Dr. Hautzinger Gyula: Bajna – az újjászületett Sándor-Metternich kastély

Újabb szépséggel gyarapodott a Nemzeti Kastélyprogram. Pár héttel ezelőtt átadták a Budapesthez közeli Bajnán, Sándor Móric az Ördöglovas teljesen felújított kastélyát.

Sándor Móric nevét jól ismertük, de ki hallott korábban, Bajnán a 19. század elején épült idegenek által soha sem látogatott kastélyáról?

Ez még hagyján, de hogy kerül be a képbe, az általunk nem túl kedvelt egykori császári kancellár Metternich neve? Ezt és más érdekességet megtudni mentem Bajnára. Nos, a kastély az elmúlt hetvenhét év alatt tekintettel a „holnapra megforgatjuk az egész világot” mentalitásnak, sok többi társával együtt, majdnem a teljes enyészetté vált. Csak a Nemzeti Kastélyprogramnak köszönhető, hogy mára az országban folyamatosan átadásra kerülő többi örökségünkkel együtt visszanyerte régi fényét.

Csak az elmúlt évben átadott Füzérradvány, Borsi, Nádasdladány sümegi püspöki palota után most Bajna, ahol nemzeti értékeink egy újabb darabja is a helyére került. Milyen érdekes, mintha sok mással ellentétben ezzel a tevékenység sorozattal kapcsolatban egyfajta társadalmi konszenzus is kialakult volna.

És akkor a Metternichek! Hogyan kerül be, a Sándor család nevébe a kancellár neve? Ez valahogy teljes képzavart okozhat, a különben vagabund lovas hírében álló reformkori Sándor Móriccal kapcsolatban. Nos, a szerelem. A fiatal, jóképű magyar gróf, a legenda szerint észt – vesztő lovas mutatványai során egyszer átugratta lovával a hírhedt kancellár kikocsikázó lányának a hintóját. Ebből lett a szerelem és házasság Metternich lányával, Leontine-al. Képzelhetjük, milyen edénycsörömpölést okozhatott a szerelem az ős-konzervatív Metternichéknél. Egy rebellis magyar! Még ha gróf is. Sándor Móric bár eleinte érdeklődött az ezernyolcszázas évek reformkori dolgaival kapcsolatban, szépen csendben besorolt apósa mögé. Még egy romantikus elképzeléssel kevesebb. A végén ugyanott, a Bécs melletti Döblingben végezte, ahol  a vele sokszor rivalizáló Széchenyi.

Sándor Móric Leontine-al kötött szerelmi házasságából született Paulina nevű lányuk, aki legalább olyan híres lett, mint apja.      Annyira, hogy a világhíres festő Edgar Degas is megfestette a nem túl szép, de a nemzetközi felső körök ismert és kedvelt személyét. Aki akkor már Metternich hercegné néven volt ismert. Lévén Metternich második házasságából született fia lett a férje. A mindig elegánsan, hosszú életet élt Paulina a tizenkilencedik század második felében divatteremtő volt Európa felső köreiben.

Idősödve, 1892 –ben egy banális vita eredményeként egy orosz származású főnemes hölggyel első vérig (állítólag félmeztelenül) tőrrel vívott párbajával volt tele az európai sajtó.

Végig járom a termeket, amelyeket Sándor Móric és Paulina történetei lengenek körül. Nem kívánom teremről-teremre részletezni benyomásaimat. Ha a kedves olvasó rákattint az internetre, rengeteg érdekes információt kap mielőtt reményeim szerint útra kel – megtekinteni ezt a gyönyörű helyet, a dombtetőről szép, a Gerecse hegységre kilátást nyújtó új büszkeségünket.

A berendezést illetően kevés az eredeti, több a restaurált, de korhű darab. A legmegragadóbb a Raffaello-teremben lévő mennyezeti freskó, amely eredeti. Miközben a múlt század második felében  időnként traktoros iskolaként is szolgált kastély majdnem teljesen elpusztult, a freskó megmenekülésének története is megható. Most újból eredeti szépségében tekinthető meg.

Manapság, a televízióban a „Kastélyból álomotthon” sorozatot nézve, egyrészről sajnálom, hogy a mi kastélyaink nem váltanak ki olyan magánbefektetői érdeklődést mint a franciaországbeliek, de bízom benne előbb-utóbb a mi értékeink is a helyükre kerülnek. És legalább nemzeti tulajdonban maradnak.