Szinte minden évben meglátogatom a vadászok és horgászok ilyentájt megrendezésre kerülő seregszemléjét. Tettem ezt idén is, különösen azért, mivel két évtizede kedves barátom, Hídvégi Béla hívott, elújságolta, megjelent legújabb könyve, a „Magam módján”.
A látogatás arra is alkalmat adott, hogy a szokásos megnyitó után körülnézzek a kiállítók között és így jó negyedévvel, az ötven évvel az elsőt követő szintén hazai vadászati világkiállítás után vajon milyen hozadékai is lehetnek egy, ha méreteiben kisebb, de témájában hasonló rendezvénynek.
Az idei FEHOVA – annak is a vadászati része, mintha a szokásos felhozatalt tekintve szerényebb méretűre sikerült volna. No, nem a kiállítási tér, az most is ugyan akkora, a teljes „A” pavilon. Ez még magyarázható is, hiszen néhány hónappal az őszi rendezvény után, nem biztos, hogy hasonlóan fokozott az érdeklődés, a megközelítőleg azonos látogatói körben. Ami engem meglepett, az elszabadultnak tűnő árak. Nem néztem végig minden standot, de például a ruházati termékek árai megdöbbentettek. Ha ez így van, akkor én inkább megyek a Decathlonba, akkor is, ha tudom, megszólnak érte. Nem beszélve a vendéglátás árairól! Lehetett itt finom libatepertőt is venni. Tíz deka kétezerért. Egy kiló húszezerért!
Hidvégi Béla barátom most is ugyanott bérelt területet, ahol évről – évre szokott. Megérkezésemkor is új könyvének dedikációjára várva, sor állt asztala előtt. Kedves párja, Zsuzsa üdvözölt, én pedig egyelőre nem beállva a türelmesen várók sorába, leültem kicsit beszélgetni Bélát mindenben segítő társával. Már amennyire ez sikerült, mivel egymás után újabb és újabb könyvvásárló érkezett, akit ki kellett szolgálni.
De a nagy sürgés-forgás mellett egyszer csak megérkeztek látogatóba a megnyitó korábbi fővendégei, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Nagy István agrárminiszter. A tisztelgő látogatásnak megkülönböztetett oka, hogy hazánk minden korának legsikeresebb-legeredményesebb vadásza a közelmúltban kapta meg legújabb nemzetközi vadász elismerését a Conklin díjat, amelyet csak a leg-legek kapnak meg. Béla az. Eddigi vadászéletével tetteivel a legmagasabb magyar vadászok körébe emelkedett.
Aztán Béla kiemel a várakozók közül. Rövid beszélgetés, dedikálás, közös fénykép, és már jön is a következő. Majd bepótoljuk a beszélgetést máskor.
A látogatást befejezve, kifelé haladva még tiszteletet adva megállok egyik legnagyobb sajnos már nem velünk lévő vadászfestőnk Muray Róbert emlékkiállítása előtt.
