenkivel próbált beszélgetni. És amikor õhozzá is odaérkezett, akkor megkérdezte tõle, hogy: hé, ember! Te hiszel Istenben? És a lelkipásztor azt mondta, hogy: igen, hiszek! Egy pillanatra úgy megütõdött, aztán csak ennyit mondott: ember, jó neked!

Ember, jó neked! Ez a húsvét, ez az öröm, mert Isten beleölel az õ életébe!

Ámen!

? www.reformatus.hu Kommunikációs Szolgálat szerk@reformatus.hu T.:(1)460-0753